Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
19 Szemelvények a vízgyűjtő-gazdálkodás magyarországi történetéből Kozák Péter Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának főiskolai docense. (dr.kozakpeter@gmail.com) Kivonat A vízgazdálkodás hazai történetének egyik erőssége a tervszerűség. A cikk a nagy klasszikusok (Beszédes József, Vásárhelyi Pál stb.) munkáinak bemutatásától a vízgazdálkodási kerettervek koncepciójának ismertetésén keresztül a VKI szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítéséig mutatja be a szakterület - társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi igények változásait figyelembe vevő - fejlődését. Az áttekintés segítheti a témával foglalkozó mai szakembereket abban, hogy korábbi korok tapasztalataiból építkezve, jelenkori feladataikat magasabb színvonalon végezzék el. Kulcsszavak Vízgyűjtő-gazdálkodás, stratégiai terv készítés, vízgazdálkodási keretterv, Víz Keretirányelv, integrált vízgazdálkodás. Extracts from the history of river basin management in Hungary Abstract One of the strengths of the history of water management in Hungary is planning. From the presentation of the works of the great classics (József Beszédes, Pál Vásárhelyi, etc.) through the presentation of the concept of water management framework plans to the development of Water Framework Directive required river basin management plans the paper introduces the historical development of this special water management field, taking into account the changes of social, economic and environmental needs. The overview can help today's professionals to build on the experience of past times, to perform their current tasks to a higher standard. Keywords River basin management, strategic planning, water management master plan, Water Framework Directive, integrated water resources management. BEVEZETÉS A vízgyűjtő hidrológiai értelmezése azt a területet jelenti, amelyről a csapadék egy helyre gyűlik. A vízgyűjtő-gazdálkodás -jelenleg - nem szerepel a szótárakban. Habár az értelmező szótárban nem szerepel, mégis a napi gyakorlatban azt azon tevékenységhez kapcsoljuk, amely során vízgyűjtőink állapotát egy meghatározott cél érdekében megfelelő állapotba hozzuk, illetve tartjuk. Ez a feladat a vízügyi tevékenységek szerves része. Azon felismerés, hogy a társadalom által megfogalmazott elvárások alapján gazdálkodjunk vízgyűjtőinkkel nem új keletű akár a hazai, akár a nemzetközi vízgazdálkodás gyakorlatában. A vízgazdálkodási tevékenység nem korlátozható csak a vízzel közvetlenül kapcsolatban lévő feladatokra, nem értelmezhető a vízgyűjtőtől függetlenül. A vizek akár a felszíniek, akár a felszín alatt elhelyezkedők, „önmagukban” nem képesek állapotuk megváltoztatására, csak a vízgyűjtőről - a természeti és antropogén környezetből - érkező hatások eredményeképpen javulhat, illetve romolhat állapotuk. Felhasználhatóságuk függ állapotuktól, azonban állapotuk a vizgyűjtőn végbemenő változások függvénye. A hatás - amely jelentheti a mennyiségi és/vagy minőségi jellemzők megváltozását - bekövetkezhet rövid idő alatt, mint például a hegyvidéki villámárvizek során vagy igénybe vehet hosszabb időszakot, mint például a felszín alatti vizek vízminőségi állapotának megváltozása. Szinte minden esetben a vizekben végbemenő változások kapcsolatba hozhatók valamely, a vízgyűjtőn bekövetkező hatással. A gyakorló mérnök számára a vizekkel kapcsolatos igények kielégítése során a vízgyűjtőről érkező kedvezőtlen következményekkel járó hatások megelőzése, illetve mérséklése a cél. Ebben a tevékenységben nélkülözhetetlen a vízgyűjtő részletes feltárásából származó ismeretanyag. A hangsúly a vízgyűjtőn egykor működő és napjainkban is fennálló vagy azok jövőbeni változását feltételező hatásmechanizmusok feltárásán van. A vízgyűjtőkön működő hatásmechanizmusok megismerése és azok jövőbeni alakulásának befolyásolása rendkívül összetett feladat. Ennek megoldásához sokszor a vízgazdálkodás eszközrendszere önmagában elégtelen, hiszen a vízgyűjtők állapotának megőrzése és fejlesztése csak a területfejlesztés eszközrendszerével válhat teljessé. Magyarországon a vízgyűjtőkre kiterjedő regionális tervezés szükségessége már a XIX. század első évtizedeiben felmerült. Számos nagyszerű mérnök ismerte fel annak szükségességét, hogy a társadalmi-gazdasági elvárások kielégítésére vízgyűjtők szintjén tárják fel a vizekben rejlő erőforrásokat, illetve azokkal kapcsolatos fejlesztési lehetőségeket. Ezen tevékenység nem kizárólag magyar sajátosság, hiszen fontos megemlíteni, hogy a hazai vízgyűjtő tervekkel párhuzamosan a kor külföldi mérnökei is hasonló fejlesztési terveket dolgoztak ki, valószínűleg egymás tapasztalataira alapozva. A KEZDETEK A magyar vízgazdálkodás történetében az elsők között fogalmazta meg vízgyűjtőkre alapozott fejlesztési elképzelések fontosságát Beszédes József A Magyarországi hydrotecnikából próbául című kötetében fogalmazza meg a nemzeti szintű vízgazdálkodási szemlélet fontosságát: „Országos hydrotechnikával még egy nemzet sem díszeskedik, ámbár ez okvetlen szükséges tudomány egy
