Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)

2018 / 3. szám - FÓRUM - Juhász Csaba: Négy évtizeddel az ENSZ Mar del Plata-i vízügyi konferenciája után

76

Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 3. sz.

nemzetközi folyami bizottságokat is. Megfigyelői minőségben 63 nem kormányzati szervezet képviselői is jelen voltak a konferencián.

HK: Mi jellemezte a konferencia 12 napos programját?

JCs: A konferenciát Jorge Rafael Videla az argentin hadsereg egykori magas rangú parancsnoka, Argentína de facto elnöke nyitotta meg. 1976. március 24-én pucs- csal került hatalomra, Isabel Martinez de Perónt mozdította el a hatalomból. A nemzetközi világ diktátornak tekintette, számlájára írják az emberi jogok rendszeres megsértését. Politikai értelemben az ENSZ Vízügyi Konferenciája egyfajta legitimációt jelentett a számára. Az első plenáris ülésen a küldöttek egyhangúlag az argentin küldöttség vezetőjét választották meg a konferencia elnökének.

A konferencia második plenáris ülésén elfogadták a Gazdasági és Társadalmi Tanács által jóváhagyott ideiglenes eljárási szabályokat, további a 12 pontból álló napirendet. Mandátumvizsgáló Bizottságot hoztak létre. Ugyanezen az ülésen a konferencia két főbizottságot hozott létre, hogy vizsgálják meg a napirend lényegi pontjait. Az elnökön kívül számos tisztségviselő megválasztása történt. A második plenáris ülésen ellenszavazat nélkül 18 országot választottak meg alelnöknek, többek között hazánkat. Az általános vita 14 plenáris ülésen folyt 1977. március 14. és 23. között. A két bizottság március 24-én és 25-én ismertette a jelentését, melyben ajánlások és határozatok kerültek megfogalmazásra. Mindezek elfogadásáról a konferencia résztvevői szavaztak. A szavazások eredménye sok esetben megosztott volt. Az egyes országok, illetve ország csoportok a szavazások során kifejezésre juttatták az érdekeiket. A konferencia utolsó 16. plenáris ülésén fogadták el a végső jelentést, melyben az I. és II. bizottság által a konferencia elé terjesztett ajánlásokat és határozatokat az elfogadásukat követően egységes szövegkörnyezetbe helyeztek. A konferencia a zárónyilatkozat elfogadásával ért véget.

HK: Milyen eredményeket ért el a konferencia?

JCs: A konferencia jóváhagyta a Mar del Plata-i Akció Tervet, mely az első nemzetközileg koordinált megközelítése az integrált vízkészlet-gazdálkodásnak. A terv két részből állt: az ajánlásokból, amelyek lefedik a víz- gazdálkodás legfontosabb részterületeit, és a speciális témákban megfogalmazott 12 határozatból. A Konferencián megvitatásra került a vízhasználat és vízhatékonyság helyzete; a természeti kockázatok, a környezet, egészség és szennyezés szabályozása; irányvonal meghatározása, tervezés és gazdálkodás, közérdekű információk, oktatás, képzés és kutatás; regionális és nemzetközi együttműködés.

A Mar del Plata-i akciótervben - felismerve a vízkészletek felgyorsult hasznosítását - ajánlásokat és határozatokat fogalmaztak meg, melyek a következők voltak fejezetcímek szerint (Csontos 1977):

Ajánlások:

A. A vízkészletek számbavétele;

B. A víz használata és hatékonysága;

C. Környezet, egészség és vízminőség védelem;

D. Politika, tervezés és gazdálkodás;

E. Természeti veszélyek;

F. Tömegtájékoztatás, oktatás, képzés és kutatás;

G. Regionális együttműködés;

H. Nemzetközi együttműködés.

Függelék. Külön regionális ajánlások

Határozatok:

I. A vízkészletek számbavétele;

II. Települések vízellátása;

III. Mezőgazdasági vízhasznosítás;

IV. Az ipari technológiák kutatása és fejlesztése;

V. A víz szerepe az elsivatagosodás leküzdésében;

VI. A fejlődő országok műszaki együttműködése a vízügyi ágazatban;

VII. Folyami Bizottságok;

VIII. Szervezeti intézkedések a nemzetközi együttműködés érdekében a vízügyi ágazatban;

IX. Pénzügyi intézkedések a nemzetközi együttműködés érdekében a vízügyi ágazatban;

X. Vízügyi politika a megszállt területeken.

Egyéb határozatok:

XI. A Panama csatorna övezet kérdése;

XII. Köszönetnyilvánítás a vendéglátó országnak.

A konferencia jelentős eredménye a globális vízügyi problémák új típusú, tudatos megközelítése, az egységes cselekvés iránti igény megfogalmazása. A problémákra vonatkozó eltérő véleményeket szintetizálták oly módon, hogy a megoldásokat az ENSZ rendszere keretében oldják meg. Az ENSZ Vízügyi Konferenciája, illetve a konferencián készült szakmai anyagok, dokumentációk felbecsülhetetlen információs bázist szolgáltattak a nemzetközi közösség jövőbeli vízügyi munkájához. A konferencia egyik legfontosabb üzenete volt, hogy a vízkészletek megőrzése és racionális használata elkerülhetetlen felelősséget jelent az emberi társadalom számára. Mindezért a vízkészletekkel történő ésszerű gazdálkodás a nemzetek együttműködésén kell, hogy alapuljon.

A II. számú határozatban első alkalommal juttatják kifejezésre, hogy „ minden embernek, függetlenül a fejlettségi, valamint társadalmi és gazdasági viszonyaitól, joga van arra, hogy alapvető szükségleteivel egyenlő mennyiségű és minőségű ivóvízhez jusson” (Górta 2012). Az állásfoglalás általános felismerésre vezetett, hogy a rendelkezésre álló víz jelentős mértékben függ a hulladékok ártalmatlanításától a vizekben, amely egyaránt fontos az élet szempontjából, illetve az emberi fejlődéshez, mint egyén és a társadalom alkotója szempontjából is. Ahhoz, hogy a kihívásnak eleget tudjanak tenni, a határozat ún. teljes körű nemzetközi együttműködéssel járó fizikai-, gazdasági- és humánerőforrás mozgósítást rendelt el, úgy, hogy majd ezáltal a „ víz elérhetően és igazságosan oszlik meg a későbbiekben az emberek és egyes országok között. ”