Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
26 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 1. sz. elvet (VKI2000). Hazánk Európai Uniós tagságával kapcsolatban kötelezettséget vállalt ezen jogszabályban megfogalmazottak teljesítésére, valamint végrehajtásához szükséges jogszabályok megalkotására. A jogszabály rögzítette valamennyi tagország - így hazánk számára is - hogy határozza meg a vízfolyások, állóvizek és felszín alatti vízadók megfelelő állapotának eléréséhez milyen intézkedések végrehajtására van szükség. Az intézkedések hatásainak folyamatos nyomon követését is biztosítani kellett a vízgyűjtőn. A tervezési ciklus 6 éves, melynek végén a kitűzött célállapotokról jelentés formában kellett tájékoztatást adni. A célkitűzések valamennyi tervezési ciklusban a víztestek „kiváló” vagy ,jó ökológiai” állapotának elérését határozták meg. A jogszabály a tagországok hatáskörébe utalta a szükséges intézkedések meghatározását, melyekről vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kellett készíteni. Az első tervezési ciklus 2010-ben záródott. A kidolgozott tervek eredményeként a kitűzött célállapotok elérését a tagországok számára meghatározott ütemterv szerint 2015-re kellett (volna) megvalósítani. A második tervezési ciklus 2015-ben, míg a harmadik ciklus 2021- ben kerül lezárására. A hazai vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési folyamatában rendkívül fontos lépés volt, hogy elkészültek az EU Víz Keretirányelv szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervek, amelyek tartalmaztak mindent, ami a vizek jó állapotba helyezéséhez és jó állapotának megőrzéséhez szükségesek. Azonban ezek a tervek nem foglalkoztak a társadalmi és gazdasági célkitűzésék teljesítéséhez szükséges vízgazdálkodási jellegű feltételek biztosításával. Ezen elvárásnak a VKI szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási terveken túlmutató integrált tervek keretében meghatározott intézkedésekkel kell eleget tenni (GWP 2015). Ennek értelmében a vízgyűjtők tervezésének, a vízgyűjtő-gazdálkodási tevékenység következő lépése már az EU VKI elvárásain túlmutató, az érintett vízgyűjtő társadalmi és gazdasági célkitűzéseit is felölelő integrált vízgazdálkodási tervezési tevékenység. Az integrált vízgazdálkodás gyakorlata hazánkban hosszú múltra tekint vissza. Már 1975-ben több mint 80 ország vízügyi vezetőinek részvételével az ENSZ és az Országos Vízügyi Hivatal „interregionális szemináriumot” szervezett a vízgyűjtőfejlesztések témakörében. Ezen jó gyakorlat továbbfejlesztését indukálja az integrált vízgazdálkodási tervezési tevékenység alkalmazásával kapcsolatos EU elvárás. A gazdasági és a társadalmi célok kitűzésével és elérésükhöz szükséges intézkedések meghatározásával és végrehajtásával a VKI és ezzel összefüggésben a vízgyűjtőgazdálkodási terv nem foglalkozik, mivel ezek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Az EU-tagállamoknak azonban alkalmazniuk kell az integrált megközelítést a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, a települések, az energia, a turizmus, a klímaadaptáció és a természetmegőrzés vízzel kapcsolatos érdekeinek összekapcsolása területén annak érdekében, hogy a környezeti, társadalmi és gazdasági célkitűzések eléréséhez ki tudják választani a legköltséghatékonyabb módozatot (GWP 2015). A fentiekből látható, hogy a VKI alkalmazásából eredő tervezési „kényszer” a tagországok területére vonatkozó, de EU szinten megfogalmazott elvárások teljesítéséhez biztosít jogi környezetet. Azonban ahhoz, hogy a VKI hatálya alá nem tartozó társadalmi és gazdasági elvárások is teljesüljenek, fontos, hogy a tervezési folyamat bővítésre kerüljön és integrálja azon elemeket is, amelyek a „jó környezeti állapotokon” túlmutatóan biztosítják a „jó társadalmi” és a ,jó gazdasági állapotokat” a vízgyűjtő vonatkozásában. Számos korábbi hazai és közelmúltban kidolgozott nemzetközi példa igazolja annak helyességét, hogy a VKI követelményeinek teljesítését ki lehet és kell terjeszteni a társadalmi és a gazdasági környezet állapotára. Már a 1990-es évek elejétől megkezdődtek azon integrált megközelítést alkalmazó vízgyűjtő-gazdálkodási/kezelési tervek/felmérések kidolgozása, amelyek során a vízgyűjtő állapotának feltárását (és az annak fejlesztését célzó intézkedések kidolgozását) környezeti állapotértékelésből kiindulva terjesztették ki a társadalmi/gazdasági környezetre. Ezen integrált megközelítés alkalmazása biztosította olyan kérdéskörök vízgyűjtő szintű vizsgálatát (pl. Tisza Integrált Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv), amelyek a VKI által nem kerülnek tárgyalásra, de vizsgálatuk nélkül nem alkotható teljes körű állapotjellemzés (pl. árvizek, belvizek és aszályok integrálása). ÖSSZEFOGLALÁS A bemutatott példák és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés hazai gyakorlatának áttekintése alapján megállapítható, hogy a kiváló hazai gyakorlatok és az adott történeti korok nemzetközi gyakorlatai kölcsönhatásban voltak/vannak és remélhetőleg lesznek a jövőben is. A vízállapotok megőrzésével, javításával kapcsolatos társadalmi igényekjellemzően a gazdaság fejlesztésével kapcsolatosan kerültek megfogalmazásra. Már a korai tervezési gyakorlatokban szerepet kapott a vizek mennyiségének és minőségének megőrzése. A kidolgozott vízgyűjtő-gazdálkodási tervek valós hozadéka a megfogalmazott társadalmi igény megvalósulása, ami jelenthet akár víziút-hálózatfejlesztést, vízerő hasznosítást, termény hozamnövekedést a mezőgazdaságban, vagy vizes élőhely fejlesztést. A hatékony vízgyűjtő-tervezési folyamat elengedhetetlen feltétele a tervek kidolgozását megindító társadalmi igény. A vízgyűjtő-gazdálkodás nem cél, hanem „csak” egy hatékonyan alkalmazható eszközrendszer, mellyel a kiűzött célok/elvárások megvalósíthatók. IRODALOMJEGYZÉK Beszédes József (1831). Magyarországi hydrotechnikából próbául. Pesten, Petrózai Tattner J. M. és Károlyi Istvánnál. https://library.hungaricana.hu/en/view/SZAK_DUNA_M uzealis_l 83 l_Beszedes/?pg=0&layout=s Csermák B. (1954). A regionális vízgazdálkodási tervezés. Vízügyi Közlemények. 36. évf. 2. szám, pp. 239- 250. GWP (2015). Integrált vízgazdálkodás kelet- és Közép Európában. Technical Focus Paper. ISBN: 978-968-12- 5983-4 OVF(1964). Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Budapest, 1964. Országos Vízügyi Főigazgatóság. OVH( 1984). Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Budapest, 1984. Országos Vízügyi Hivatal
