Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 1. szám - SZAKCIKKEK - Szigyártó Zoltán: Javaslat a vízszinttartással működő árvízi szükségtározó-rendszer üzemeltetésére
16 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 1. sz. lémák megoldásával. így a vízszinttartásos üzemre jellemző sajátosságok összefoglalása után (Szigyártó 2015a) bemutattuk azt a tervezési módszert, amellyel a folyó valamely szelvényéből vizet kivezető szükségtározó és vízkivételének vízszállító képessége kialakítható úgy, hogy az árvízi szükségtározót vízszinttartással üzemeltetve ez az évenkénti nagyvizek szintjét a szükséges mértékig le tudja szállítani (Szigyártó 2015b). Hazai adottságainkhoz igazodva összefoglaltuk azt, hogy ma és a Tisza nagyvízi medrének rendezését célzó munkálatok elkezdése után az ilyen tározók tervezéséhez milyen adatokat lehet használni {Szigyártó 2016). Végül a vízszinttartással kapcsolatban kidolgoztuk azt az eljárást {Szigyártó, Váradi 2017), mely- lyel egyszerre két célt lehet elérni. Egyrészt el lehet érni azt, hogy a javasolt szintek tartásával a tározó vízkivétele alatti vízfelszín a biztonság szempontjából megfelelő magasságban állandósuljon. Másrészt azt, hogy a vízszinttartás szelvénye alatt kialakuló, általában számottevő hosz- szon szükségképpen megszűnjön a gáton folyó védekezés, ami - megfelelő szint tartása esetén - jelentős megtakarításhoz is vezet Ilyen módon az árvízi szükségtározókkal kapcsolatban megoldásra váró műszaki feladatok közül már csak egy maradt hátra, a vízszinttartásos üzem üzemviteli szabályzatának a kidolgozása^ Talán a véletlen játéka hozta aztán úgy, hogy mintegy három éve az Országos Vízügyi Főigazgatóság a „ Környezeti és energiahatékonysági operatív program (KEHOP) ” keretébe tartozó „Az üzemirányítási és monitoring hálózat fejlesztése” elnevezésű munka kidolgozása során maga is foglalkozik az ármentesítés jó néhány ide vágó feladatának a megoldásával. Ezért ezt már a kezdete óta figyelemmel kísértük, s minden olyan esetben, amelynél hasonló részfeladat megoldása volt a cél, törekedtünk a szükséges összhang biztosítására. Ilyen előzmények után foglaljuk most össze az e téren elért eredményeinket, s mutatjuk be azt, hogy ezek alkalmazása a Tisza mentén létesített szükségtározó-rendszerek esetében milyen megoldásra vezetne. A VÍZSZINTTARTÁS SAJÁTOSSÁGAI Már a vízszinttartásos üzem első kipróbálása alkalmával (a Ti szaró ffi-tározó esetében, 2010-ben) nyilvánvalóvá vált, hogy az árvízi szükségtározó üzemének a megnyitása és leállítása között egy olyan automatikus üzem működik, amely a tározó vízkivételével kapcsolatban a nyitás mértékének az ellenőrzését, az így kapott mérési eredmény értékelését és a nyitás mértéknek a szükségszerinti módosítását. (akár egy célnak megfelelő gépezet felhasználásával, akár pedig emberi beavatkozással) monoton ismétli továbbá, hogy az így működő automatikus rendszer igen nagy, ±1 cm-es pontossággal tudja a folyóban a vízszintet tartani (Szigyártó 2015a). Következésképpen abban az esetben, ha több ilyen tározó rendszerbe szervezve működik, ezek mindegyikével kapcsolatban háromféle utasítás adható: lehet intézkedni a tartandó szintek felől, továbbá utasítást lehet adni a vízszinttartó üzem megindítására és leállítására. Abban az esetben pedig, ha egy tározó rendszerben az üzem közben tartandó szinteket korábban már körültekintően meghatározták (Szigyártó, Váradi 2017), ezek módosítására utasítást minden különösebb indok nélkül nem célszerű adni, vagyis nem célszerű a tartott szinten változtatni mindaddig, amíg a folyó mentén valahol olyan veszélyes helyzet elő nem állt, amelynél a folyóból az előirányzottnál több vizet kell kivenni. Következik ez abból, hogy a tartott szint megemelése a tározó igénybevételét ritkítja, lesüly- lyesztése pedig ezt gyakoribbá teszi. így az, hogy a tartott szint gondosan meghatározott magasságától akkor is rendszeresen eltérnek, ha ezt valamilyen vészhelyzet nem indokolja, kétfajta nem kívánatos hatást idézhet elő. Ha a tartott szintet ilyenkor is megemelnék, a tározó ritka igény- bevétele miatt a védekezés szokásos költségei nem, vagy csak alig csökkennének, s így a tározó beruházásának költségei ugyancsak nagyon lassan vagy egyáltalán nem térülhetnének meg. Akkor pedig, ha a szóban forgó körülmények között a tartott szintet ilyenkor is lesüllyesztenénk, előállhatna az, hogy a tározó idejekorán megtelne, s így megszűnne annak lehetősége, hogy a tározóba - annak ellenére, hogy szükség lenne rá - vizet vezessenek. Természetesen már egészen más a helyzet akkor, ha egy jeges árvíz levonulásakor valahol jégtorlasz alakult ki, vagy valahol a szükségtározó alatti folyószakaszon a töltés veszélyesen meggyengült, illetve ha valahol a magas vizek a töltést átszakították. Ilyenkor ugyanis már elkerülhetetlenül mérlegelni kell azt, hogy a veszély megelőzésére vagy elhárítására a folyó mentén hol, milyen vízszintre lenne szükség, s ennek kialakítása érdekében a tározók tartott szintjét hol, mikor és mennyire kell lesüllyeszteni vagy megemelni. AZ ÁRVÍZI SZÜKSÉGTÁROZÓ-RENDSZER VÍZSZINTTARTÓ ÜZEMELTETÉSÉNEK ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSAI A rendes és a rendkívüli üzem „Rendes üzemmenet"-nek nevezzük azt az alaphelyzetet, melynél jégtorlaszképződéssel nem fenyegető árhullám levonulása során, a gátakon folyó védekezés, továbbá az előírt vízszintek tartásával üzembe állított szükségtározórendszer a folyón levonuló árhullám tetőző szintjét annyira le tudja csökkenteni, hogy az a gátkorona szintjét veszélyes mértékben sehol se közelíti meg. Ilyen helyzetben tehát utasítást csak a tározók megnyitására, illetve vízkivételük lezárására kell adni; a következők figyelembe vételével: A nyitás feltétele ilyenkor természetesen az, hogy a vízkivétel szelvényében az árhullám szintje elérje a tartandó szintet. Zárni viszont a nyitást követően elvileg bármikor lehet. Azonban gondolni kell arra, hogy a tározó elöntése következtében a mezőgazdaságot ért kár nem függ jelentősen az vízborítás magasságától. Ezért - ha a tározórendszer üzembe állítására szükség van - egy lejjebb levő tározó megnyitására csak akkor kerülhet sor, ha az összes fölötte levő tározó az előírt szintet tartani már nem tudja, s a tározó vízkivételénél a tartandó szintet meghaladó vízszint állandóan emelkedik. „ Rendkívüli üzemmenet”-re akkor van szükség, amikor a tározórendszer rendes üzemmenete mellett a folyó valamelyik érintett szakaszán már nem lehet a mentett területet biztonságosan megvédeni. Nem lehet vagy azért, mert a szóban forgó szükségtározók szelvényében vagy azok alatt
