Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)

2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Szanyi Kálmán, Szanyi Szabolcs: Adatok Kárpátalja tegzes (Trichoptera) faunájához

Szanyi K. és Szanyi Sz.: Adatok Kárpátalja tegzes (Trichoptera) faunájához 67 ban idáig nem került sor. Vizsgálatunkkal az első adato­kat szeretnénk szolgáltatni a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátum területének tegzesfaunájáról. ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavételi terület jellemzése: A Beregi-sík a Felső-Tisza-vidék része, valamint a Nagy-Alföld északkeleti peremterülete, amit kettészel a magyar-ukrán államhatár. Hűvös-csapadékos, kontinentá­lis éghajlattal rendelkező, erdőkben és nedves élőhelyek­ben bővelkedő terület (Szanyi és társai 2015b). A Beregi­sík részeként ez igaz a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezer­vátum területére is. 1. ábra. A mintavételi hely: a) szántóföldek, b) gyepek c) erdők, d) halastó, e) egy nagyobb kanális, f) Szernye-csatorna, g) kis állóvíz, h) kisebb kanális, i) földút, j) mintavételi pont Figure 1. The sampling site: a) plough-lands, b) turfs c) forest, d) reservoir, e) a bigger channel, f) Szernye-channel, g) small still water, h) smaller channel, i) dirt road.j) sampling point A Nagydobrony környékén elhelyezkedő erdők 1974 óta törvényes védelem alatt állnak. Az állami jelentőségű zoológiái rezervátum síksági jellegű 105 méteres tengerszint fölötti átlagos magassággal. Terü­lete összesen 1736 hektárt ölel fel a volt Szernye-láp peremterületén, és több ritka állat- és növényfajnak is otthont ad (Nagy és társai 2011, Szanyi 2012 a, b). A lecsapolások ellenére napjainkban is vízjárta és nedves területnek mondható, így több helyen megmaradtak olyan foltok, melynek növénytársulásai az egykori flórát idézik (Fodor 1999, Hargitai 1943, Kohut és társai 2006). Erdőtakaróját többnyire elegyes kemény­fás lomberdők alkotják, ahol a domináns erdőalkotó fajok a tölgy, a kőris és a szil. Gyakori elegyfa a mezei juhar és a különböző nyár fajok, valamint helyenként az enyves éger. A Latorca és a különböző csatornák árterein puhafa ligetek alakultak ki, melyeket leggyak­rabban fűz és nyár fajok alkotnak. A rezervátumot keresztülszelő Latorca folyó árteré­hez tartozó területeket a tavaszi hónapokban bőséges vízellátottság jellemzi (Szanyi és társai 2015a). A re­zervátumot továbbá időszakosan kiszáradó, mestersége­sen kialakított csatornák, kisebb-nagyobb tocsogók veszik körbe (7. ábra). Módszerek A mintavételekhez a rezervátum területén üzembe he­lyezett Jermy típusú fénycsapdát használtunk. A csapda elhelyezkedése éppen optimális volt a vizsgálatok szem­pontjából, mivel a Latorca közelsége miatt az imágók a kis távolság következtében könnyedén eljuthattak a fény­forráshoz. A csapda 125 W-os higanygőzlámpával (HgLi) működött, amely 2 méter magasságban volt elhe­lyezve. A mintavételezés 2015 júliusától novemberéig tartott. A gyűjtést minden héten időjárástól függően 2-3 alkalommal ismételtük meg. A csapdában kloroformot (CHCI3) használtunk, mivel ez bizonyult a legeredménye­sebbnek az állatok elkábítására. A begyűjtött egyedeket 70%-os etil-alkoholban tároltuk határozásig. A határozást a megbízható külső, szabad szemmel is jól látható morfológiai megkülönböztető jellegek hiánya következtében ivarszervi (genitális) képletek alapján végeztük. A folyamat első lépése az egyedek potrohvégé- nek levágása volt a 7-8. szelvényüknél, majd annak lúg­ban (NaOH) való kifőzése és megtisztítása a felesleges szövetdarabkáktól. Az így megtisztított potrohvégeket aztán 70%-os etil-alkoholt tartalmazó Petri-csészékre áthelyezve azonosítottuk. A határozáshoz Malicky (2004) munkáját vettük alapul, a nevezéktan Nógrádi és Uherkovich (2002) könyvét követi. A Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátum a Nagy-Magyar-Alföld része, ezáltal faunájára is ahhoz hasonló fajösszetétel jellemző. A tegzesfajok veszélyeztetettség alapján történő kategori­zálása nincs kidolgozva Ukrajnában. A vizsgált terület a kárpát-medencei biogeográfiai régióhoz tartozik, ezért a különböző kategóriákba történő besorolást a Nógrádi és Uherkovich (2002) által készített magyarországi beosztás szerint végeztük. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉS A vizsgálati időszakban 29 alkalommal történt mintavéte­lezés, amelyek során 30 faj 848 egyedét gyűjtöttük. A begyűjtött egyedek többsége nagy valószínűséggel a Latorcában fejlődött. Ugyanakkor a fénycsapda köze­lében található a Szernye-csatorna és egy másik, kisebb csatorna, valamint egy kisebb állóvíz is, így egyes be­gyűjtött példányoknak tenyésző helyei lehettek ezek a vizek is. A legértékesebb eredményünk, hogy három, Ukrajna tegzesfaunájára nézve új faj (Hydropsyche guttata, Oecetis tripunctata, Ceraclea riparid) került elő, vala­mint további két nagyon ritka faj, amelyekből idáig csak néhány egyedet gyűjtöttek az országon belül (Parasetodes respersellus, Oecetis testacea). Kárpátalja alföldi részéről összesen 13 faj volt ismert idáig: Rhyacophila nubila (Zetterstedt 1840), Ptilocolepus granulatus (Pictet 1834), Polycentropus flavomaculatus {Pictet 1834), Psychomyia pusilla (Fabricius 1781), Hydropsyche bulbifera, H. contubernalis, H. incognita (Pitsch 1993), H. modesta, Brachycentrus subnubilus (Curtis 1834), Grammotaulius nitidus (Muller 1764), Athripsodes aterrimus (Stephens 1836), Oecismus monedula, Oecetis testacea (Godunko és Szczesny 2008, Górecki 2011). Vizsgálatunk során az alföldi régióból további 26 faj jelenlétét sikerült igazolni (1. táblázat).

Next

/
Oldalképek
Tartalom