Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 1. szám - FÓRUM - Prof. Dr. Zsuffa Istvánra emlékezünk
78 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 1. sz. Fórum A Magyar Hidrológiai Társaság Centenáriumi emlékévi előadás sorozatához kapcsolódva a Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztály 2017. november 30-án Prof. Zsuffu Istvánra emlékezünk címmel előadóülést tartott. „Édesapánk”-ra emlékeztek fiai Dr. Zsuffa András, Dr. Zsuffa István. Kollégái és barátai közül prof. Szántai Tamás, prof. Bogárdi István, prof. Szöllősi-Nagy András, Dr. Gálái Antal, Dr. Goda László és Sziebert János: nem annyira szakmai inkább személyes emlékekkel tűzdelt rövid megemlékezéseket tartottak Zsuffa professzorról. A rendezvény levezető elnökének, Dr. Rátky Istvánnak, a Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztály elnökének ajánlása alapján közreadjuk Dr. Szöllősi-Nagy András, PhD, DSc, egyetemi tanár, a Hidrológiai Közlöny Szerkesztőbizottsága elnökének személyes hangvételű megemlékezését. Zsuffa: a sógortól a példaképig - Egy abszolút szubjektív megemlékezés Emlékdarabokat fogok felidézni - kezdte megemlékezését Szöllősi-Nagy András. * „Elég nyilvánvaló - bár valószínűleg ezt nem tudják sokan, de vélhetően sejtik - hogy pályám választását és nagyjából teljes mostani intellektuális érdeklődési területemet Zsuffa István határozta meg. Példakép, ahogy ezt a magyar nyelv oly’ szépen fejezi ki. István mind a mai napig példa és kép számomra, olyan dolog, ami valószínűleg soha nem fog eltűnni életem hátralévő részéből.” * „István sokkal több volt, mint a ma divatos „role model”, hiszen soha nem tűrte, hogy szerepként kövessék - mindez egyenesen következett kritikus gondolkodásmódjából és abból, hogy számára a kritikai gondolkodás a létezés sine qua non-ja volt.” * „Emlékeim első darabja a hatvanas évek elejéről származik, amikor Zsuffa nagy intenzitással Panni nővéremnek udvarolt a VITUKI-ban - akkor hallottam először azt a kifejezést, hogy vikupi, ahová aztán később engem is elvezényelt a sors, valószínűleg ebben is az Ő példáját követve. Meg bizonyos szent emberekről is akkoriban hallottam legelőször, ha nem is hátulgombolós, de rövid nadrágban. Lászlóffy volt az első számú vezérszent, de a Dégen, majd később a Prékopa név, mint helyi szentek is nagy gyakorisággal bukkantak fel a vasárnapi ebédeknél, ahol sűrűn került sor az ország átrajzolására is. Apám a határokat - bár azok az elfogyasztott bor hatására dinamikusan változtak - Lembergnél óhajtotta meghúzni, mert ott valamikor volt egy he j re, bővérű vengerka barátnője és hátha megvan még - István viszont maximum Pécelnél, mert arra meg tudott egy rímet. (Az ilyen és ehhez hasonló élcek miatt a piaroknál állítólag, az infantilis szóból származtatva, Infi-nek hívták az osztálytársai, ami annyiban volt igaz, hogy - valószínűleg megint csak a kritikai gondolkodásának megfelelően - mindig gondosan ügyelt arra, hogy ne legyen „main stream” és megőrizze gondolkodásának és kifejezésmódjának gyermeki frissességét.) Csakugyan üde jelenség volt a „von Haus aus” kifogástalan udvariasságú gentleman sajátos humora, ami minden volt, csak nem rendszer kompatibilis - ez tetszőleges rendszer esetére igaz, mert mindig egyenletesen kritikus volt minden honi rezsimmel. Lett is ebből elég baja.” * „István egy intellektuálisan nyughatatlanul és állandóan újat kereső szellem volt. Mindaddig, amíg a borzalmas kór el nem érte, a szellemi kalandozás volt élete értelme.” * „A következő emlékdarab szintén a hatvanas évek közepére datálható. Bakonynána, 1965, az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Decenniumának kezdete. Felkészülés a budapesti Nemzetközi Kísérleti és Reprezentatív Vízgyűjtők Konferenciára, szakmai kirándulás az István vezette bakonynánai Kísérleti Hidrológia Állomásra, amit a nagyszerű Karászi Kálmán támogatásával hozott létre. Az első igazán nagy nemzetközi szakmai konferencia a 63-as amnesztia után. A szakma nagyjai közül sokan jöttek el. Ven Te Chow is, aki egy évvel korábban jelentette meg a szakmai fordulópontnak számító Applied Hydrology-ját. Én akkor a bakonynánai telepen serteper-
