Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
54 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 3. sz. ÉRTÉKELÉS A Retyezát tavainak fitoplankton közösségét a Chrysophyceae, Cryptophyta és Dinophyta csoportok tagjai uralták biomassza szempontjából, míg a Chlorophyta csoport a taxonok számát tekintve bizonyult jelentősnek. Eredményeink hasonlóak más magashegységi tavakon végzett vizsgálatok eredményéhez. Az Alpok magashegységi tavaiban is legnagyobb biomasszával a Chrysophyceae, Cryptophyta és Dinophyta ostoros algák jelentek meg (Pugnetti és Bettinetti 1999, Tolotti és társai 2003). A Pireneusok egy tavában a legnagyobb fajszámmal Chlorophyta és Chrysophyceae algák voltak jelen, azonban biomassza tekintetében sokkal inkább a Dinophyta és Chrysophyceae csoportok mondhatók jelentősnek (Felip és társai 1999). A Magas Tátra tavain végzett vizsgálat során dinoflagelláták, például Gymnodinium uberrimum, Woloszynskia ordinata, Peridinium inconspicuum voltak dominánsak, mellettük pedig Cryptophyta csoportba tartozó fajok jelentek meg nagy számban (Főtt és társai 1999). A Retyezát vizsgált tavainak mindegyikében megjelentek Chrysophyta ciszták. A szeptemberi mintavétel lehet a magyarázata a propagulumok nagy mennyiségének. A Tátra egy tavában a nyár végi mintákban a Chrysophyta ciszták biomasszája egy nagyságrenddel az aktív fitoplankton mennyisége felett volt (Főtt és társai 1999). Az év más időszakában vett mintában eltérő fajösszetétel és kevesebb ciszta jelenléte várható, amelyet többek között a Lia és Bucura üledékvizsgálatai alátámasztanak. Késő tavasszal és kora nyáron az eu- és tichoplanktonikus kovaalgák válhatnak dominánssá (Buczkó és társai 2013, Buckó 2016). A vizsgált tavak domináns fitoplankton csoportjain belül számos faj mixotróf, mely jellemző a magashegységi tavak fitoplanktonjára. Mixotróf például a Gymnodinium, Chromulina, Ochromonas, Dinobryon és Cryptomonas fajok (Catalan és társai 2006). Ez a fakultatív képesség előnyt jelent a fajoknak, hogy tápanyaglimitáltság esetén hozzájussanak a legfontosabb tápanyagokhoz (Reynolds 2006). A Chrysophyceae, Dinophyta és Cryptophyta csoportok dominanciájának másik magyarázata lehet a vertikális vándorlásra való képességük. Az ostoros fajok a vízoszlopon belül helyzetüket változtatják, így adaptálódnak a magashegységekre jellemző változó fényviszonyokhoz, melyet gyakran a hó- és jégborítás okoz (Tilzer 1973). A Dinophyta és Chrysophyceae csoportok emellett kompetitiv előnyhöz jutnak a hideg vízben más fajokhoz képest (Acs és Kiss 2004). Az őszi mintavételkor jellemző alacsony vízhőmérséklet ezért szintén magyarázata lehet a dominanciájuknak. A 6,2 méternél sekélyebb tavakban, azaz a Floricában, Vioricában és a Liában az X2 és X3 kodonok domináltak. E két csoportba tartozó taxonok a sekély mező- és eutróf környezetet és a felkevertséget preferálják (Padisák és társai 2009). A gyakori keveredés kedvezhet ezeknek a csoportoknak, annak ellenére, hogy a magashegységi tavaknak alacsony a tápanyagtartalma. A 11 méternél mélyebb Ana, Bucura és Zanoaga tavakban leginkább az Y és L0 kodonok taxonjai jelentek meg nagyobb biomasszával. Az Y kodonra jellemző a változatos környezet, míg az L0 kodonba tartozó fajok lebegőképessége jó, érzékenyek az átkeveredésre és többnyire a rétegzett oligo- és mezotróf tavakban találhatóak meg (Padisák és társai 2009). ÖSSZEFOGLALÁS A Retyezát-hegységben lévő magashegységi tavak fitoplankton közösségének domináns fajai a Crysophyceae, Cryptophyta és Dinophyta csoportokba tartozó taxonok, melyek tipikusnak mondhatók a magashegységi vízi ökoszisztémákban. Fitoplankton közösségük alapján a vizsgált tavak egyértelműen két csoportra különültek el (rétegződő és nem rétegződő) annak ellenére, hogy a Zanoaga kivételével egy kaszkád rendszert alkotva egymással összeköttetésben állnak. Az eredmények azon túl, hogy mennyiségi és minőségi adatokat szolgáltatnak a hegység fitoplankton közösségéről, alátámasztják azt a megállapítást, hogy a rétegződés az egyik legjelentősebb tényező, mely a közösség összetételét befolyásolja (Reynolds 2006). KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kutatást a KI20595 OTKA projekt támogatta. IRODALOMJEGYZÉK Acs É., Kiss K. T. (2004). Algológiaipraktikum, Eötvös Kiadó, Budapest. Buczkó K., Magyari E., Braun M., Bálint M. (2013). Diatom-inferred lateglacial and Holocene climatic variability in the South Carpathian Mountains (Romania). Quaternary International, 293,123-135. Buczkó, K. (2016). Guide to diatoms in high mountain lakes in the Retezat Mountains, South Carpathians, Romania. Studia Botanica Hungarica. 47(Suppl.): 9-210. Catalan J., Camarero L, Felip M., Pia S., Ventura M., Buchaca T., BartumeusF., Mendoza G. de, Miró A., Casamayor E., Medina-Sánchez J., Bacardit M., Altuna M., Bartrons M„ Quijano D. (2006). High mountain lakes: Extreme habitats and witnesses of environmental changes. Linmetica, 25, 551-584. Felip M., Bartumeus F., Halac S., Catalan J. (1999). Microbial plankton assemblages, composition and biomass, during two ice-free periods in a deep high mountain lake (Estany Redo, Pyrenees). Journal of Limnology. 58, 193-202. Főtt, J., Blazo M, Stuchlik E., Strunecky O. (1999). Phytoplankton in three Tatra Mountain lakes of different acidification status. Journal of Limnology, 58, 107-116. Hillebrand H., Dürselen C.-D., Kirschtel IX, Pollingher U., Zohary T. (1999). Biovolume calculation for pelagic and benthic microalgae. Journal ofPhycology, 35, 403-424. Kövér Cs. (2016). Magashegyi tavak paleoökológiai vizsgálata a Déli-Kárpátokban. PhD disszertáció, Nyugatmagyarországi Egyetem, Sopron. Padisák J., Crossetti O. L., Naselli-Flores L. (2009). Use and misuse in the application of the phytoplankton functional classification: a critical review with updates. Hydrobiologia, 621, 1-19. Pinczés Z. (2017). Déli-Felföld természeti földrajza. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen.
