Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 2. szám
52 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 2. sz. hét. A hálózatba táplálás és fogyasztás előtt ezért a pH-t szabályozni kell és feltétlenül szükséges a pufferkapacitást biztosító anyag (pl. HCO3) adagolása is. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK A kísérlet helyszínén a parti szűrés hatékonyan működött, így a Dunában alkalomszerűen előforduló szerves mikroszennyező anyagok koncentrációja a kezelendő kútvízben méréshatár alá csökkent, így az RO berendezés eltávolítási hatékonysága nem volt vizsgálható. A fordított ozmózisos vízkezeléssel (az alkalmazott membrán típusától, illetve a berendezés konfigurációjától függően) elméletileg a vízben található összes oldott anyag eltávolítható, ideértve a szerves mikroszennyezőket is. Ebből következően amennyiben a parti szűréssel termelhető víz minősége nem megfelelő, akkor további műszaki beavatkozásokkal, vízkezelési eljárásokkal - végső soron akár fordított ozmózissal állítható elő a megfelelő, szabvány minőségű (ivó)víz. A fordított ozmózisos vízkezelés költséges mind a beruházási, mind pedig a működtetési költség szempontjából. Fajlagos energiaigénye jelentősen meghaladja az általánosan alkalmazott „hagyományos”, vagy más membrántechnikán alapuló (pl. ultraszűrés) vízkezelési eljárásokét, továbbá az RO alkalmazása előtti technológiai sorban is nagy valószínűséggel valamely előkezelésre (biztonsági előszűrésre) van szükség a membránok védelme érdekében. Az RO kezelés vízvesztesége jelentős, még édesvízi alkalmazás esetén is 15-30% vízveszteséggel számolni kell. A keletkező koncentrátum (vízkezelési hulladék) elvezetéséről, kezeléséről gondoskodni kell, a helyi körülmények és hatályos jogszabályok figyelembevételével. Az RO kezelés vegyszerigénye jelentős: a kezelendő víz öszszetételétől és a berendezés üzemi paramétereitől függően lerakódásgátló (antiscalant) folyamatos adagolása szükséges, a membránokat időszakosan vegyszeresen tisztítani kell, rendszerint speciális membrántisztító vegyszerekkel. A legnagyobb vegyszerfogyasztást az RO-val kezelt víz emberi fogyasztásra való alkalmassá tétele okozza. Az RO permeátum pH-ja rendszerint alacsonyabb, mint az ivóvíz szabványokban előírt pH 6,5 érték, valamint a kezelés során nemcsak a szennyezőanyagok, hanem az öszszes többi esszenciális kation, anion és vegyület is eltávolításra kerül, amelyek pótlása elengedhetetlen, melyre több műszaki megoldás is létezik. A pH-szabályozott, visszasózott víz már hálózatba táplálható és fogyasztható, de élvezeti értéke elmarad a természetes összetételű vizekétől. Összességében a fordított ozmózisos vízkezelés alkalmazása a parti szűrt víz kezelésére csak rendkívül indokolt esetekben ajánlható, amennyiben más technológiával már nem biztosítható a megfelelő vízminőség. A kísérleti eredmények alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a fővárosban működtetett parti szűrésű rendszerek alkalmasak a dunai vizekben óhatatlanul jelentkező szerves mikro szennyező anyagok széles skálájának kezelésére, eltávolítására. Ennek különös jelentőséget ad a felső vízgyűjtő erősen iparosodott jellege, népsűrűsége és területhasználatai módjai. Ezek a közép- és hosszú távon nem, vagy csak igen lassan fognak változni, így a természetes folyamatokon (parti szűrés) alapuló vízkezelő műnek, kiegészítve az adott körülmények között legmegfelelőbb műszaki megoldással kell biztosítani a biztonságos ivóvízellátást. Ennek megteremtéséhez szolgált adalékokkal és műszaki mérési eredményekkel a jelen közlemény. ÖSSZEFOGLALÁS Valamennyi a természetes folyamatokon alapuló vízgazdálkodási rendszernek, legyen az ipari hűtővíz kivétel, melegvíz bevezetés, ivóvíz előállítás parti szűrésű rendszerekkel, vagy szennyvízkezelés mesterséges wetland-ek alkalmazásával közös dilemmája, hogy a kezelt, tisztított víznek állandóan szabvány minőségűnek kell lennie, miközben a hidrológiai rendszerek természetükből adódóan sztochasztikusan viselkednek. Esetünkben függetlenül attól, hogy milyenek a dunai vízállások, milyen szennyezőanyag hullámok vonulnak le a főváros térségében biztosítani kell a főváros lakosságának és iparának az igényelt mennyiségű és jogszabályban megszabott minőségű vizet. Ez a dilemma már okozott problémákat az elmúlt évszázad folyamán, melyeket a Fővárosi Vízművek sikeresen megoldott. A jelen kihívásai azonban másfélék, mint amelyekkel a történelemben korábban szembe néztünk. Az itt bemutatott tudományos kutatási eredmények az EU HORIZON 2020 AquaNES (Natural and Engineered Systems) projekt keretében születtek meg. A projekt célja a természetes víztisztítási folyamatok (parti szűrés) és a mesterséges, műszaki víztisztító rendszerek összekapcsolási lehetőségének, esetenként kényszerének vizsgálata volt. A jövőben várható társadalmi és klimatikus változások alapján a vízbiztonsággal szemben támasztott elvárások egyre komolyabb kihívásokat tartogatnak. A bemutatott termelőterületen a csökkenő átlagos vízszintek és az egyre gyakrabban előforduló és súlyosbodó alacsony Dunai vízállások a szennyeződések egyre komolyabb veszélyeit prognosztizálják. Mint felelős vízi közmű vállalat, ezen kihívásokra is megoldást keresve valósult meg a projekt. Fontos leszögezni, hogy a Dunai vízminták európai és világviszonylatban is kiemelkedően jó minőségűek, ezért valós veszély a Fővárosi Vízművek termelő területein nem áll fenn. Azonban jellemzően a távol keleti régiókban a hazai szennyezőanyagok koncentrációinak több nagyságrenddel magasabb értékeit mérik. Ezen esetekben már szükséges lehet a természetes és mesterséges technológiai rendszerek együttes alkalmazása. Valós helyzetben, hosszabb időtávon, extrém hidrológiai körülmények között vizsgáltuk a parti szűrés víztisztítási hatékonyságát a PAH és peszticid vegyületcsoportokra nézve, azzal a céllal, hogy megállapítsuk azt, hogy a fővárosi rendszerek esetében szükség van-e bármely magas technológiai szintet képviselő, komplementer műszaki megoldásra (pl. az RO rendszerre). A vizsgált forgatókönyvek mellett (vízállás, vízhőmérséklet, stb.) a válasz egyértelműen: nem. A fővárosi hidrogeológiai, hidraulikai és üzemelési viszonyok mellett a parti szűrés képes a PAH, a különböző peszticid vegyületcsoportok, a mikrobiológiai szennyezések, a vas és mangán hatékony eltávolítására, nincs szükség további kiegészítő műszaki megoldások
