Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
12 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 1. sz. A különböző védvonalak kiépítési sorrendjének meghatározásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: • a védművek magassági és keresztmetszeti méretei, • a védmű szerkezeti és altalaj tulajdonságai, • árvízvédekezési tapasztalatok és jelenségek, • a védett lakosszám, illetve településszám, • a védett gazdasági értékek, • az öblözet lokalizálhatósága egy esetleges töltésmeghibásodásnál. Hazánkban az elmúlt évtizedben az alábbiakban ismertetett árvízvédelmi fejlesztések határozzák meg az árvízvédelmi biztonságot, illetve szabják meg fejlesztések további irányát (Dobó 2019). A Tisza-völgy árvízvédelmi rendszerének megújítása a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének keretében Az ezredforduló rekord méretű árvizei után a Tisza árvízvédelmi fejlesztési koncepciójának előkészítése során vizsgálták és elemezték az árvízvédelem valamennyi módszerét, számításba vették a vízgyűjtő külföldi területein alkalmazható megoldásokat is. Kitűnt, hogy egyes részterületeken (pl. Kárpátalján) érdemes a közös érdekű fejlesztéseket részletesebben vizsgálni, de ezeknek még a teljes mértékű hasznosítása sem jelent Magyarország számára megoldást a Tisza-völgy árvízvédelmi problémáira. Vizsgálták továbbá a töltések áthelyezését, a hullámtér különböző mértékű bővítését, a Tisza egyes szakaszainak meanderezését, az ártér természetes elárasztását és helyi védművek (körgátak) alkalmazását (az ártér teljes visszaadását az árvizeknek), az árapasztó csatornák alkalmazását. Az is megállapítást nyert, hogy a tiszai árvízvédelmi töltések további - a jelenlegi hatályos előírásokon felüli - erősítése, emelése minden szempontból előnytelen. Olyan megoldásokat kellett keresni, amelyek alkalmasak a mértékadónak elfogadott szintet meghaladó árhullámok szabályozott levezetésére illetve elhelyezésére. A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelésére vonatkozó új koncepció a Vásárhelyi Pál által tervezett, a XIX. században megvalósult rendszerre épül, azt fejleszti tovább azzal, hogy a különösen veszélyes árvizek által szállított fölös vizeket az ártér egy részén helyezik el és ennek a víznek a felhasználásával a Tisza mentén új fejlődési perspektívára, új típusú tájgazdálkodásra nyílik lehetőség. A 2001-2003-ban kidolgozott koncepció ezért kapta a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (továbbiakban: VTT) elnevezést. A terv alapján a rendkívüli árvizek károkozás nélküli levezetésére az alábbi legkedvezőbb két megoldás ötvözetét célszerű alkalmazni: A nagyvízi meder rendezése, mintegy tízféle beavatkozási módszer kombinációja • a középvízi meder és a hullámtér áramlási viszonyainak javítása (övzátonyok, nyári gátak visszabontása, a hullámtéri feliszapolódás csökkentése); • a nagyvízi meder vízszállító képességének javítása (a növényzet, a művelési mód és az építmények szabályozásával); • a töltések által okozott szűkületek megszűntetése (töltés-áthelyezéssel, árapasztással). A hazai árapasztó tározórendszer megvalósítása, az ártér reaktiválása szabályozott vízkivezetéssel • a töltésben megfelelő helyeken elhelyezett nagyméretű zsilipekkel megcsapolják az árhullámok csúcsait, • az árvizeket síkvidéki tározókban tartják vissza az árhullám levonulásáig, • 1,5 milliárd m3 tározó térfogat szükséges, megfelelő területi elrendezésben a Tisza-mentén. Az árvízi tározók létesítésének kulcskérdése a földtulajdonosokkal való megállapodás. A tervek szerint árvízmentes években a tározók területén zavartalan lehet a gazdálkodás; sőt, kiemelt támogatás nyerhető az ökogazdálkodáshoz. A földtulajdonosok egyszeri kompenzációt kapnak, amikor a tározó létesül és árvíz idején teljes kártalanítást kapnak, ha igénybe veszik a földjeiket. Ezt széles körű társadalmi párbeszéddel készítették elő. Összefoglalva, a VTT koncepciója a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelését egyértelműen az árvízszintek csökkentésében határozta meg, a nagyvízi meder vízszállító képességének javításával, az 1970-es mederállapotok visszaállításával, valamint a hazai ártéren kiépíthető árapasztó tározásos rendszer megvalósításával úgy, hogy a katasztrófával fenyegető árvizek árapasztása együtt járjon az ártér szabályozott vízkivezetéssel történő reaktiválásával. A legszükségesebb hullámtéri beavatkozásokkal és a tározási lehetőségekből kiválasztott 10-14 tározóval, 1,5 milliárd m3 árvíztömeg visszatartásával, a Tisza hazai szakaszán mintegy 1 nies árvízszint-csökkentés érhető el. A VTT koncepciója alapelvként rögzíti az árvízi biztonság és az ökológiai állapot egyidejű javításának szükségszerűségét (Szlávik 2017, Petró 2017). A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének várható kedvező hatásai • a Tisza teljes magyarországi szakaszára kiterjed; • a Tiszán az árvízi veszélyeztetettség csökken; • a töltésmagasítással szemben 60%-kal olcsóbb; • jelentős területű vizes élőhelyek alakíthatók ki; • lehetőség lesz a művelési ágak megváltoztatására. A Tisza-völgyben 30 db, összesen 1 050 millió m3 térfogatú árvízvédelmi célú tározó vagy részben árvízvédelmi célú tározó üzemel. A Körösök völgyében 6 db, 386 millió m3 térfogattal rendelkező tározó van. A VTT program keretében eddig 6 db tározó valósult meg, mely 721 millió m3 tározó térfogattal rendelkezik. A megépült árapasztó tározók elhelyezkedését a 8. ábra szemlélteti.
