Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 2. szám
77 Nekrológ 2019. február 4-én, életének 82. évében elhunyt Dulovicsné Dr. Dombi Mária. Középiskolai tanulmányai alapján magasépítő technikusi oklevelet szerzett 1955-ben Pécset, a Pollack Mihály Magas-építőipari Technikumban. Budapesten az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen (ÉKME) okleveles mérnökként végzett 1960-ban, amely egyetemen - már Budapesti Műszaki Egyetem (BME) név alatt - okleveles építési gazdasági mérnök diplomát is kapott 1970- ben. Műszaki doktor disszertációját szintén a Budapesti Műszaki Egyetemen védte meg 1972-ben. Munkássága a hazai felsőoktatáshoz kapcsolódik, a vízellátás- csatornázás témakör köré csoportosul. Elárom éves tervezői gyakorlat után (Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Iroda Telepítési főosztály), 1963- ban az ÉKME (később BME) Vízgazdálkodási Tanszékén helyezkedett el, ahol tanársegéd, majd adjunktus. Részt vett a vízellátás és csatornázás oktatásának megszervezésében, és a többek által írt, és Öllős Géza által szerkesztett „Vízellátás és Csatornázás Tervezési Segédlet” csatornázási fejezetének megírásában. Az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán 1970-1971 között az általa alapított Mélyépítési Tanszéken, majd 1971- 1987 között az ugyancsak általa megalapított Közműépítési Tanszéken főiskolai docens (1972), majd 1982-ben, főiskolai tanárként a Tanszék vezetője. A későbbiekben, 1987-ben az integráció során összevont Közmű- és Mélyépítési Tanszéken a Közműépítési szakcsoport vezetését látta el. Itteni munkásságához tartozik a közműfenntartási-, továbbá a környezetgazdálkodási-, valamint a íurdőüzemeltetési szakmérnök-képzések akkreditációja, megalapítása és több évtizeden keresztüli vezetése. Dulovicsné Dr. Dombi Mária Szeged, 1937. febr. 9. - Budapest, 2019. febr. 4. 2001-től, a közben a Szent István Egyetembe (SZIE) integrált Ybl Miklós Építéstudományi Kar oktatási főigazgató-helyetteseként megszervezte a Kar kreditrendszerű oktatását. 2007-től Professor Emerita a SZIE Közmű- és Mélyépítési Tanszékén. A 2012. év végével oktató munkáját befejezte. Elsődleges küldetésének tekintette a jövő mérnök generációinak felnevelését, szakmai pályájuk megalapozását. Hivatása volt az oktatás és ezeket a feladatait, vállalásait rendkívüli alapossággal és a szakma iránti alázattal teljesítette. Szak-területén oktatói tevékenysége iskolateremtő volt. Több egyesületnek, szakmai társaságnak és szövetségnek tagja volt. így pl. alapítója volt a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetségnek (MaSzeSz) és a Magyar Mérnöki Kamarának (MMK). Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodási-tudományi Bizottsága Vízellátási és Csatornázási Bizottságának, vezetője az Oktatási Bizottságnak. Vízellátás, csatornázás, szennyvízelhelyezés, vízvédelem, közművesítés területén több mint 100 publikációja jelent meg, nevéhez köthetők szakkönyvek, egyetemi jegyzetek. Férje halála után, 2016-ban átvette a MaSzeSz Hírcsatorna című periodikájának szerkesztői feladatait. Vezető tervezőként és vízügyi szakértőként a víziközművekkel kapcsolatos szakterületen számtalan terv és tanulmány fűződik nevéhez. Mérnöki tudományos és oktató munkája révén a hazai víziközmű szakma egyik meghatározó személyisége volt. Munkásságát számos szakmai kitüntetéssel ismerték el, többek között birtokosa volt a Magyar Köztársasági Érdemkereszt ezüst fokozatának (2003), „A Magyar Felsőoktatásért” Emlékplakettnek (2007) az MMK Zielinski Szilárd-díjának (2016), valamint a Belügyminisztérium Vásárhelyi Pál díjának (2017). 2018-ban kiérdemelte a víziközmű szakma legrangosabb elismerését, a Magyar Viziköz-mű Szövetség (MaVíz) Reitter Ferenc díját. Társaságunknak 1970 óta tagja, három cikluson át, 1990- 1999 között az MHT Oktatási Bizottságának elnöke volt. Munkáját a Magyar Hidrológiai Társaság Pro Aqua Emlékéremmel (1994), Bogdánfy Ödön Emlékéremmel (2001) és Tiszteleti tagsággal (2008) ismerte el. Emlékét kegyelettel megőrizzük! Fejér László Dr. Szlávik Lajos MHT Vízügyi Történeti az MHT elnöke Bizottság elnöke
