Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 1. szám - TÖRTÉNELMI PILLANATKÉP - Fejér László: Egy dedikáció háttere
7 Történelmi pillanatkép Fejér László, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, a Hidrológiai Közlöny rovatvezetője bemutatja Vedres Istvánnak, a reformkor kiváló mérnökének a Duna-Tisza csatorna megvalósítására készült tervét tartalmazó könyvet, melyet jelenleg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár őriz. Habent sua fata libelli (A könyveknek is megvan a maguk sorsa) ^Buklr.mwärail muwa ajáfldékúl adta; a jr > A-r & sít Ä^ölzVE KAPTSOLÓ hajókázhato R N .A >o T S A T O msllynek hellyét , nem tsak Magyar Orfzág , hanem az egefz Aufztriai Birodalom hasznára föl keresni, és meg határozni igyekezett VEDRES ISTVÁNY, K Magyar Országon Hiteles, és Szabad, Kira'yi, Szeged Harcsának Esküdt Földmérői». A Duna-Tisza csatorna gondolata az elmúlt évszázadokban gyakran - mint egy tengeri kígyó - fel-felbukkant a gazdaságfejlesztő tervek tengeréből. 1805-ben, a napóleoni háborúk idején jelent meg Szegeden „A Tiszát a Dunával öszve kaptsoló újj hajókázhato tsatorna, mellynek hellyét, nem tsak Magyar Ország, hanem az egész Ausztriai Birodalom hasznára, föl keresni és meg határozni igyekezett Vedres Istvány N. Magyar Országon Hiteles, és Szabad, Királyi, Szeged Várossának Esküdt Földmérője ” c. könyvecske. A szerző, Vedres István a későbbi reformkor kiváló mérnöke volt, aki nem csak műszaki alkotásaival írta be magát a hazai technikatörténetbe, hanem sikeres gazdálkodóként a kor jeles mezőgazdasági szaktekintélyeivel (Tessedik Sámuel, Kisszántói Pethe Ferenc, Rumy Károly, Festetics György gróf, Vay Miklós báró) is szoros levelezési kapcsolatban állt. Fenti munkájára is ez a gazdasági szemlélet nyomta rá bélyegét. Vedres nem csak egy műszaki tervet tett le az asztalra, hanem a csatorna megépítésével a mezőgazdasági termények szállítási költségeinek csökkentésére, ezáltal a többtermelés kifizetődő voltára hívta fel a figyelmet. Munkájának szóban forgó példányát a következő dedikációval látta el: „ Tekintetes Nemes Pesth Vármegyének különös tisztelettel ajánlja Maga a Szerző Vedres István/y/”. Azt nem tudni, hogy a többi vármegyének is megküldte-e? No, nem mind a 64-nek, de az érintettnek tekinthetőknek? Mindenesetre Pest megye azért is érdekes ebből a szempontból, mert az általa elgondolt csatorna dunai végpontját Pest városa jelentette volna, míg a tiszai csatlakozást természetesen Szegedre irányította. A vármegye hivatalnoka (könyvtárosa, levéltárosa - nem tudni!) a kötet belső címlapjára akkurátusán ráírta „N°i084. 791. Bállá Antal úr Plánuma". Valóban, az 1790. évi országgyűlésen szó esett a Duna-Tisza- csatornáról, s akkor Bállá Antal Pest vármegye mérnöke - a vármegye megbízásából - 1791-ben le is tett az asztalra egy Pest-szolnoki csatorna tervet. Vedres, munkájának egyik lábjegyzetében, meg is emlékezett erről. Azt is írta, hogy a dunántúli megyék urai nem nagyon lelkesedtek a tervért, mert attól tartottak, hogy az olcsón szállítható alföldi gabona le fogja verni az ő terményeik árát. Mindenesetre a könyvet 1807-ben leltározták és megkapta első leltári számát: 1313. Következő tulajdonosa a vármegye pártfogását élvező, s 1886-ban újraalakult Pestmegyei Gazdasági Egyesület lett, s ők ajándékozták a becses könyvet a megalakuló M. kir. Mezőgazdasági Múzeumnak. A múzeumi könyvtár sok helyről kaphatott könyvet, mert az ajándékozás tényét egy múzeumi bélyegző tanúsítja, amelyre csak a Múzeum nevét vésték annak idején, s az ajándékozó nevét tollal írták a kihagyott részre. A könyv története azonban itt még nem ért véget, mert egy újabb stempli szerint 1953-ban a Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ (OMgK) gyűjteményébe került. Ezzel beléptünk a permanens átszervezések könyvtári vándordíjára, aminek felsorolása reménytelen vállalkozásnak tűnhet, ha valaki elolvassa a könyvtár honlapján ( http://www.omgk.hu/ ) a szervezet történetét szegélyező intézményváltozások sorát. Végezetül mondhatnánk azt is, a kör bezárult, mert az OMgK 2015-től egyesült a Magyar Mezőgazdasági Múzeummal, s most a kis könyvecske a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár megbecsült darabjaként 19740-es leltári szám alatt pihen a raktárban. Nyom. K. pkiv. Gkünn Okban által. *805.
