Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 4. szám - NEKROLÓG - Szlávik Lajos: Dr. Juhász József
67 Nekrológ 2018. november 6-án, életének 91. évében elhunyt dr. Juhász József oki. I mérnök, a műszaki tudomány doktora, \ Professor Emeritus, a Miskolci Egyetem tiszteletbeli (he. Dr) doktora, Í az MJJT egykori elnöke, tiszteleti tagja. Oki. mérnök (BME 1950), kandidátus (MTA 1957), műszaki doktor (BME 1960), a geológia doktora (ELTE 1976), a műszaki tudomány doktora (MTA 1976), egyetemi tanár (NME 1976), Professor Emeritus (1998). Mérnöki szolgálatát a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban (KPM) kezdte 1950-ben, majd 1951-től a Vízerőmű Tervező Iroda (később VIZITERV), 1956-tól az Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) tervezője, szakosztályvezetője. 1963-tól rövid ideig a VITUKI, majd a VIZITERV osztályvezetője, főtechnológusa. 1967-től 1976-ig az OVH-VIKÖZ főtechnológusa. 1951-1954 között a Műegyetem gyakorlatvezetője. 1957-től oktatott rendszeresen Miskolcon, kezdetben, mint meghívott előadó, majd részfoglalkozású oktató, 1966-tól docens, majd 1976-tól 1998-ig, mint az egyetem Bányamémöki Karának egyetemi tanára, egyik meghatározó oktatója, professzora, a Földtan-Teleptani Tanszék tanszékvezetője, intézetigazgatója. Még Sopronban kezdte meg a bányász hallgatók oktatását a hidrogeológia és a mérnökgeológia tudományterületeken. Kezdeményezője volt a hidrogeológus képzés és a környezetmérnök képzés indításának előbb posztgraduális, utóbb graduális keretek között is. A felsőfokú oktatásba bevezette a geológus mérnök, a hidrogeológus mérnök, a hidrogeológus szakmérnök képzést. Oktatóként, tudósként mérnökgenerációkat oktatott, nevelt, mindig kiemelve az elméleti tudás és a gyakorlati alkalmazások szoros egységét, példát mutatva tanítványainak, munkatársainak egyaránt. Szakmai munkásságának, kutatásainak főbb területei: hazai törpevízművek, tiszai és dunai vízerőművek előmunkálatai, kerettervezés, vízföldtan, hidrogeológiai vizsgálatok, felszín alatti vízkészletek számítása, felszín alatti áramlástan, nagy műtárgyak, főleg vízépítési műtárgyak mémökgeológiája. A felszín alatti vízkészlet védelmében kidolgozta a „védőidom” fogalmát, a meghatározás rendszerét és módszerét. Környezetvédelmi, hulladék-elhelyezési kérdésekkel a gyakorlatban is foglalkozott. Több könyve (részben társszerzőként), egyetemi jegyzete és mintegy 100 szakcikke jelent meg. 1957-1982 között számos akadémiai bizottság munkájában vett részt, több hazai szakmai tudományos egyesület tagja, választott tisztségviselője. Munkásságát számos szakmai és oktatási kitüntetéssel ismerték el, többek között birtokosa a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Dr. Juhász József Budapest, 1927. XI. 27. - Budapest, 2018. XI. 6. (KHVM) által adományozott Vásárhelyi Pál díjának (1996), az MTESZ-díjnak (1996), az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) Sóltz Vilmos emlékérmének (2002), a Szentgyörgyi Albert- díjnak (2003). A Magyar Mérnöki Kamara örökös tagja (2003), valamint a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja (2006). Utolsó éves egyetemi hallgatóként 1949-ben lépett be az akkor önállóvá vált Magyar Hidrológiai Társaságba. Mosonyi Emil elnöki működése idején (1951-1956) a Társaság titkára, majd az akkor megalakított Tudományos Bizottság elnöke volt. Ebben az időben a központi szakosztályok mellett sorra alakultak a területi szervezetek is. Közreműködött - többek között - a szegedi, a soproni, a pécsi, a székesfehérvári, miskolci területi szervezet megalakításában. Javaslatára rendszeresítette a Társaság az évenkénti vándorgyűléseket. Többször viselt különböző további tisztségeket (Tudományos Bizottság elnöke, Oktatási Bizottság titkára, 1974-1990 között, Illés György és Bencsik Béla elnöksége alatt alelnöki megbízatást látott el). 1990-ben a Társaságunk elnökének választották, mely tisztséget két cikluson át, 1996-ig töltötte be. Mint a szerkesztőbizottság tagja éveken át részt vett a Hidrológiai Közlöny és a Hidrológiai Tájékoztató szaklapok szerkesztési munkáiban. Nevéhez fűződik az MHT emblémájának megalkotása, az a javaslat, hogy a Társaság jelvénye egy tavirózsa legyen. Köré illett a Lászlóffy Woldemár által korábban ajánlott Pro Aqua felirat. Kezdeményezője volt annak, hogy elkészült a Társaság zászlaja, amelyet az ünnepi rendezvényeken ma is használunk. Még alelnökként volt kezdeményezője annak, hogy az MHT maradandó emléket állítson a Társaság, illetve a vízügy nagyjainak. így készült el 1986-ban Papp Ferenc professzor, 1987-ben pedig Vitális Sándor professzor, egykori elnökeink mellszobra, majd 1988-ban Sajó Elemér mellszobra. Elnöki időszaka alatt a Társaság rendezvényein három alkalommal is részt vett és szólalt fel a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád (1990. október 16-án, az éves közgyűlésen, 1992. szeptember 7-én, a szegedi vándorgyűlésen, majd 1996. július 27-én, Tiszadobon, a Tisza-szabályozás megkezdésének 150. évfordulójának ünnepségén). Az MHT által adományozott kitüntetései: Vásárhelyi Pál emléklap (1952), Zsigmondy Vilmos emléklap (1962), Bogdánfy Ödön emlékérem (1971), Vásárhelyi Pál-díj (1977) Tiszteleti tag (2002). fővárosi hévízkészlet és célszerű hasznosítása” c. cikke (Hidrológiai Közlöny, 1984) elnyerte a Társaság Vitális Sándor szakirodalmi Nívódíját (1987). Emlékét kegyelettel megőrizzük! Dr. Szlávik Lajos a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke
