Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
Lovas A. és Nagy L.: Az árvízvédelem küldetése 15 vízgyűjtő szemlélet mellett erősíteni kell az öblözet szemléletet az árvízvédelem területén. • A Víz Keretirányelv és az ahhoz tartozó 11, a vízzel kapcsolatos direktíva majdnem optimális támogatást ad az árterek szabályozásához a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kialakítása keretében, a vizes élőhelyek és az árterek lehetőség szerinti legjobb ökológiai állapotára alapozva. A jövőben az árvizi kockázatok kezelésére a Viz Keretirányelv és az Árvízkockázat kezelési Irányelv mélyebb integrációja szükséges. • A társadalmi fejlődés és a vízgazdálkodási politika kiterjesztése új ismereteket kíván meg, ideértve a társadalmi vizsgálatokba, a térségi tervezésbe és a közigazgatásba történő újszerű betekintést. Ezen a módon a műszaki megoldásokon felül a társadalmi és igazgatási aspektusok is vizsgálhatók és a megoldások társadalmi támogatottsága előre felmérhető. A tervezésnek, a település- és vidékfejlesztésnek, továbbá az építésügynek figyelembe kell venni az árvizmegelőzés és - csökkentés követelményeit, beleértve a vízvisszatartó területek biztosítását is. A tényleges fejlesztést folyamatosan értékelni kell az árvíznek kitett területeken történő városi települések megfigyelésével. • Ezeknek a kereteknek a felállításakor megfelelően figyelembe kell venni a helyi problémákat, szükségleteket és tudást, továbbá a helyi döntéshozatali mechanizmusokat. Olyan információs politikát kell kifejleszteni, ami kiterjed a kockázatismeretre, kockázatismertetésre és megkönnyíti a társadalom részvételét a döntéshozatalban. • Minden lehetőt meg kell tenni, hogy olyan jogi, igazgatási és gazdasági kereteket hozzunk létre, amelyek stabilak és hatásosak, és amelyek között a közületi-, a magánszektor és civil szervezetek mindegyike megteheti hozzájárulását az árvízmegelőzéshez, a völgyzárógátak biztonságához és azoknak a kedvezőtlen hatásoknak a csökkentéséhez, amelyeket a veszélyes árvízi események gyakorolnak az emberi egészégre és biztonságra, az értékes javakra és tulajdonokra, továbbá a vízi- és szárazföldi környezetre. Az ármentesítés az árterületnek az árvizektől való mentesítése úgy, hogy azon az emberi település, a közlekedés, a mezőgazdasági művelés, az ipari termelés és általában az élet lehetősége és fejlődése biztonságos legyen, valamint olyan megelőző műszaki tevékenységek összessége, melynek célja egyrészt, hogy az emberi beavatkozások hatására az árvizek magassága ne növekedjék másrészt a kárpotenciál és ezáltal az árvizi kockázat csökkenjen. Az ármentesítés feladata azonban nem határolható le az árvízvédelmi gátakra, azok magassági, keresztmetszeti, vagy vonalazási kérdéseire - ez átfogó, az egész vízgyűjtő területet magába foglaló komplex műszaki és gazdasági tevékenység. Fontos rögzíteni az árvízmentesítés néhány idevágó alapfogalmát. A folyók völgyének árvíz által elönthető részét árvízi (nagyvízi) medernek nevezik, amelyen belül foglal helyet maga & folyó medre, a középvízi meder. Az árvízi medernek a középvizi meder partjain kívül eső része az ártér. Az ártérnek az árvizvédelmi töltések által védett része a mentesített ártér. Árvízmentesített völgyekben az árvízvédelmi töltés (magaspart) és a középvízi meder partja közötti sáv a (jobb vagy bal parti) hullámtér, amely a nagyvizek zavartalan levonulását hivatott biztosítani. Töltésezett folyók esetében az árvízi meder szélességén a kétoldali hullámtér és a középvízi meder szélességének együttesét értjük. Elagyományosan magaspartnak nevezzük azokat a folyó menti területeket, melyek magassága meghaladja a mértékadó árvízszintet, de nem éri el a mértékadó árvízszint feletti egy méteres magasságot. A magaspartokon sok helyen csak kijelölt védvonal van. Az utóbbi évtizedek során meg kellett ismernünk a kimerült magaspart fogalmát is, ahol az újabb vízszint maximumok már meghaladták a magaspart szintjét. Nyílt ártereknek nevezzük a meder és a természetes terepmagasságok közötti területet, ahol nincs árvízvédelmi gát. Ezeket - csakúgy, mint a hullámtereket - az árvizek szabadon elönthetik. Ilyen nyílt ártér van a Sajó és a Hernád völgyében, a Bodrog jobb partján, a Kraszna bal partján, a Zagyva és az Ipoly mentén, a Rába Sárvár feletti szakaszán - összesen 700 km2, az ország árvízzel veszélyeztetett területeinek alig több, mint 3 %-a. AZ ÁRVÍZVÉDELEM FELADATA Az árvízvédelem feladata az emberek azon társadalmi igényének a kielégítése, hogy az ártéren biztonságban éljenek. A biztonság megfogalmazása és mértéke politikai, gazdasági és társadalmi igények alapján történik. A társadalmi, közösségi és egyéni megközelítése az árvízi biztonságnak különböző lehet, ezekből, csak néhányat a következő módon mutathatunk be röviden: • Mindenféle védelmet elutasítanak, a vízzel, a folyóval történő együttélést fontosabbnak tartják annál, minthogy 3-8 évente a folyó kiönt, és a felsőbb emeletre kell hurcolkodniuk, és az apadás utáni száradást követően újra kifesteni. • A nyílászárók védelmével megelégednek a különben vízzáróra épített háznál (lokális árvízvédelem). • Az elérhető legnagyobb védelem kialakításáért küzdenek, az élet és vagyonbiztonság fokozásának érdekében. Összefoglalóan azt kell mondani, hogy a vezérelvnek az árvízvédelemben is a holisztikus szemléletet és a környezeti fenntarthatóságot kell tekinteni. Ezek együttesen biztosítják, a mai ember részére, hogy a jövő nemzedékének is egy biztonságosabb, a hidrológiai katasztrófáktól kevésbé függő világot építsünk és hagyjunk hátra. AZ ÁRVÍZVÉDELEM MÓDSZEREI Az utóbbi évek nagy árvizei, melyek a határokon túl életek elvesztéséhez, nagy károkhoz vezettek sürgős reagálást kívánnak egész Európában. A veszélyhelyzetet az a tény is aláhúzza, hogy az éghajlatváltozás fenyegetésével szembesülünk. Ezért csak interdiszciplináris megközelítés elfogadása esetén lehet sikert elérni. Sem a nagy mennyiségű és intenzitás csapadékot, sem a szélsőséges árvizet nem lehet kezelni. A legutóbbi árvízi események üzenete a következő: „Meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel az eseményekkel.”
