Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 1. szám - FÓRUM - Prof. Dr. Zsuffa Istvánra emlékezünk
80 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 1. sz. zetméter franciakrémest rendelt a csoport megfáradt munkásainak, majd rendre elfogyasztotta őket. (Nem a munkatársakat.) Imádta az édességet.” * „És végül. Bár már több, mint harminc éves történet, de még mindig beleborzongok, mennyire megviselte a Bős- Nagymaros körüli hisztéria és hazugságkampány. Több okból is. Először azért, mert az ellenzők érvrendszere hamis volt, hazug és manipulált - “Bolseviki taktika, elvtikéim, bolseviki!” - emelte ilyenkor fel intőn, szelíd humorral az ujját. De megviselte azért is, mert az úgynevezett értelmiség - a bélvárosi plégojok, ahogy félelmünket csökkentendő hivatkoztunk rájuk - ilyen vagy olyan politikai számítgatás - túlélés vagy egy használható új legitimáció kreálása okán saját ontológiáját tagadta meg. Ezek közül sokan még ma is a hatalom epszilon környezetében vannak s mindaddig, amíg ott lesznek, ragaszkodnak is legitimációjukhoz. Azaz a füllentés folytatódik. Bizonyos értelemben mindketten kirekesztettnek éreztük magunkat. Nehezen viselte, hogy eltűnt az értelem és a felszított tudatlan tömeg feszítsd meg!-et kiált. Tett még egy kísérletet az időközben országvezetővé avanzsált gyerekkori piarista barát meggyőzésére, akit még a saját sógora sem tudott meggyőzni érvei tarthatatlanságáról és tudománytalanságáról, amire jött is a röpke válasz a magas helyről: “Emil is ilyenekkel nyaggat állandóan. Nézd Istvánkám, én hülye vagyok a vízlépcsőhöz, ti meg hülyék vagytok a politikához.” * „István szó szerint elméje tisztaságának utolsó pillanatáig harcolt az igazságért. Én meg elfutottam”.
