Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Takács Péter, Czeglédi István, Ferincz Árpád, Sály Péter, Specziár András, Vitái Zoltán, Weiperth András, Erős Tibor: Halállományok fajgazdagsága és a védett halfajok elterjedés-mintázata magyarországi vízfolyásokban
86 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. különszám Halállományok fajgazdagsága és a védett halfajok elterjedés-mintázata magyarországi vízfolyásokban Takács Péter*, Czeglédi István*, Ferincz Árpád**, Sály Péter* ***, Specziár András*, Vitái Zoltán*, Weiperth András****, Erős Tibor* * MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3., 8237 (E-mail: takacs.peter@okologia.mta.hu ) ** SZIE Halgazdálkodási Tanszék, 3000 Gödöllő, Páter Károly utca 1. *** pfg Hidrobiológiái Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6. **** MTA ÖK Duna-kutató Intézet, 1113 Budapest, Karolina út 29. Kivonat Jelen munkánkban az utóbbi években magyarországi vízfolyásokon végzett országos léptékű halállomány felméréseink eredményeit elemezve bemutatjuk az egyes víztértípusok halállományainak fajgazdagságát, a védett halfajok regionális elterjedés mintázatait, illetve állományaik vízfolyás-típusonkénti összetételét. A felmérések során 66 halfaj 200398 egyede került elő. A leggyakoribb fajok a bodorka, a szivárványos ökle és a küsz voltak. A szakaszonkénti összfajszám 1 és 25 között szórt (átl.±S.D.: 8,9±5,0), de a fajgazdagság víztértípusonként és regionálisan is nagy különbségeket mutatatott. A víztértípusok közül a Duna mellett a dombvidéki és síkvidéki folyók, regionálisan az ország K-ÉK területe mondható a legfajgazdagabbnak. A felmérések során 21 védett faj került elő, melyek az összfogás 29,2%-át adták. A leggyakoribb védett fajok a szivárványos ökle, a vágócsík, a „fenékjáró küllő fajkomplex”, a kövi- és réticsík voltak. A védett fajok a vizsgált vízfolyástípusok közül a dombvidéki folyóban mutathatók ki legnagyobb fajszámmal. A védett fajok legnagyobb része speciális élőhelyekhez köthető, így elterjedésük és dominancia viszonyaik is foltos mintázatot mutatnak. Bizonyos védett fajok (pl.: fürge cselle, sujtásos küsz) egyes állományai erős izolációjuk miatt különös figyelmet érdemelnek. Kulcsszavak Halállomány, eloszlás, dominancia viszonyok, relatív abundancia, habitat típusok. The species richness of fish stocks and the distribution of protected fish species in the Hungarian river system. Abstract Our aims were to present a recent species list and distribution of the Hungarian running waters’ fish fauna, and to reveal the coexistence and relative abundance patterns of protected fish species. During our field samplings, executed on 767 sites, 200938 individuals classified into 66 species and hybrids occurred. The most abundant species were roach, bitterling and bleak. The species richness per site varied between 1 and 25, with the average 8,9(±5,0SD) but this value showed considerable regional and between-waterbody types variation. The highest species richness was detected in the River Danube and in the hilly and lowland rivers. On regional level higher species number was detected in running waters situated mostly to the East, North-East Hungary. Altogether 21 protected fish species occurred during our survey, and the 29,2% of the total catch were classified into this group. The five most abundant species were bitterling, spined loach, “common” gudgeon, stoneloach and weatherfish. The protected species occurred in highest number in the hilly rivers. Most of these species can be characterised by specialized environmental needs, therefore their countrywide distribution showed patchy pattern. Due to their strong isolation, certain stocks of some protected species (e.g. Eurasian minnow, spirlin) deserve particular attention. Keywords Fish assemblage, distribution, dominance patterns, relative abundance, habitat types. BEVEZETÉS Az elmúlt évek során az MTA ÖK BL1 kutatóinak koordinálásával számos egész országra kiterjedő halállomány felmérést végeztünk. A vizsgálatok során gyűjtött előfordulási és egyedszám adatok felhasználásával egy adatbázist hoztunk létre, amely alkalmas arra, hogy országos léptékben mutassuk be a halállományok fajgazdagságának változásait, illetve az egyes halfajok elterjedését és dominancia viszonyait. Jelen munkánkban az adatbázis felhasználásával bemutatjuk a magyarországi folyóvizek fajgazdagságában megfigyelhető regionális különbségeket, illetve a hat leggyakoribb védett halfaj elterjedés-mintázatát. ANYAG ÉS MÓDSZER Az országos léptékű recens elterjedés-mintázatok és abundancia viszonyok bemutatásához az utóbbi években standardizált elektromos halászati módszerrel, összesen 381 vízfolyás 767 mintaszakaszán elvégzett felméréseink adatsorait használtuk fel. A vizsgálatok során Erős (2007) munkája alapján hat vízfolyástípust különböztettünk meg (hegyvidéki patak (HP), dombvidéki patak (DP), dombvidéki folyó (DF), síkvidéki kisvízfolyás (SK), síkvidéki folyó (SF), és Duna (D)). A kisebb vízmélységű habitatokban kis teljesítményű háti elektromos halászgéppel gázolva, a nagyobb, nem gázolható vizeken nagy teljesítményű aggregátoros géppel csónakból halásztunk. További információkért lásd: Sály és társai (2009), Takács és társai (2017). A vízfolyás-típusonkénti ossz- és védett fajszám adatokat Kruskal-Wallis teszttel vetettük össze. A felmérések során előkerült védett fajok relatív abundancia értékein főkomponens analízist végeztünk. A fajszámok, elterjedés mintázatok, illetve a relatív abundancia viszonyok vizualizációját QGIS szoftver (QGIS Development Team 2016) felhasználásával Inverse Distance Weighting (IDW) interpolációval (Mitas és Mitasova 1999) végeztük el.
