Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
Lovas A. és Nagy L.: Az árvízvédelem küldetése 17 hangzó szlogen eredményeként a síkvidéki töltésezett folyószakaszokon alkalmazzuk akkor a lefolyás lassításának egyenes következménye a magasabb árvízszint és ezáltal a nagyobb veszélyeztetés! Ez a példa is azt mutatja, hogy az árvízvédelem ökológia megközelítése hidrológiai, hidraulikai tudás birtokában vezet csak eredményhez. Ellenkező esetben a legjobb szándékkal is csak a kockázatot növelhetjük. Az árvizek ökológiai szempontú kezelési stratégiája a vízgyűjtő területhasználatának javításán, a vízgyűjtőterületről és a városi területekről történő gyors lefolyás megelőzésén és a folyók természetes ártereinek helyreállítására irányuló, a határokon átnyúló erőfeszítések fokozásán kell, hogy alapuljon. A tendencia az, hogy reaktiválni kell a természetes vizes élőhelyeket és azokat a helyeket, melyek az árvízi hatást csökkentik. Az árvízvédekezésen túl a biodiverzitás fenntartásával ez ökológiai előnyökhöz is vezethet, a felszín alatti víztartók gyakoribb visszapótlásához és tisztább ivóvízhez jutáshoz, valamint rekreációs területeket, turisztikai célpontokat stb. eredményez. A nem-szerkezeti jellegű intézkedések potenciálisan a vízzel kapcsolatos problémák hatékonyabb és hosszútávon fenntarthatóbb megoldásává válhatnak, és azokat elő kell mozdítani különösen az ártéren a topográfiai viszonyok függvényében. A nem-szerkezeti árvízvédelmi módszerek erősítése még a nagy folyami kultúrával rendelkező országokban is szükséges, mert jelentős hatékonyság érhető el az árvízi kockázatnak kitett emberek és javak védelme érdekében. A „ nem-szerkezeti módszerek”, vagy „szervezési-igazgatási" típusú módszerek igen sokrétűek és széles körűek, kiterjednek a gátakkal és a folyóval kapcsolatos minden területre, ami nem valamilyen építkezéshez köthető, de szoros kapcsolatban van az árvízzel, úgymint: • az árvízi riasztás és előrejelzés, • az árvízvédekezés, a hozzá tartozó infrastruktúrával, szervezéssel és őri rendszerrel, • a lokalizáció, a lokalizációs tervekkel és számításokkal, • a preventív területhasználatot be kell vezetni, • a nagyvízi tervezési és modellezési feladatok, • a különböző árvízvédelmi (pl. nyilvántartási) tervek és szimulációk, • a veszélyhelyzet esetén az élet- és vagyonmentés az előzetes tervek alapján, • a lakosság tájékoztatása, árvíztudat növelése, • a társadalmi részvétel erősítése, • információs anyagok és vízállásjelentések közreadása, • gyakorlatozás és gyakorlatoztatás az árvízi esemény kivédésére, a károk csökkentésére, • kockázatszámítás és kockázati térképek készítése, • kárbiztosítási portfoliók kialakítása, • a nagyvizekkel történő gazdálkodás, vízvisszatartás és vízátvezetés, • a lefolyásszabályozásnak nem beruházással érintett része, • az árvízvédelem finanszírozásának megteremtése, • az árvízvédelem jogi háttere, az árterek használatának szabályozása jogi eszközökkel (építési tilalmak, földhasználati korlátozások és preferenciák), • hitelek, adókedvezmények, árvízvédelmi alapok és különböző segélyek stb. AZ ÁRVIZEK KÖZVETLEN KÖRNYEZETI HATÁSA Az árvizeknek jelentős környezeti és egészségügyi következményei vannak, különösen az ivóvízkészletek és az egészségügyi ellátáshoz szükséges infrastruktúra sérülékenysége miatt. A vízelosztó- és a csatornarendszerek árvizek alatti károsodása nagymértékben hozzájárulhat a súlyos egészségügyi veszélyhelyzetekhez. Az árvizek által az ezekre az infrastruktúrákra gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatások csökkentésére preventív intézkedéseket igényelnek. Az árvizeknek kitett területeken arra nézve is preventív intézkedéseket kell tenni, hogy • csökkenjen az árvizeknek a vízi és a szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt olyan lehetséges kedvezőtlen hatása, mint a víz és a talaj szenynyeződés, • minimalizálni kell a felszíni lefolyásból származó diffúz szennyezést, • minimalizálni kell a felszíni lefolyást és az infiltrációt a szennyvíz- és felszíni vízelvezető csatornarendszerekbe, fenntartva a talajvíz utánpótlódását úgy, hogy az elszennyeződés veszélye minimális legyen. Nem csak az ipari területeken tárolt anyagokat, de a lakóterületeken tároltakat (olaj, szennyvíz) és a mezőgazdaságban felhasználtakat (peszticidek, tápanyagok) is meg kell ítélni toxieitásuk, gyúlékonyságuk, robbanásveszélyességük és ökotoxieitásuk szempontjából (7. és 2. kép). A legjobb elővigyázatossági intézkedés, ha a veszélyes anyagokat az árvíznek kitett területen kívül tárolják, vagy megemelik a tárolóterület szintjét. Mivel minden az érintett anyag típusán és mennyiségén, továbbá a kezelés módján múlik, egyedi megoldásokat kell meghatározni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az olajtüzelésű fűtési rendszerek jelentős veszéllyel járnak, ha nem árvízbiztos módon alakítják ki azok tárolását. Igen sokszor ez bizonyult a fő problémának az árvíz sújtotta épületekben az életfeltételek helyreállításakor. A vízszennyezés kisebb vagy nagyobb árvizek alatti, az ökoszisztémákra gyakorolt káros hatásai elleni veszélyhelyzet kezelésének tervezését és végrehajtását a megfelelő időben és a megfelelő módon elő kell készíteni, és üzemkész állapotban kell tartani, különösen a veszélyes anyagok biztonságba helyezésére, vagy ahol mód van rá, eltávolítására irányuló hatékony intézkedések és a kiürítési tervek támogatására. Szükség van az információs rendszerek és a segítségnyújtás meglévő formáinak, azaz főként a hatóságok, tűzoltószervezetek és kimenekítő szolgálatok koordinálására, és rendszeresen gyakorlatoztatására. Azonban a vízi környezet, az árvíz alatti kömyezetszenynyezés területén szűk a mozgástér. A sokféle szennyezőhatásból kétségkívül csak a legveszélyesebbekkel
