Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)

2020 / 2. szám

51

Kovács Attila: A mennyiségi igénybevételi határérték meghatározásának szempontjai és modellezési háttere

1. A vízkivételi korlát módszere a VKG egységre vonatkozó éves összes vízkivétel mértékének a megengedhető maximumát jelenti. (A VGT2-ben az Mi meghatározásának hiányában ezt a hasznosítható készlet víztest szinten meghatározott mértéke jelenti). Korábban több helyen gyakorlat volt a víztestre számított összes beszivárgás megadása, mint kitermelhető hozam (Bredehoeft 1997). Manapság inkább a beszivárgás egy adott hányadát alkalmazzák ilyen esetben, bár ez sem jelent teljes védelmet (Bredehoeft 1997 és 1997). A vízkivételi korlát módszerének hátránya, hogy nem ad iránymutatást a kitermelés hatására bekövetkező vízszintváltozással kapcsolatban, sem pedig annak térbeli és időbeli eloszlásáról. Egy felszín alatti vizektől függő ökoszisztéma közelében történő kitermelés esetén például azonnali környezeti hatás fordulhat elő úgy, hogy a kitermelt hozam megfelel az igénybevételi határértéknek.

2. A puffer zónák alkalmazásának célja, hogy megakadályozzon olyan emberi tevékenységeket ökológiailag sérülékeny területek közelében, amelyek hátrányosan hathatnak az adott területre. Példának okáért egy termelőkút minimális távolsága kijelölhető egy FAVÖKO terület határától. Ugyancsak a puffer zónák körébe tartoznak a termelőkutak védőterületei. Egyes szerzők kimutatták, hogy bár egy puffer zóna késlelteti a vízkitermelés FAVÖKO-ra, vagy más receptorra gyakorolt hatását, de nem csökkenti a hosszú távú hatást. A puffer zóna mérete a FAVÖKO terület érzékenysége alapján, vagy a maximálisan megengedhető vízszint süllyedés, vagy hozam csökkenés alapján jelölhető ki, akár analitikus modellek alkalmazásával (pl. Theis egyenlet, Glover és Balmer 1954).

Egy folyóvízi FAVÖKO rendszer leginkább a hoszszabb csapadékmentes időszakok során sérülékeny, amikor a hozam kizárólag a felszín alatti vízből származik, és a felszíni hozzájárulás megszűnik, vagy elhanyagolható. Amennyiben a puffer zóna alkalmazásával a vízkivételek a sérülékeny folyótól távolabb helyezkednek el, az öntözési vízkivételek hatása is késleltetve jelentkezik, magasabb folyóvízi hozamok időszakában.

A puffer zónák nemcsak a termelőkutak kizárása útján, de a zónán belüli termelések maximálása útján is alkalmazhatóak (Békési és Hodges 2006). Amennyiben a kijelölt puffer zónán belül megengedett a vízkitermelés, de ahhoz hozamkorlátot rendelünk, „puha” puffer zónáról beszélünk.

A puffer zónák előnye, hogy könnyen értelmezhetőek, költséghatékonyak. Hátrányuk, hogy a megfelelő puffer zóna kiterjedésének meghatározása nem egyértelmű.

3. A vízszint korlátok alkalmazása során minimum potenciálszintet szabunk meg kijelölt monitoring pontokon a vízkitermelések szabályozására. Ennek a módszernek a feltétele, hogy olyan monitoring hálózat álljon rendelkezésre, ami elegendő információt nyújt a kitermelés hatásairól. FAVÖKO-k esetén a monitoring pontnak a termelőkút és az érintett FAVÖKO terület között kell elhelyezkednie. Ugyancsak lényeges a monitorozás megfelelő gyakorisága, hogy a hatásokat időben észleljük.

A vízszint korlátok alkalmazásának előnye, hogy lokális léptékben ható kitermelések hatásának a kiküszöbölésére használhatók, anélkül, hogy a víztest egyéb — lokális kitermeléssel nem érintett — részén indokolatlanul megakadályoznák a vízhasznosítást.

A vízszint korlátok legnagyobb hátránya a magas költség, hiszen megfelelő monitoring hálózatot, és folyamatos monitoring tevékenységet igényelnek, továbbá, hogy a szabályozás követő jellegű, ugyanis kiadott engedélyek visszavonását/korlátozását jelenti.

A 2. ábra a különböző eszközök alkalmazásának hatására kialakuló főbb hidrológiai paraméterek modellezett változását szemlélteti. Egy szintetikus FAVÖKO rendszert az első esetben 500 méteres puffer zónával védünk. A második esetben a puffer zónán kívül, a teljes kitermelhető hozamot a beszivárgás 40%-ában maximáljuk (Mi). A harmadik esetben kizárólag az Mi határértéket alkalmazzuk lokális eszközök nélkül. A negyedik esetben a fentieken kívül a vízszint csökkenésre 0,5 méteres küszöbértéket alkalmazunk, majd a kitermelhető hozamot megfelezzük, amennyiben a rendszer eléri ezt a küszöbértéket (Noorduijn és társai 2019).

2. ábra. A különféle vízkészlet-gazdálkodási eszközök alkalmazásának hatása.

(Megjegyzés: Szintetikus mndell-szimuláció eredménye. Szimulált vízkitermelés hozama (a), Szimulált vizszintcsökkenés (b), szimulált evapotranszspiráció (c) egy FA VÖKO esetében. A puffer zóna szélessége 500 méter. A vízkivételi korlát a beszivárgás 40 %-a. A vízszintcsökkenés határértéke 0.5 méter. Piros: puffer zóna, sárga: puffer zóna + vízkivétel, zöld: csak vízkivétel, kék: vízszint korlát + puffer zóna + vízkivételi korlát alkalmazása. Noorduijn és társai. 2019 nyomán.) Figure 2. Results of generic groundwater model illustrating impacts of different management approaches (Note: a. Simulated groundwater abstraction volume, b. decline in groundwater level (óh) and c. decline in evapotranspiration (ET) for the groundwater-dependent ecosystem. The buffer zone excludes wells within 500 m of the GDE. The volumetric (volume) approach limits the total volume of abstraction to 40% of recharge. The water level trigger approach uses a drawdown threshold of 0.5 mat observation wells. Buffer zone approach (red line): buffer + volume approach (yellow line): the volumetric (volume) approach (green line), combined approach (blue line) after Noorduijn et al. 2019.)