Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 4. szám
79 Nekrológ Életének 79. évében elhunyt Dr. Lorberer Árpád Jenő okleveles vízépítőmémök. 1959-ben érettségizett, majd egy évig a VITUKI-ban intézeti technikuskén vett részt különböző kisminta-kísérleti és terepi mérési vizsgálatokban. Egyetemi tanulmányait 1960-ban kezdte meg az akkori Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) Mérnöki Karán Budapesten. Egyetemi tanulmányait, melyet 1963-ban megszakított és a Közép-Duna-völgyi VIZIG-nél műszaki ügyintézőjeként dolgozott egy évig, majd folytatva nappali tagozatos egyetemi tanulmányait, 1966-ban vízépítőmémöki oklevelet szerzett. Egyetemi tanulmányait követően ismét a Közép-Duna-völgyi VÍZIG munkatársa lett, mérnöki beosztásban. Mérnök geológus oklevelet szerzett 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME). 1970-ben a Felső-Tisza Tarpa községi szakaszán irányította az árvízvédelmi munkálatokat. 1971-től a Közlekedéstudományi Kutató Intézet (KÖTUKI) Útépítési Tagozata Kőzetlaboratóriumának tud. munkatársa, majd a következő évben a VITUKI Mélységi Vizek Osztályának kutatója lett. 1977-től tudományos főmunkatárs, majd - különféle szervezeti keretek között - a Hidrogeológiai Kutatócsoport vezetője (egy ideig a jósvafői kutatóállomás felügyelője is). 1979-ben védte meg doktori disszertációját szintén a BME-n Sátoraljaújhely térségi hidrogeológiájának leírásával, amelyben Magyarországon úttörő jellegű módon mutatta be a kettős porozitás jelenségét. A VITUKI-ban végzett tudományos munkája során foglalkozott a Mátra- és Bükkalja, valamint a Duna-Tisza köze porózus vízadóival is. Meglepetést keltett azzal is, hogy hidrogeológiai alapon, a fedőrétegek vízszinteloszlása alapján is ki tudta mutatni a Közép- Magyarországi Tektonikai vonal lefutását. Porózus alföldi tárolók vízáramlásával és az 1990-es években pedig több ismert talajvíz-szennyeződés feltárásával, pl. mindkét Garéi hulladék-lerakó hidrogeológiájával is foglalkozott munkája során. Legtöbb és legismertebb tevékenysége azonban a karsztos vízadók, elsősorban a Dunántúl kutatásához kötődik. Sok évig dolgozott mind a teljes Dunántúlra kiterjedő térképi adatfeldolgozásokon, mind pedig a r Dr. Lorberer Árpád Jenő Budapest, 1941. március 5. - Budapest, 2019. július 28. kiemelt hazai termálfürdők vízföldtanával. A VITUKI részéről koordinálta a meddő olajkutak átalakítását, illetvea bauxit- és szén-bányászati vizkivételek követésére szolgáló karsztvíz-monitoring rendszer felállítását, üzemeltetését, a monitoring eocén-program kiterjesztését, majd leállítását is. Részletes tanulmányokat, vízbeszerzési- és vízgazdálkodási és fejlesztési terveket alkotott többek között Bábolna, Bükkfürdő, Esztergom, Gárdony, Harkány, Hévíz, Kehidakustány, Marcali, Tamási, Zalakaros hévízkútjairól, valamint a főváros összes gyógyfürdőjéről. Teljes állásban 2006-ig dolgozott a VITUKI-ban, majd nyugdíjasként a VITUKI Kht. 2012. évi megszűnéséig volt az intézmény vezető tudományos munkatársa. Vállalkozóként 2001-2009 között a BABÉR 2001 Bt. ügyvezetője. Szakmai munkásságának főbb területei: karszthidrológia, karsztvízszint állapot-térképezése, különféle rétegvíztárolók vízföldtani feldolgozása, a budapesti hévizek vízföldtani kutatása. Műszaki tanácsadóként irányította a DMK karsztvízszint-észlelő hálózatának az „eocén-bányák”-kal kapcsolatos bővítését, beleértve az egyes fúrások földtani, kúthidraulikai, vízminőségi vizsgálatainak értékelését és dokumentálását. Publikációs tevékenységét 140 különböző, magyar és idegen nyelvű (saját és társszerzős) cikke és tanulmánya fémjelzi, amelyek hazai (számos ezek közül a Hidrológiai Közlönyben) és külföldi folyóiratokban és időszaki kiadványokban jelentek meg. Rendszeres előadója volt a Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) nagyrendezvényeinek, külföldi szakmai konferenciáknak. Az MHT tagsága mellett több szakmai egyesület tagja volt: a Magyar Geotermális Egyesület tiszteleti tagja (2016), birtokosa a Felszín Alatti Vizekért Alapítvány „Ezüstpohará”-nak (2010). 1993-2013 között a Guckler Károly Természetvédelmi Közalapítvány Kuratóriumának elnöke. Az MHT Pro Aqua-emlékéremmel (2007) és Bogdánfy Ödön-emlékéremmel tüntette ki (2012). Nem csak ez a sokoldalú és értékes életpálya jelenti rendkívüliségét, hanem az a hihetetlen mennyiségű információ, ami a fejében volt. Sokkal több, mint a munkáival, térképeivel zsúfolásig telt szobájában, ahol mégis mindig gyorsan megtalálta az aktuális problémához megfelelőt. így idézte fejből a legrészletesebb szakmai és nem szakmai tudnivalókat, nyújtott segítséget munkatársaknak, konzulensként egyetemi hallgatóknak. Nemcsak szakemberként, hanem emberként is derekasan helyt állt. Kiállt barátaiért, munkatársaiért, a saját igazáért, kevéssé törődve a következményekkel. Nem kereste a maga javát. Szerényen élt, családtagjait segítve, élete nehézségeit panasz nélkül viselve. Isten adja meg neki a megérdemelt nyugalmat! Liebe Pál és Révi Géza volt VITUKI-s munkatársak Dr. Major Veronika a Hidrológiai Közlöny Szerkesztőbizottságának tagja
