Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 2. szám - SZAKCIKKEK - Somlyódy László: Vízminőség-szabályozás: Fejlődéstörténelem
A KOLERÁTÓL AZ EDS-ANYAGOKIG: 150 ÉV Vizeink minősége befogadótól, helytől és időtől függően változó. Tömören fogalmazva: a fejlettnek minősített „piciny” világunkbanjó, javuló, de nem probléma nélküli (nem pontszerű szennyezések, tengervíz betörése talajvizekbe, toxikus anyagok és mikroszennyezők, vízhiány stb. A fejlődő világnak - fordított helyzetben - számos, egy időben jelentkező súlyos gondot kell megoldani, de nem csupán a pénz hiányzik, hanem a kapacitás, az adatok, a hatékony intézményi rendszer (kormányzás) és egyebek. Magyarországot a komoly infrastruktúrafejlesztések, a szélsőségek, a felszín alatti vizek fontossága, az osztott vízgyűjtők, a javuló, de az EU VKI előírásait még távolról sem kielégítő vízminőség jellemzi. Szűkebb értelemben a vízminőség függvénye a terheléseknek. Utóbbiak azonban nem maguktól születnek, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődés eredményeként jönnek létre. Ilyen tágabb értelemben, a hosszabb távú trendeket a főbb hajtóerők határozzák meg. Hajtóerő a népesség, a városiasodás, az ipar, a mezőgazdaság, az infrastruktúra fejlettsége, az EU-integráció, az éghajlatváltozás (külső hajtóerő) és ide sorolhatók a zöldmozgalmak is. Chapra (2008) szerint az USA-ban a hetvenes éveket a társadalom kömyezettudatosságának erősödése és a prosperáló gazdaság jellemezte, ami a „zérus kibocsátás” és „a gyors megoldást bármi áron” szemlélethez vezetett. A pénzbőségből adódóan a költséghatékonyság nem számított, az okos szabályozási eszközöket nem alkalmazták, pedig már sok közgazdasági, operáció- kutatási eszköz is rendelkezésre állt optimális stratégiák kidolgozására. Ezt a tendenciát azután az egymást követő energiakrízisek és gazdasági válságok billentik át az ellentétes irányba, ismét túlzott mértékben. A fejezetet a kolerajárvánnyal kezdtük a 19. század közepén, és mintegy másfél évszázaddal később fejeztük be, amikorra a fejlett világban a vízminőség-szabályozás szinte valamennyi fontos eszközét sikerült megteremteni. Az időszak főbb eseményeit időrendi sorrendben az I. táblázatban foglaltuk össze, azért, hogy néhány általánosabb következtetést levonhassunk. A mintegy 150 éves vizsgált időszak főbb történései azt mutatják, hogy a döntések meghozatala általában valamilyen drámai eseményhez kötődik (kolerajárvány, elviselhetetlen bűz, lángoló folyó), ami sokkolja az embereket és a politikusokat egyaránt (ilyen helyzet alakult ki a Balaton esetében is 1982-ben, amikor soha korábban nem tapasztalt, gusztustalan kékalga- [cyanobaktérium-] invázió érte a tavat Keszthelytől Kenéséig). A táblázatban érdemes megfigyelni a döntések előkészítését és ütemezését. Ma gyakran panaszkodunk, hogy elhúzódik a döntéshozás, nem kielégítő az előrelátásunk és az elővigyázatosságunk. Ezzel szemben az 1. táblázat eseményeinek jelentős részét pontosan a fordítottja jellemzi: előrelátás, meglepő módon időnként túl korai cselekvés, amikor a megvalósítás feltételei még nem adottak. A megállapítás nem negatív, sőt fordítva: a döntések hihetetlen motivációt jelenthettek például a szennyvíztisztítás vagy a BOI-módszer kifejlesztése területén. Az előrelátásjelentkezik a kialakulóban lévő vízminőség-szabályozás szinte minden vonalán: a határértékek kitűzésében Somlyódy László: Vízminőség-szabályozás: Fejlődéstörténelem (amelyek az 1970-es évekig érvényben maradnak), a jogalkotásban és az intézményi fejlesztésekben. Mindezeket a fejlesztéseket, közvetve vagy közvetlenül, az 1854. évi járvány és az arra adott Snow-féle válasz szinte lavinaként indította el. A londoni példából érzékeljük, milyen fontos az elővigyázatosság és egyazon jelenség különböző léptékeken történő elemzése. A vízmémöki szakma egyik érdemi célja nem más, mint a jelenségek felderítése a rendkívül széles tér-idő skálán. A baktérium- és algafajok mikronnyi, míg a vírusok néhányszor lOnm méretűek, sok toxikus anyag molekulányi nagyságú, hatásuk azonban több száz vagy ezer knr-en érvényesülhet. Az eredő időlépték lehet éves, évtizedes nagyságrendű, miközben a részfolyamatoké csupán néhány másodpercre vagy órára terjed ki. Visszatérve a 20. századelőre, az 1925 utáni fejlődést is jól szemlélteti London példája. Az időszakot a szennyvíztisztító - elsősorban eleveniszapos - telepek kezdeti, majd az 1950-et követő, gyorsuló megvalósítása jellemezte Európában, Észak- Amerikában és a nagyvárosok többségében. Telepek azóta is nagy számban épülnek (lásd például Kínát, Közép-Európát és azon belül Magyarországot), miközben - a londoni példához hasonlóan - folyik a meglévő telepek intenzifikálása. A motivációt a kapacitás növelése, az újabb és újabb szennyezők megjelenése (például EDS-anyagok, mikroszennyezők sokasága, gyógyszermaradványok stb.), a környezeti előírások fokozatos szigorodása és az ökológiai szemlélet elterjedése jellemzi. Megjegyzendő, hogy az emberi patogén vírusok eltávolí- tási hatásfoka gyenge a szennyvíztelepeken, a szokásos fertőtlenítés kevéssé hatásos, ezért ezek a vírusok nagymértékben terhelik a felszíni vízkészleteket, egészségügyi kockázatot okozva. Eltávolításukra nincs kidolgozott technológia, sőt ezeknek a részecskéknek a koncentrációját a rendszeres monitoring keretében nem is mérik. A változásokat a befogadók vízminőségi problémái és az ezekből származó szabályozási igény indokolta. Ezek világszerte hasonlóan, bár időbeli eltolásokkal jelentkeztek: az oxigénháztartás zavarai, a tavak, majd a beltengerek és folyók tápanyag-feldúsulása (eutrofizálódása), utána a toxikus szennyezők. A fejlődő országok többsége, úgy tűnik (késleltetve), másolja a fejlett világ vízminőségi gondjainak kronológiáját, és sajnálatos módon a megoldások során elkövetett hibákat is. Az európai és a hazai helyzetet jelenleg a Víz Keretirányelv alkalmazása jellemzi. IRODALOM Ardern, E. és Lockett, W. T. (1914a). Experiments on the Oxidation of Sewage without the Aid of Filters. J. Soc. Chem. Ind., 33, 523. Ardern, E. és Lockett, W. T. (1914b). Experiments on the Oxidation of Sewage without the Aid of Filters, Part II. J. Soc. Chem. Ind., 33, 1122. Ardern, E. és Lockett, W. T. (1915). Experiments on the Oxidation of Sewage without the Aid of Filters, Part III. J. Soc. Chem. Ind., 34, 937. Chapra, S. C. (2008). Water Quality Modelling. Waveland Press, Long Grove, 844. _________________________________________________________n_
