Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - NEKROLÓG - Jolánkai Géza: Dr. Nováky Béla
76 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 1. sz. Nekrológ Dr. Nováky Béla 2016. december 20-án eltávozott közülünk Dr. Nováky Béla országunk vezető hidrológusa, életének 73. évében. Nyilvánvalóan azonnal a Mennyország kapujába jutott, ahol Szent Péter azzal fogadta, jó hogy jössz fiam, mert az Úristen már nagyon vár. Béla a tőle megszokott szerénységgel csak magában gondolja, hogy azért még várhatott volna egy kicsit és mi, akik itt maradtunk csak egyetérthetünk vele. Mégis odajut a Mindenható elé, aki azt mondta neki: vártalak Béla, segítségedre van szükségem, mert a Jóisten sem tudja, azaz én sem tudom, mit tettetek ti emberek ott a földön az éghajlattal és vizeinkkel. Azt viszont már tudom, hogy téged az emberek a létező legnagyobb kitüntetésük a Nobel díj egy részével, éppen a vizekre vonatkozó részével, azért jutalmaztak, mert Te jól tudod, hogy mi történt és miért. Hát akkor most próbáljuk meg együtt kisütni, hogy mit is kellene tenni. Mi itt a Földön csak reménykedhetünk, hogy ki is fogják találni, mert mi nem igazán tudjuk. Béla 1944-ben Marosvásárhelyen született. Nagyon jó iskolái jól alapozták meg hatalmas tudását, így a mai Szent István Gimnázium (1958-1962) és a Szentpétervári (akkor Leningrádi) Hidrometeorológiai Egyetem (1962- 1967). Az orosz oklevelet a BME Építőmérnöki Kara vízépítő mérnökként honosította 1983-ban. 1983-1985 között a Budapesti Műszaki Egyetemen szakmérnöki tanulmányokat folytatott és szerzett vízgazdálkodási szakmérnöki oklevelet 1985-ben. Egyetemi doktori és kandidátusi fokozatot is szerzett. 1967-1970 között a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság hidrológus mérnöke, majd 1970-1971-ben a Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási osztályának vezetője. 1972-1987 között az Országos Vízügyi Hivatal Vízkészlet-gazdálkodási Központ (VIKÖZ) főelőadója, majd főmunkatársa, utóbb a Vízgazdálkodási Intézet osztályvezetője. Ezalatt 1972- 1975-ben és 1977-1980-ban Mongóliában szakértőként, illetve a szakértői csoport vezetőjeként dolgozott az ország vízgazdálkodási kerettervének összeállításán. 1987-1991 között a VITUKI Hidrológiai Intézetének tudományos főmunkatársa. 1991-2006 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, ill. jogutódja, a Szent István Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszéke tudományos főmunkatársa, 1993-tól egyetemi docense, 1998-2000 között a Tanszék vezetője. 2001-2006 között a Szent István Egyetem Tájökológiai Tanszék egyetemi docense. Oktatási területei: vízgazdálkodás, agrohidrológia, a Kárpát-medence vízföldrajza. 2007- 2013 között az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. 2013-tól nyugdíjas. Kutatási területei: hidrológiai előrejelzések, vízrajzi észlelések, Mongólia vízgazdálkodási keretterve, a Tisza- medence vízháztartása, éghajlatváltozások hidrológiai hatásai. Publikációinak száma 146 (ebből 18 könyvfejezet, 17 tudományos kiadvány, 48 tudományos cikk). Halálakor az MTA Vízgazdálkodási Tudományos Bizottságának elnöke, és nagyszámú egyéb szakmai és társadalmi szervezetben töltött be fontos szerepet. Kitüntetései is olyan nagyszámúak (14 db), hogy sajnos nem fér ide felsorolásuk. A száraz szakmai tények után most szeretném Bélával kapcsolatos néhány személyes emlékemet felidézni, amivel remélem, rámutathatok mind tudására, mind emberi nagyságára. Amikor a VITUKI-ban együtt dolgoztunk a 90-es évek végén ő készítette el az első Európai Uniós projektünkhöz az éghaj lat-változási szcenáriókat. Ez a projekt az ország egyik első EUs „vizes” projektje volt, ami a Zala vízgyűjtő átfogó vízgyűjtő-gazdálkodási döntéstámogató modellezésével foglalkozott. Eltelt azóta 20 év és éppen most állítom össze azokat a diákat idei egyetemi előadásaimhoz, amelyek azt bizonyítják, hogy Béla milyen pontosan jelezte előre, hogy mi fog történni. A másik történet számomra még nagyobb horderejű. Egyszer néhány diát és anyagot kért tőlem, mert az Óbudai Egyetem egy szakmérnöki tanfolyamhoz felkérte a „vizek szennyeződésének folyamata” c. előadás megtartására. Ez a 60 diából álló anyag ma is egyik fontos tudástáram, időnként előveszem, hogy tanuljak belőle, és ezt teljesen komolyan mondom. Néha mutatom be csak hallgatóknak az egészet, mert nem mindenütt értem és félek, hogy lebőgök vele előttük. És most már meg sem kérhetem, hogy magyarázza el nekem a saját szakterületemet. Nincs már sok helyem, de azt muszáj megírnom róla, amit mindig éreztem mellette: Nem volt elég kihívás neki az akkori VITUKI-ban tőlem és mástól kapott feladat, mint ahogyan nem volt eléggé tudományos környezet számára az agráros víztudomány egyik oktatási intézménye sem. Nem mondta ezt soha, csak néhány lakonikus megjegyzéséből szedtem össze, hogy ez a helyezet. Talán ide, az átlagembert messze meghaladó tudásához, tartozik az a történet is, amikor megnyerte a „Legyen Ön is milliomos” kvíz játékot és csak azért nem nyerhette meg többször, mert megállapodott a játékvezetővel, hogy nem jön többet, mert úgyis megint hamar megnyerné. Ez utóbbit mindig is tagadta, de én mástól, biztos forrásból, tudom. Ez a tagadás és a rá jellemző roppant nagy szerénység emeli ki emberi nagyságát. Nagyon fájdalmas a hiánya az egész vízügynek és a legközelebbi szakmai baráti körének, amihez óriási szerencsémre én is tartozhattam. Jolánkai Géza Dr. Techn., C.Sc/PhD, az MTA doktora, Dr Habil, hidrológus és vízkészlet-gazdálkodási szakmérnök nyugalmazott egyetemi tanár, a VITUKI egyik korábbi vezető kutatója.
