Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / Különszám - SZAKCIKKEK - Szabó László József: Csípőszúnyog-fajegyüttesek hosszú távú (2002-2013) felmérésének eredményei aFelső-Tisza mentén
30 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. különszám A Shapiro-Wilk tesztek eredményei szerint a 2006. év kivételével (W=0,906; p=0,161) a csípésszám adatok nem voltak normál eloszlásúak (Shapiro-Wilk teszt W=0,617— 0,883; p<0,006). Az ennek megfelelően alkalmazott Kruskal-Wallis teszt eredménye arra utal, hogy az átlagos összes csípésszámokban az évek között szignifikáns különbségek voltak (Chi2 = 132,6; p<0,0001). Ezt a különbséget egyértelműen az áradást követő évek kis egyedsűrű- ség értékei okozták. A páronként elvégzett Mann-Whitney post hoc tesztek eredményei szerint 2002 és 2003 nem különbözött egymástól (p=0,379), viszont szignifikánsan különböztek minden más évtől (p<0,0001). Az utóbbi tapasztalható 2004 esetében is (p<0,006). Ezzel szemben a 2006 és 2013 közötti évek egyedsűrűségében ilyen különbségek már nem tapasztalhatók (p=0,368-0,924). Az 1.ábrán az is látható, hogy 2004-től kezdődően meglehetősen nagyok voltak a szórások. Ez adódhatott a hét vizsgálati terület eltérő jellegéből, valamint abból, hogy a felmérésbe a településeket is belevettem. Az eltérő mértékű (2002 és 2003), valamint nagy szórások (2004- 2013) ellenére a variációs koefficiensek (CV%, a szórások relatív mértéke) minden évben nagyon hasonló voltak (76,77-93,85%), mely alól csak 2004 és 2013 évek jelentettek kivételt (132,29% és 180,42%). A variációs koefficiensek hasonló értékei arra utalnak, hogy a környezet heterogenitása az egyedsűrűségekben is megnyilvánul, ugyanakkor ez többé-kevésbé független az évektől, azaz évenkénti eltérő átlagos egyedsűrűség értékektől. Az adatok alátámasztják Buckner és társai (2011) által tapasztaltakat, mely szerint a csípőszúnyogok abundanciája összefüggésben van a regionális klímával és területhasznosítással . Chaves és társai (2011) is rámutattak, hogy a faj együttesek diverzitására és abundanciájára nagy hatással van a klimatikus variabilitás és a környezet heterogenitása. Ismert, hogy a csípőszúnyog fajok eltérő módon reagálnak a környezetbeli eltérésekre és nem egy faktor hat a denzitásra (Spielman és D’Antonio 2001). Ezzel szemben több vizsgálat eredménye is arra utal, hogy a csípőszúnyogok denzitása és a meteorológiai viszonyok (főleg a csapadék mennyisége) között szoros összefüggés tapasztalható, ezek viszont csak rövid távon állnak fenn (pl. Anideu 1992, Dhileepan 1996, Wegbreit és Reisen 2000). Vizsgálataim viszont arra utalnak, hogy az éves átlagos dentziások a június végéig lehullott csapadék összes mennyiségével szoros korrelációt mutatnak. Az adatsorokra elvégzett regresszió analízisek eredményei azt mutatják, hogy a polinomiális illesztés (2. ábra) sokkal szorosabb összefüggést mutatott (R2 = 0,923), mint a lineáris (R2 = 0,645). Az Akaiké IC értéke is az előbbinél volt a legkisebb (IC=4589,9). A 2. ábráról az is látható, hogy a 2002 és 2004 közötti évek kisebb denzitás értékeinek kialakulásában a fentiekben említett hatások mellett a június végéig hullott kisebb csapadék mennyiségek is szerepet játszhattak. Kisebb csapadékmennyiségek esetén a ragadozók nem tudnak alkalmazkodni az időszakos kiszáradáshoz (Chase és Knight 2003, Marra és társai 2004), ezért az egyedsűrűségek emelkedő tendenciát mutatnak, viszont sok csapadék esetén a fajok közötti kompetíció válik meghatározóvá, ami a vártnál kisebb denzitásokat eredményez.-0,003592x2+2.36X-122,2 ! 240200160í <a I S 120[ 1 í 5 80 40j 0-40j -80-----1----1------!---1-------!---1-------!-----!-----1 0 50 1 00 150 200 250 300 350 400 450 Szum június ..................................................................................................................................................í 2. ábra. Összefüggés a június végéig mért csapadékösszegek és az átlagos csípésszámok között Figure 2. Correlation between amount of precipitation to the end of June and the bites/hour A csípőszúnyog fajegyüttesek összetételének változása A területről a faj együttesek összetételét célzó öt éves felmérések során összesen 20 faj egyedei kerültek elő. Az összesített adatok azt mutatják, hogy a faj együttesek meghatározó fajai az Ochlerotatus sticticus (30,38%), az Aedes vexans (17,70%) és a Culexpipiens (15,51%) voltak. Rajtuk kívül csak az Ochlerotatus cantans (8,61%), a Culex modestus (7,91%) és az Aedes rossicus (6,19%) részesedése haladta meg az 5%-ot. További négy faj (Aedes cinereus/geminus, Anopheles maculipennis, Coquillettidia richiardii és Ochlerotatus cataphylla) részesedése 1 és 5% közötti volt. Az előkerült fajok felének részesedése igen kicsi, 1%—nál kisebb volt (Anopheles algeriensis, An. atroparvus, An. messeae, Culex hortensis, Culiseta annulata, Cs. longiareolata, Ochlerotatus excrucians, O. flavescens, O. geniculatus és O. leucomelas),. Az Aedes cinereus és Ae. geminus egyedei nagy biztonsággal csak a hím ivarszerv alapján különíthetők el. Az utóbbi néhány éve került elő a Mecsek térségéből (Soltész 2012). Azon évek között, amikor a faj együttesek minőségi feldolgozása is megtörtént, a fajok számában és a fajegyüttes összetételében is jelentős különbségek adódtak. A Morisita-index alapján elvégzett főkoordináta analízis (PCoA) eredménye arra utal, hogy a vizsgált évek faj együtteseinek összetételében egy trend jellegű változás tapasztalható (3.ábra). 2002 és 2006 között a faj együttesek az 1. főkoordináta (az összes variáció 57,43%-át magyarázza) mentén mozdulnak el, a 2010-es év pedig a 2. főkoordináta (az összes variáció 26,50%-át magyarázza) mentén. Az utóbbi valószínűleg azzal is magyarázható, hogy olyan fajok lettek meghatározóak, melyek eddig hiányoztak, vagy igen kis részarányban képviseltették magukat (Culex pipiens, Anopheles maculipennis).
