Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
Dr. Nagy László: A Panama-csatorna új zsilipje 59 iránt a zsilipes csatorna kialakítását 94,6 millió USD költséggel látták megvalósíthatónak, az újabb vizsgálat azonban azt mutatta, hogy 209 millió USD a várható költség, majd ezt megemelték 240 millióra. 1879-ben a geográfiai konferencián a francia költségbecslés 214 millió USD-ről szólt, ami háromszorosa volt a Szuezi csatorna nyolcéves építési költségének. A szépséghibája a francia költségeknek, hogy tengerszinti csatornára vonatkozott. Amikor 1879-1880-as évek fordulóján Ferdinand de Lesseps Panamába látogatott, a haza úton előbb 170 millióra csökkentette a várható költségeket, majd 131,72 millió dollárra, amit természetesen a befektetők kitörő lelkesedéssel fogadtak. Amíg 1876-ban 3 millió dollárért meg lehetett volna venni a Panama vasutat, egy ügyes befektető felvásárolta a részvényeket, és 1881-ben a francia csatorna társaságnak hatszoros árat, 20 milliót kell a vasútért fizetni (valamint további közel 10 milliót egyéb kiadásokra). Hasonló méretű tétel volt a befektetők pénzére fizetendő kamat, 26 millió dollár. Amikor Charles Dingier, mint az építkezés vezetője elfoglalta hivatalát, az első évben kétszer is kiszámolta a várható költségeket, mindkétszer több jött ki, mint Lessepsnek. Már ezek az összegek is előrevetítették, hogy minden idők legnagyobb mérnöki alkotása készül. Végül a Párizsi vezetés is visszatért a 240 milliós költségvetéshez, de akkor már nem volt pénz. Az amerikai kimutatások szerint a Panama-csatorna teljes összege 352 millió dollár volt. Elképesztő összeg abban az időben. Könnyen dobálóztak a millió dollárokkal. Nem volt részletes terv, ezért nagyok voltak a becslések közötti eltérések. Azért, hogy érezni lehessen, hogy mekkora összegekről volt szó összehasonlításként álljon itt néhány korabeli nagyobb bevásárlás összege: 1867-ben az Egyesült Államok 7,2 millió dollárért vette meg Alaszkát Oroszországtól. Louisianáért 15, a Fülöp-szigetekért 20 millió dollárt fizettek az amerikaiak. Azonban volt egy másik ár is, amit a csatornáért kellett fizetni. Az amerikai építkezés 10 éve alatt 5 609 volt az elvesztett emberéletek száma. Ha a francia építkezés idejét is hozzá vesszük, akkor mintegy 25.000 fő volt a veszteség az emberi életekben (több, mint 300 halott kilométerenként). 5. kép. 1913-ban a Culebra árokba becsúszott talaj Picture 5. A slope slide in the Culebra cut in 1913 1914 októberének egyik éjszakáján, két hónappal az átadás után, Kelet-Culebránál a bevágás oldala újra megcsúszott, s egy fél órán belül az egész csatorna elzáródott. A következő év augusztusában ugyanez megismétlődött. 6. kép. Gatun zsilipek építés közben 1913-ban Picture 6. The construction of the Gatun locks in 1913 1914. november 17. Az Egyesült Államok garantálja a csatorna övezet semlegességét. 1914 - 1916. George W. Goethals tábornok az átadás után még két évig, mint a csatorna-övezet kormányzója dolgozott a helyszínen. 1915. Az első évben a teljes áthaladt áru mintegy 5 millió tonna (annak ellenére, hogy a suvadások miatt nem volt egész évben járható a csatorna), a bevétel pedig 4 millió USD volt. 1915. szeptember 18-án következett be a valamennyi között legkétségbeejtőbb földomlás a Culebra bevágásban, hét hónapra megakadályozta a csatorna forgalmát. Amikor a csatornát újból megnyitották, Goethals fogadkozott, hogy a problémát „véglegesen, egyszer s mindenkorra megoldották”. Ám ennek a napja talán csak 1986-ban következett be. 1919. Az USA hadihajóiból 33 keresztezi a földszorost. Megvalósult Theodore Roosevelt álma, a csatorna az amerikai expanziót szolgálja. 1924. Évente több mint 5.000 hajó használta a csatornát, körülbelül annyi, mint a Szuezi-csatomát. 1925. A kuna indiánok lázadása egy figyelmeztetés Panama bekebelezése ellen. 1928. George W. Goethals, főmérnök, később Panama első konzulja meghalt. A West Point Akadémián dísztemetés keretében helyezték örök nyugalomra. Ugyanebben az évben a Howard légi bázis kialakítását kezdte meg az Egyesült Államok. Az 1980-as években már nyolc amerikai bázis üzemelt Panamában. 1928. Richard Halliburton úszva kelt át a csatorna hosszán, ezzel a legalacsonyabb átkelési díjat fizette, 36 centet. 1930-as években már tervezték a csatorna zsilipek bővítését, de a projekttel 1942-ben leálltak. A második világháború évei után Panama és az Egyesült Államok kapcsolata nem mindig volt felhőtlen. 1934. július 11. Roosevelt az első elnök, aki végig hajózik a Panama-csatornán.
