Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
82 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 3. sz. ményeit a közös magyar-csehszlovák tárgyalásokon ismertették és vitatták meg, hol Budapesten, hol Pozsonyban. Az így kidolgozott kutatási eredmények tették lehetővé, hogy e témákból tanulmányok sora készüljön, melyeket Nemzetközi Tudományos Kongresszusokon, (IAHR, ICID, IHA), előadásokon mutatott be, ill. adott elő. így 1972-ben a Párizsi IAHR Kongresszuson mutatta be az összetett medrekben kialakuló árhullámok számításának új módszerét, melyben külön választotta a főmedret a hullámtértől. Akkor, a külföldi kutatókat ebben megelőztük. Az MTA kiadásában, 1977-ben jelent meg könyve: A szabadfelszínű nempermanens vízmozgások számítása, digitális számítógépen. Ebben, elsőként foglalta rendszerbe a vízmozgások legbonyolultabb, időben változó típusainak alapegyenleteit, és ezeknek két számítási módszerét. Ezek, a karakterisztikák, és a végesdifferenciák módszere. Mindezt már évekkel azelőtt előkészítette cikkeivel. Számpéldái kiterjedtek az árhullámok levonulásának, az árterek begátolásának, a szükségtározók üzemének, a vízlépcsőláncok, a duzzasztási görbék és tározórendszerek számítására, mind természetes, mind szabályos medrekben. Ezért a könyvéért Akadémiai díjat kapott. A víztudományi számítástechnika-oktatás, valamint a számítástechnikai kutatás és alkalmazás első eredményei is a vízmémöki tanszékeken születtek. Három számítástechnikai műhely alakult ki. Az egyik a Vízépítési Tanszéken a hidraulikai és hidrodinamikai modellezés területén Kozák Miklós vezetésével, a másik a vízellátó hálózatok számítógépes modellezése területén Bozóky-Szeszich Károly vezetésével, és a harmadik az öntöző csőhálózatok és a vízgazdálkodási rendszerek modellezése területén, íjjas István vezetésével. Utóbbi két műhely a Vízgazdálkodási Tanszék keretén belül működött. A három csoport között nagyon jó volt az együttműködés. Kozák professzort 1974-ben megbízták a Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet (WI) igazgatásával. Az Intézet három Tanszéket, a Vízépítési, a Vízgazdálkodási, és a Vízellátási és Csatornázási Tanszékeket egyesített. Az Intézetnek 10 éven át volt igazgatója. A Budapesti Műszaki Egyetem már évekkel azelőtt elkezdte az egyes rokon Tanszékeket Intézetekben egyesíteni. Kiderült, hogy ez egy elhamarkodott lépés volt. Emellett, számos tanszékcsoport, kivonta magát az intézetesítés hatóköréből. Később az intézeti rendszert fel is számolták. Vízépítési Tanszék mindig tiszteletben tartotta egykori vezetőjét, az 1965-ben emigrálásra kényszerült Mosonyi Emil professzort. Kozák prof. egyik Karlsruhei útja során felvetette, mit szólna az egykori Water Power Development című könyvének, melyet itthon az MTA Kiadója adott ki, átdolgozásához. Mosonyi prof. örömmel vette a javaslatot, melyet egy hosszas közös munka követett. Kozák prof. a kötet technikai szerkesztője levélben tartotta a kapcsolatot Mosonyi professzorral, aki fejezetenként küldte el az átdolgozott anyagot. Közeledett az első kötet megjelenésének határideje, ezért azzal a kérelemmel fordult a Belügyminisztériumhoz, hogy tekintettel Mosonyi nemzetközi tekintélyére, és a hazai vízgazdálkodás terén kifejtett történelmi érdemeire, engedjék el büntetését. A miniszter válasza pozitív volt, így 25 év után szabadon hazalátogathatott. Kozák professzor munkaszeretete legendás volt. Aktív intézetvezetői időszakából álljon itt néhány „színes” történet koránkelő szokásaiból, közvetlen kollégái visszaemlékezései alapján: • Kozák prof. köztudottan koránkelő volt. Nála a vizsgák reggel 6-kor kezdődtek. Ha elhúzódott a vizsga, akkor a később érkezők találkozhattak a halálsápadt, kialvatlan és remegő hallgatókkal. Pedig Kozák prof. nem volt „vérengző”, de a tudást megkövetelte. • Általában nyugodtan végig hallgatta a feleletet és az összképre adta a megérdemelt jegyet. Állítólag csak egyszer sikerült kihozni a sodrából, amikor az első hallgatót megkérte, hogy rajzolja fel egy árvédelmi gát keresztszelvényét. A hallgató egy olyan trapézt rajzolt fel a táblára, ami inkább hasonlított egy középkori vár keresztmetszetére, mint egy árvédelmi gátra. Ettől igen erős haragra kelt és elküldte a hallgatót. A következő vizsgázóktól pedig csak annyit kérdezett, hogy mi a hiba az ábrán. Aznap többen elvéreztek ezen az egyszerű kérdésen, pedig csak anynyit kellett volna mondaniuk, hogy sokkal laposabb rézsűket kellene rajzolni. • Kozák professzornak Balatonbogláron épült egy nyaralója. Az építkezést személyesen ellenőrizte. így egyik éjszaka, amikor nem tudott aludni, felöltözött, beült az autójába, „leszaladt” Boglárra, eligazította a munkásokat, majd visszajött Budapestre a reggeli 6 órás vizsgát megtartani. • Bakonyi Péter meséli: Egyszer Miskolcra utaztunk vele (Horváth László és én) egy tárgyalásra. Az utazás amolyan Kozákosan kezdődött. Hajnali 5 óra körül találkoztunk valahol a Hungária körúton, majd rögtön nekivágtunk a régi 3-as útnak. Az időzítés olyan jól sikerült, hogy amikor megérkeztünk, akkor a VIZIG-en még csak a takarítónő ténykedett. Beengedett minket a tárgyaló partnerünk irodájába, ahol aztán Kozák prof. sajátkezűleg megfőzött kávéval várta a vendéglátónkat. Kozák Miklós professzor 1990. január 1-én, 66 éves korában, egészségesen, saját kérésére ment nyugdíjba, de a munkát azóta sem hagyta abba. Korától függetlenül ugyanolyan vehemenciával védi a (vízépítő-) mérnököket és a szakma becsületét, mint aktív egyetemi tanárkorában. A Mérnök Újság és a napilapok hasábjain megjelenő cikkeiben kemény kritikában részesíti azokat, akik hamis, légből-kapott indokokkal megakadályozták a BNV befejezését és így hatalmas, meg nem térülő kiadásokba hajszolták az országot.
