Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 4. szám
Nagy G., Nagy L.: Kötött talajok diszperzitása - a jelenség háttere, a mértékadó hézagtényező alkalmazhatósága 75 3. táblázat. Mértékadó hézagtényező vizsgálatok eredményei _____Table 3 Results of the Galli-type void ratio tests_____ Diszp. fok Rögösöd«, 0,0 < ek < 2,0 Vízálló, 2,0 < ek < 3, 5 Fellazuló, 2,0 < ek < 3, 5 Szétfolyó, 6,0 < ek, vagy Vs„k (nem meghatározható) Összesen [db] Dl 0 1 5 8 14 D2 0 5 36 6 47 ND4 0 3 24 1 28 ND3 0 4 8 1 13 ND2 0 6 6 0 12 ND1 0 6 5 0 11 Mindösszesen 125 A 10. ábrán lentről felfelé csökken a „vízálló” kategória aránya, míg a „szétfolyó” és „fellazuló” besorolású minták aránya növekszik. Százalékos eloszlást tekintve, a diszperzív (D1,D2) minősítésű talajok mértékadó hézagtényezője a minták több, mint 90%-a esetén elérte a „fellazuló” besorolást, azaz ek > 3,50. Ez az arány az átmeneti kategória esetén is igaz a minták 83%-a esetében. A diszperzív, és átmeneti kategóriák esetében, a mérési eredmények alapján a minták több, mint 87%-a „fellazuló”, vagy „szétfolyó” besorolású. 0% 20% 40% 60% 80% 100% Dl D2 ND4 ND3 ND2 ND1 ■ Vízálló ■ Fellazuló I Szétfolyó 10. ábra. Mértékadó hézagtényező és diszperzitási fok kapcsolata Figure 10. Correlation between the Galli-type void ratio and the dispersive category of the samples Mindez jó korrelációra utal a mértékadó hézagtényező és a tűszúrásvizsgálat alapján történő diszperzitási fok meghatározás között. A fentiek alapján a „vízálló” minősítés diszperzív talajok esetén mindössze 9%-ban, átmeneti talajokat vizsgálva pedig 17%-ban adódott. A nem diszperzív kategóriájú talajok mintái már 52%-ban bizonyultak vízállónak. ÖSSZEFOGLALÁS A diszperzív talajok járatos belső erózióra hajlamos kötött talajok. Árvízvédelmi gátba való beépítés előtt a talaj laboratóriumi minősítését el kell végezni, hogy a diszperzív viselkedésből következő tönkremenetel elkerülhető legyen. Már megépült töltésben diszperzív talaj kimutatása esetén a talaj kezelése, vagy kiegészítő mérnöki szerkezet beépítése szükséges az állékonyság biztosítása szempontjából. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a „diszperzív” (Dl, D2) és „átmeneti” (ND4, ND3) kategóriába tartozó, vagyis járatos erózióra hajlamos talajok átlagosan mintegy 94%-ban agyagnak, 81%-ban közepes és kövér agyagnak minősültek. Tehát megállapítható, hogy a vizsgált magyarországi talajok esetén a diszperzív viselkedés a közepes és kövér agyagok jellemzője lehet. Fontos kiemelni, hogy töltésépítés előtt az anyagnyerőhelyek talajainak, vagy már meglévő töltés vizsgálatakor elengedhetetlen a kötött talajok diszperzitás szempontjából történő értékelése, hogy a későbbi károsodások, a szemcsekimosódás útján kialakuló tönkremeneteli mechanizmus megelőzhető legyen. A vizsgálati eredményeink alapján azon természetes állapotú talajminták, amelyek legalább „fellazuló” vagy „szétfolyó” mértékadó hézagtényező kategóriába sorolhatók a Galli-féle mértékadó hézagtényező vizsgálata esetén, azaz esetükben ek > 3,5, a diszperzív viselkedés lehetősége nem zárható ki. Ezen mintáknál szükséges a tűszúrásvizsgálat elvégzése a diszperzitási fok meghatározása céljából. A Galli-féle mértékadó hézagtényező és a tűszúrásvizsgálat alapján történő diszperzitás fok meghatározás jó korrelációt mutat. A mérési eredményeink alapján a diszperzív (Dl, D2) minősítésű talajok több, mint 94 ‘lóban bizonyultak „fellazuló” vagy „szétfolyó” kategóriájúnak. Ilyen egyezés alapján javasolt, hogy amennyiben nagyszámú minta diszperzitás szempontjából történő vizsgálata szükséges, a vizsgálatok számának racionalizálásához, mintegy „szűrő” feltételként az amúgy is szükséges plasztikus index meghatározása mellett Galli-féle mértékadó hézagtényező meghatározás is kerüljön alkalmazásra. Amennyiben ez a gazdaságos vizsgálat is igazolja diszperzitásra való hajlamot, csak akkor készüljön költséges tűszúrás vizsgálat. IRODALOMJEGYZÉK Carey, B. (2014). Understanding dispersive soils. http://landcare.org.au/resourceslinks/achieving-soil-conservation-in-queensland/ Felkai B. O., Nagy L. (2012). Gátszakadás egy tiszai vas-kapu helyén. Hidrológiai Közlöny, 92. évf. 4. szám. 60-62. Filep Gy. (1988). Talajkémia, Akadémiai Kiadó, Budapest, ISBN: 963 05 4673 6. Kezdi A. (1972). Talajmechanika Tankönyvkiadó, Budapest, ISBN: 963-17-0807-1. McCook, D. (2005). Dispersive clays - Experience and History of the NRCS (Formerly SCS): http://www.dtic.mil/ndia/2005triservice/track5/mccook.pdf Mitchell, J. K. (1974). Fundamentals of soil behavior, Wiley Publications, New York, ISBN: 978 0 471 46302 3. Nemecz E. (1973). Agyagásványok, Akadémiai Kiadó, Budapest.
