Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 4. szám - SZAKCIKKEK - Kőrösi Csaba: Sorsfordító a fejlődésben - l. rész: Válaszút előtt a világ
6 MELYEK AZ ANTROPOCÉN KOR TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI? Az egyik, mikor túlhasználjuk az erőforrásokat, versenyzőnk az erőforrásokért. Ha egy helyen már kritikusan kevés tartalékkal rendelkezünk, ez általában túlterheli egy adott közösség vagy társadalom konfliktustűrő- és kezelő képességeit. És egyre gyakrabban jutunk el olyan konfliktusokhoz, amelyek talán egyébként is lappanganak a társadalomban, de így egy nagy lökést kapnak. Nagyon sok társadalom ezt nem tudja kezelni. Egy másik folyamat, amire szeretném felhívni a figyelmüket, az a tervezetlen urbanizáció. Amúgy is zajlik egy erős urbanizációs folyamat a Földön, de a legjobban aggasztó a tervezetlen urbanizáció. Ami nem azért zajlik, mert a városokban annyira jók a feltételek, annyira jók az infrastrukturális körülmények, annyi a munka és olyan erős a biztonság és a szolgáltatások kínálata, hogy odavonzza az embereket, hanem a vidék, a mezőgazdaság löki ki magából a gyorsan szaporodó népességet. A világ legnagyobb bádogvárosa látható a 4. ábrán. Nairobi mellett található, a lakossága körülbelül megegyezik Budapestével, s továbbra is gyorsan növekszik. El lehet képzelni, hogy aki ide bekerül, az nem biztos, hogy élete végéig itt fog maradni. Előbb-utóbb innen is elindulnak majd az emberek. 4. ábra. A világ legnagyobb bádogvárosa, Kibera, Nairobi, Kenya Figure 4. The world's largest tin city, Kibera, Nairobi, Kenya Ajelenlegi fejlődési modellünkben a társadalmi egyenlőtlenség mindenhol növekszik. Csak ott lehetett ezen fordítani, ahol nagyon erőteljes kormányzati beavatkozás történt: egy-két országban a Földön. Egyébként jelenleg ott tartunk, hogy a Földön 104 család birtokolja a javaknak a 45%-át. És a felső 1 % birtokolja a javaknak több mint 50%-át. Ez nem csak azért kritikus, mert gyengíti a társadalmi szolidaritást, hanem közgazdasági értelemben is rendkívül nagy értékmennyiséget von ki a körforgásból, és ez már visszahúzza a gazdaságot. Eközben egyébként a Földön számos országban a humán fejlettségi index (HDI) elkezdett stagnálni, vagy éppen lefelé fordulni - akkor, amikor belépőben vagyunk a negyedik ipari forradalomba. Mindezek okán, amit tapasztalunk: meglehetősen nagy az instabilitás, főleg a túlterhelt régiókban. Ezen instabilitás egyik levezetési formája a tömeges migráció. Amivel jelenleg szembenézünk, az egy rendszer-szerű válság, ami a legtörékenyebb közösségeket és a legtörékenyebb országokat sújtja a legjobban. MI LEHET A MEGOLDÁS? Egy fejlődési pályamódosítás. Nem a fejlődésről, és nem is a gazdasági növekedésről kell lemondanunk, hanem a fejlődés tartalmának a megváltoztatására van szükség. Hogy a fejlődésünket érintő kérdésekben olyan döntéseket hozzunk, amelyek sem a mai, mind a jövő nemzedékek számára nem veszik el a jövőbeli fejlődés lehetőségét és a döntési opciókat. Ennek egyik elemét hadd emeljem csak ki: ezt úgy hívjuk, hogy körforgásos gazdaság - ez alternatívája a lineáris gazdaságnak. Nincs fizikai törvények által megszabott akadálya annak, hogy a mai anyaghatékonyságot legalább 300%-kal emeljük a gazdasági tevékenységünkben. Nem egyszerű, nem is megy technológiai ugrás nélkül, nem megy újraszervezés és újraszabályozás nélkül, ezért valószínűleg nem alaptalanul hallhatják Önök is azt, hogy „Nem kellene ezt ennyire bolygatni! Nem kell billegtetni a csónakot; van racionalitás abban, amit jelenleg csinálunk; a viszonylagos jólét megvan, a gazdasági növekedés zajlik; lehet, hogy nem mindenhol és nem mindenkinek egyformán, de azért elvagyunk, és sokáig elleszünk még; lehet, hogy ki is fogjuk nőni ezt a problémát!" És akkor hivatkoznak a Kuznets-görbére (A környezeti Kuznets-görbe fogalma a közgazdaságból ered, Simon Kuznets (közgazdasági Nobel-díj, 1971) „Economic Growth and Income Inequality” című munkájában megállapította, hogy a társadalomban a jövedelemegyenlőtlenség alakulása a nemzeti jövedelem függvényében kezdetben nő, de ha elér egy küszöbértéket, akkor ezek az egyenlőtlenségek csökkenni kezdenek. Megjegyzés: a Szerk.). De szeretnék két dolgot fölvetni Önöknek. Az egyik egy régi vita. Az 5. ábrában levő kép az 1850-es években készült az Egyesült Államok déli részén, egy gyapotföldön. Akkor az a közgazdaságilag is jól értelmezhető vita zajlott, hogy racionális dolog-e megszüntetni a rabszolgaságot? És az érvek jelentős része arról szólt, hogy a rabszolgaságot megszüntetni nem racionális, hiszen olcsóbb, meglehetősen nagy jövedelmet tud termelni, kiszámítható, régóta működik és még hosszútávon is működni fog, tehát nem kellene nagyon billegtetni a csónakot. Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 4. sz. 5. ábra. Gyapotföld az USA déli részén az 1850-es években Figure 5. Cotton land in the south of the USA in the 1850s Ma visszanézve, természetesen már fura a kérdés fölvetés, mint ahogy 20 év múlva visszanézve a mai felvetésre, hogy „ Szükség van-e, meg tudjuk-e csinálni a fenntartó fejlődési fordulatot? ” szerintem ugyanilyen anakronizmusnak fog tűnni.
