Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)

2019 / 3. szám

6 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 3. sz. nek, amelyek a teljes terület 69%-át fedik le (Marosán 2017). A csévélődobos rendszerek sokkal magasabb nyo­mást igényelnek a megfelelő működéshez, mint a körforgó öntözőberendezések és a lineárok. A lineárok nagy része évtizedekkel ezelőtt került beruházásra, így az elöregedés egyre több problémát fog okozni, ha a gazdák nem újítják fel ezeket a berendezéseket. Az öntözővízhez való hozzáférhetőség megfelelő a nagy öntözőrendszerek felszíni vízszétosztó hálózatai által lefedett területeken. A víztakarékos öntözési technológiák használata különösen fontos azokon a területeken (pl. álló­kultúrákban), ahol felszín alatti vízből elégítik ki az öntö­zővíz igényt {Bíró és társai 2011). Továbbá az öntözés költségeinek csökkentése, a másodlagos szikesedés, a táp­anyagok kilúgozódásának, a talaj tömörítésének és a fel­szín eróziójának, valamint a helytelen öntözési gyakorlat elkerülése minden esetben figyelmet követel. Megoldást jelenthet a helyspecifikus öntözés, amely pozitív hatással van a vízfelhasználási hatékonyságra és a környezetre, ami víz- és energia-megtakarításban nyilvánul meg (Evans és társai 2013). A túlöntözés mélybeszivárgást vagy felszíni elfolyást eredményezhet, míg kötött talajokon tócsáso­­dáshoz vezet (Fiebig és Dodd 2016) és okai lehetnek a talaj degradációnak, a tápanyag kimosódásnak és a vízfel­használási hatékonyság csökkenésének (O’Shaughnessy és társai 2016), amelyek gazdasági és környezetvédelmi szempontok miatt egyaránt kerülendők. A talaj mellett természetesen a növényekre is hatással van a helytelen öntözés. A túlöntözés hatással van a haj­tásnövekedésre, virágzásra és termésképzésre. A túlöntö­zött állományokban kisebb termés várható (de Bruyn 1982). Az alul öntözés negatívan hat a növények biomasz­­sza- és termés-produkciójára. A potenciális termőképesség kiaknázása lehetetlen a növény vízigényének kielégítése nélkül. Azonban az alul öntözés a termés minőségének ja­vulásához is hozzájárulhat, például a szárazanyag-tartalom emelése miatt (Pék és társai 2017). Egy modem öntözési rendszer kialakításánál figye­lembe kell venni a változó talajtípusokat, az eltérő növény­fajokat vagy fejlettségi állapotokat a táblán belül. A precí­ziós, változtatható arányú öntözés még újdonságnak szá­mít a termelők számára és mindössze néhány helyspecifikus öntözésre képes eszköz üzemel az ország­ban. A helyspecifikus öntözés sebesség- és zónavezérlésen keresztül valósítható meg. A sebességvezérlés segítségé­vel a járószerkezet sebessége módosítható, így magasabb vagy alacsonyabb lehet az öntözővíz dózis (ÖD) az eltérő területrészeken. A zónavezérlés az egyes szórófejek (vagy szórófej csoportok) működési idejét módosítja, így azok el­térő ÖD-okat biztosítanak a körforgó öntözőberendezés különböző részein (Kranz és társai 2012). Fontos kihívás azonban, hogy valóban precíziósán üze­meltessük az erre alkalmas eszközöket. Ehhez szükséges az öntözött tábla heterogenitásának ismerete (pl. beszivár­gás, domborzat, víztartó kapacitás stb.) (Yari és társai 2017). A precíziós berendezés üzemeltetése úgynevezett recepttérképek segítségével valósul meg, amelyeken sza­bályozható az eltérő területrészekre kiöntözendő víz ará­nya. Az eltérő arányú vízkijuttatást indokló táblatulajdon­ságok megismeréséhez felméréseket kell végezni. Minél részletesebb egy felmérés, annál drágább. Ezért mindenek­előtt azt szükséges megismernünk, mennyire részletesek legyenek ezek a térképek. Amennyiben valaki olyan rész­letességű felmérést készít, amelyet aztán a gép képtelen le­követni, az nem költséghatékony, hiszen a többletköltséget jelentő szükségtelen részletesség nem jár előnnyel. A szó­rófejek átfedése miatt a szomszédos VRI zónák között át­meneti sávok találhatók (O’Shaughnessy és társai 2013). Részben ezek szélessége határozza meg hogyan jelöljük ki a zónahatárokat, amely különösen fontos, főként kisebb parcellák esetén (Siti és Fisher 2015). Daccache és mun­katársai (2015) szintén figyelmeztetnek a túlzottan kismé­retű zónák kijelölésének problémájára, mivel a szórófejek átfedése megzavarhatja az előírt ÖD teljesítését. Eltérő ÖD-sal öntözni kívánt területeknél nem elfogad­ható, ha az egyenletesség nem megfelelő vagy az előírt ÖD-tól eltérnek a kijuttatott mennyiségek a különböző zó­nákban. Ennek vizsgálata nem egyszerű feladat, mivel a VRI rendszerek egyenletességére vonatkozó standard fel­mérési módszer hiányzik. Korábbi kutatások szerint sem a sebesség-vezérlés, sem a szórófejek működtetési ciklusa nem befolyásolta az egyenletességet (Dukes és Perry 2006; Perry és társai 2003), viszont a különböző fuvóka típusok hatással voltak az egyenletességre (Dukes és Perry 2006). A régi, elkopott fúvókák és a szeles viszonyok ne­gatívan befolyásolják a körforgó öntözőberendezés öntö­zési egyenletességét (Yari és társai 2017). A kutatás fő célja az volt, hogy felmérjük milyen pon­tossággal szükséges a különböző vízadaggal öntözött poli­­gonok kijelölése a precíziós öntözőberendezés üzemelését vezérlő recepttérképen. A kísérleteink egyrészt az átme­neti sávok szélességének megállapítására (szomszédos zó­nák átfedése), másrészt arra vonatkoztak, hogy felmérjük a különböző ÖD-sal öntözött zónák egyenletességét. Ki­egészítésként megvizsgáltuk, hogy mit jelent az adott egyenletesség az alul- és túlöntözött területek és vízmeny­­nyiségek tekintetében. ANYAG ÉS MÓDSZER Az öntözőberendezés jellemzői A kutatásban használt öntözőberendezés két Valley 8120 tagból és egy 800c saroköntöző tagból áll. A gép VRI iS rendszerrel felszerelt (Valmont Irrigation, Valley, Neb.), amely lehetővé teszi minden egyes szórófej külön­­külön való vezérlését a két belső fix tagon, eltérően az egy­szerűbb VRI rendszerektől, ahol csak szóró fej csoportok eltérő üzemeltetése volt lehetséges. A három tag teljes hossza együtt 180,86 m. A VRI-vel vezérelhető hossz 98,26 m. A maximális kijuttatható ÖD 7,6 mm nap1. A VRI-vel vezérelhető szakasz Nelson R3000 D8 rotátor tí­pusú szórófejekkel van felszerelve Valley Regulator PSR- 2 (1,03 bar) nyomáscsökkentőkkel. A szórófejek a vízszál­lító csövekről lógatva helyezkednek el a talaj szinttől hoz­závetőleg 2,4 m magasságban. A szórófejek szórási sugara kb. 6-7 m. A szórófejek közötti távolság 5,3 m. Ettől eltérő távolság a tornyok közelében lehetséges. Az üzemeltetés­hez biztosított nyomás ~1,8 bar volt a központi toronynál,

Next

/
Oldalképek
Tartalom