Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
Előszó 3 A Hidrológiai Közlöny centenáriumi évfordulóját ünnepeljük 2020-ban. A 100. évfolyam második számában folytatódik az a folyamat, amelynek során az évforduló alkalmából szeretnénk képet adni az ország vízgazdálkodási helyzetéről, bemutatva a múltat, a jelenlegi állapotokat, és a jövőbeli megoldandó feladatokat és ehhez kértük a vízügyi ágazat fontos intézményeinek, a tudományos testületeknek, társadalmi, szakmai szervezeteknek, valamint a Magyar Hidrológiai Társaság szakosztályainak támogató együttműködését áttekintő szakmai cikkek elkészítésével. Ennek a folyamatnak a részeként Varga Pál és Kerekesné Steindl Zsuzsanna - akik több évtizedet töltöttek el különböző vezető beosztásokban a vízminőségvédelem területén, úgy a gyakorlatban, mind az államigazgatásban - a Magyar Hidrológiai Társaság Környezetvédelmi szakosztályának története és tevékenysége tükrében mutatják be a vízminőségvédelmi szakterület múltját, felvázolják vizeink jelenlegi minőségi állapotát, valamint kitekintést adnak a jövőben szükségesnek tartott fejlesztési irányokról. Újabb évfordulós árvízvédelmi történeti visszatekintéssel jelentkezik Szlávik Lajos, aki felidézi cikkében a Körösökön 1980-ban levonult rendkívüli árvizet. Felidézi, hogy 1980. július utolsó hetében a Körösök hegyvidéki vízgyűjtőrészén jelentős mennyiségű, nagy intenzitású eső hullott két nap alatt, melynek következtében gyors áradás indult el a folyókon, különösen a Fekete-Körösön. A rendkívüli hevességű árhullámok levonulása nem volt zavartalan. 3 és fél nap alatt három töltésszakadás következett be: román területen, a Fekete-Körös bal parti mellékvizén, a Tőzön; a Berettyó és a Sebes-Körös összefolyásánál, Halaspusztánál; és a Kettős-Körösön, a folyó jobb parti töltésén, Hosszúfoknál. A cikk kiemeli, hogy a két hazai töltésszakadás jelentős tanulságokkal szolgált az árvízvédelmi fejlesztések szempontjából. A védekezési módszerek eszköztárában tulajdonképpen ekkor nyert polgárjogot az árvíz oldaltározóba történő szabályozott kivezetése és visszatartása. Ez pedig messzire kihatott, tulajdonképpen a több mint 20 évvel később induló Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése elnevezésű tiszai fejlesztési programig vezetett. Speciális építőmérnöki feladathoz, a völgyzárógátak földrengésbiztos tervezéséhez ad áttekintő útmutatást Nagy László és Illés Zsombor cikke. A völgyzárógátak eddig előfordult tönkremeneteleinek rövid történeti bemutatása után módszertani áttekintést adnak a tervezés során alkalmazható különböző számítási eljárásokról. Bár ritkán előforduló feladat ma hazánkban a völgyzárógátak tervezése, mégis fontos ismereteket közöl a cikk az építőmérnökök új generációja számára. A hidrológiai mérések közül talán az egyik legnagyobb bizonytalansággal meghatározó típus a vízfolyások lebegtetett hordalékhozamának meghatározása. Pomázi Flóra és szerzőtársai kétrészes cikket készítettek, bemutatva a nagy folyók lebegtetett hordalékvándorlásának új vizsgálati módszereit. A most megjelent első részben a továbbfejlesztett hordalékmonitoring módszertan részleteit mutatják be. A koncepcionális elképzelés egy integrált megközelítést ajánl, amelynek két fó eleme van a terepi adatgyűjtés tekintetében: 1) part menti, folyamatosan működő mérőrendszer kialakítása biztosítaná a hordalékvándorlás időbeli változékonyságának folyamatos feltárását, amit 2) kiegészítő expedíciós mérésekkel szükséges kalibrálni. A folyamatos mérés szignifikáns előrelépést jelentene ajelenleg alkalmazott hazai előírással szemben, amely során évente öt, előre meghatározott alkalommal történik lebegtetett hordalékmérés. A Szerzők álláspontja szerint „az új vizsgálati módszerrel a nagy folyók lebegtetett hordalékvándorlásának tér- és időbeli felbontása jelentősen növelhető, a monitoring rendszer részletgazdag információkkal szolgálhatna a folyók hordalékjárásához kapcsolódó feladatok kiszolgálására, s a hordalékmérések időigénye (terepi mérések, laboratóriumi elemzés stb.) is jelentősen csökkenne”. Kovács Attila cikkében a felszín alatti víztestek egy adott lehatárolt részén hasznosítható vízkészlet Mennyiségi Igénybevételi Határértéke (Mi) meghatározásának szempontjaival és modellezési hátterével foglalkozik, ezen belül is az Mi telített zónára vonatkozó numerikus modellezés útján történő meghatározásának javasolt módszertanát tekinti át. Az öntözés szerepe ismét növekszik a hazai mezőgazdasági termelésben. Mohannad Alobid és Pék Éva cikkükben a nyomásos öntözőrendszerek teljesítményértékelési módszereivel foglalkozik, azon célból, hogy az ilyen rendszerek megbízhatósága növelhető legyen. Bemutatják a nyomásos öntözőrendszerekben a változó vízmennyiség kijuttatáshoz és nyomáshoz való alkalmazkodás érdekében kifejlesztésre került Flow Upstream Control System (FLUCS) modellt és annak alkalmazási módszertanát, melynek segítségével elemezhető a kijuttatás- és nyomásszabályozó eszközök hatása a hálózatok elosztási szakaszain (felvízi szakaszán, elosztási csomópontoknál és a hidránsoknál). Hazai kis és közepes vízgyűjtők vízkészleteivel való jobb gazdálkodás megkívánja az ezen vízgyűjtőkön megépített tározók vízállása rövid távú előrejelzésének minél pontosabb meghatározását, különös tekintettel a mind gyakoribbá váló villámárvizekre, melyek ezen vízgyűjtőkön igen gyors változásokat idézhetnek elő. Nagy Eszter Dóra kutatása során a Kebele tározónak és vízgyűjtőjének csapadék-lefolyás modelljét készítette el a tározó vízállásának rövid távú előrejelzése érdekében. A kidolgozott relatíve egyszerű modellel is bizonyította, hogy a csapadék nagyságrendileg megfelelő előrejelzése esetén lehetséges a tározó vízállásának deciméteres pontossággal történő modellezése, még egy ilyen egyszerű modell alkalmazásával is. FÓRUM rovatunkban A kos hegyi György mutatja be az MHT Balneotechnikai szakosztály történetét, tevékenységét. A Szerző, mint a szakterület kimagasló képviselője és a szakosztály elnöke, a cikkben röviden taglalja az elmúlt
