Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
15 Szűcs Péter és társai: Balneológiái és gyógyvíz-technológiai vizsgálatok Parádfürdőn ami egyszerű vasas gyógyvíz (Cseke 1982). A forrás már a 19. századi gyűjteményekben is részletesen szerepel, a 12 “Clos 2056,8 mg/kg összes oldott alkotórésszel bíró timsós-vasas források között (Papp és társai 1949). Parádsasvár közelében találhatóak a Csevicze I és II források, amelyekből az alkáli-hidrogén-karbonátos, szénsavas, kénes gyógyvizet palackozzák (Cseke 1982). A Csevicze vize 10 °C-os, nagy mennyiségben található benne kénhidrogén és nátrium-bikarbonát (Boleman 1896). PÁRÁD FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE Párád környékének földtani felépítését leginkább a közelben fekvő Recsk melletti ércesedés kutatása eredményeképpen ismerjük. Innen tudjuk, hogy először a 18. századból származik írásos adat, ami parádfiirdői réz-ezüst telérekről ír (Varga és társai 1975). A Lahóca felfedezése 1852-ben történt, felszíni érckibúvásként. Az ércbányászat a múlt században több megszakítással egyre több érctest felfedezésével folytatódott, majd 1930-tól több aranyban dús érclencsét is felfedeztek. A második világháború után a területet kimerültnek tekintették, majd későbbi kutatásokkal további lelőhelyeket tártak fel, és 1979-ig üzemelt a bánya. A bányászat során összesen 3 millió tonna ércet termeltek ki, ehhez kb. 7,5 tonna arany kapcsolódott (Földessy 1997). Magyarország területén számos olyan aktív zóna helyezkedik el, amelyek feszültségek, valamint belső erők hatására felszakadnak és utat engednek a mélyből jövő nagy nyomás hatására felnyomuló magmának. Az egyik ilyen fontos zóna a Gyöngyösoroszi - Recsk - Rudabánya között követhető Darnó-övezet (Csiffáry 2009). A Mátra hegység a Belső-Kárpáti vulkáni ív középső részén található. A Mátra hegység két vulkáni sorozatra különíthető, ÉK-en egy idősebb paleogén (felső- eocén-alsó-oligocén) és egy fiatalabb, a Mátra fő tömegét alkotó neogén (kárpáti-bádeni) sztratovulkáni sorozatra. A paleogén vulkánitok csak kis területen Recsk és Parádfurdő közelében bukkannak a felszínre. Mindkét vulkáni sorozathoz kapcsolódott intenzív hidrotermális tevékenység és ércesedés, a paleogén magmás tevékenységet magas és alacsony, míg a neogén sorozatot alacsony szulfidizációs fokú epitermális ércesedés jellemzi (Földessy 1975). A recski paleogén vulkán, a többi magyarországi paleogén vulkánhoz hasonlóan (Zalai magmatitok, K-Velencei-hegység) a Tethys óceán záródásához kapcsolódó szubdukciós kollíziós folyamatok eredménye. Az Apuliai lemez É-irányú mozgása a Periadriai-lineamens mentén ív mögötti geokémiailag közepes-magas K-tartalmú neutrális-savanyú (granodiorit, diorit, andezit, dácit) magmatizmust generált. A neogén jobbos-laterális lemeztektonikai mozgások során az Alcapa egységgel K-ÉK felé elmozdult lemezdarabon lévő vulkánitok nem pusztultak le, ezért ezeknek ma mind szubvulkáni, mind sztratovulkáni kifejlődéseiket tanulmányozhatjuk. Az alpi kollíziós zónában "maradt" magmatitok (Karvanka, Riesenfemer, Adamello, Bergamo) az erős kompresszió és kiemelkedés miatt lepusztultak, ezeknek ma csak gyökérrégiója tanulmányozható, magmás komplexum (sztratovulkán és szubvulkáni dioritintrúió) Recsk és Parádfurdő környezetében mintegy 25 km2 területen tanulmányozható, a Damó-vonal mentén (A Periadriai-lineamens és a Balaton-vonal folytatása) a Pelsó nagytektonikai egységen (iCsiffáry 2009, Zelenka és társai 1983). A magmás tevékenység négy fázisban igen bonyolult kalderaszerkezetet hozott létre részben szárazföldi, részben tengeralatti környezetben. A magma az idős mezozoós karbonátos aljzatba nyomult, korát a magmatitokkal összefogazódó üledékek foraminifera faunája (Nummulites sp., Lithothamnium sp.,) alapján határozható meg, felső-eocénnek. A réz-porfiros ércesedés létrejötte a harmadik intrúziós eseményhez kapcsolódik {Zelenka 1975). Mivel a vulkáni sorozat létrejötte során a Damó-vonal már aktív volt, mind az intrúzió geometriáját, mind az érces zónák elhelyezkedését a Damó-vonal csapása befolyásolta. A magmás tevékenység harmadik fázisában jött létre a szubvulkáni dioritintrúziót jellemző Cu-porfíros (Cu-Mo) ércesedés és a mellékkőzetek határán az exo/endo szakamos (Cu-Zn-Fe) ércesedés {Csillag 1975). Sekély mélységű epitermális hidrotermális tevékenység és ércesedés két területen tanulmányozható. A recski Lahóca-hegy magas szulfidizációs fokú, míg az Ilona-völgy-Parádfurdői terület szintén magas szulfidizációs fokú ércesedést mutat, de alacsony szulfidizációs fokú felülbélyegzéssel {Gasztonyi 2010). Párád és térségének földtani viszonyait az /. ábra mutatja be. Párád Zagyvapálfalvai F. | Garábi Slír F. Pétervásárai Homokkő F. Recski Andezit F. Nagyharsasi Andezit F. Q Tari Dácittufa F. Kékesi Andezit F. | Fóti F. | | Gyulakeszi Riolittufa F. /. ábra. Párád és térségének földtani térképe (M= 1:50 000) (Forrás: MBFSZ) Figure 1. Geological map of Párád and its region (M= 1:50 000) (Source: MGSH)
