Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - AZ MHT CENTENÁRIUMI EMLÉKÜLÉSE - Kitüntetések átadása (Bogárdi János professzor - Charles J. Vörösmarty professzor - Bogárdi János professzor köszönetnyilvánítása - Signum Aquae kitüntetés a 100 éves MHT-nak)
Kitüntetések átadása 19 Ma majdnem 50 évvel azután, hogy az MHT Ifjúsági Csoportjának tagja lettem, megkaptam a Társaság tiszteletbeli tagja kitüntetést. Örömöm még jobban tetőzik, mint egy árhullám, hogy erre a kitüntetésre ugyanaz az Ijjas István vezette bizottság javasolt, aki a hidrológiai szilveszterhez és a MHT lijúsági Csoportjának megalakulásához a döntő lökést adta. A másik kör kerek 40 éves. Negyven évvel ezelőtt, 1977-ben részesült édesapám, néhai Bogárdi János professor ugyanabban a kitüntetésben, amit ma én vehettem át a Magyar Hidrológiai Társaság elnökétől, Szlávik Lajos professor úrtól. Ez a két különböző és mégis egymáshoz kapcsolódó kör talán megfelelően hangsúlyozza, hogy mit jelent számomra a mai nap, és a ma átvett okirat a tiszteletbeli tagságról. De hadd tegyek gondolatban egy lépést a hidrológiai körforgás határán túl is. Jó pár évvel ezelőtt olvastam, hogy Korda Sándor, a világhírű, idegenbe szakadt filmrendező és producer állítólag nem adott sokat a kritikákra. Csupán az érdekelte, hogy mit írnak filmjeiről a pesti lapok. Egy “vizes” általában nem oly közismert, mint egy filmrendező, és legyünk őszinték, ritkán olyan szórakoztató, de Korda esete hangsúlyozza azt a kérdést, amit sok, külföldön élő hazánkfia és lánya kimondatlanul is fel-feltesz magában: “Na, mit mondanának erről az otthoniak?”. Erre a ki nem mondott kérdésre adott ma a Magyar Hidrológiai Társaság választ, amit én hálás tisztelettel és köszönettel vettem tudomásul. Dr. Bogárdi János professzor SIGNUM AQUAE KITÜNTETÉS A MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁGNAK A Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának elnöksége, tisztelete és nagyrabecsülése jeléül a 100 éves Magyar Hidrológiai Társaságnak adományozta a Tagozat Signum Aquae kitüntetését. A kitüntetést a Magyar Hidrológiai Társaság alapításának 100. évfordulója alkalmából rendezett centenáriumi emlékülésen Reich Gyula, az MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának elnöke adta át Szlávik Lajosnak, az MHT elnökének. „Signum Aquae”- a „Víz jele” Hosszú mérlegelés előzte meg a MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozata kitüntetésének a megalapítását, különösen a díj elnevezését. Az volt a dilemma, hogy szakmánk nagy alkotóinak a neve Beszédestől, Vásárhelyi Pálon át Zsigmondy Vilmosig már foglalt különböző, nagy tekintélyű, díjakban. Egy „nem nevet” kellett tehát keresni, és így lett a díj neve „Signum Aquae” a vízjele, szabadabb fordításban: „akit a víz megjelölt”. Mert ez a díj, azokat illeti, akik alkotásain, a szakmáért végzett munkájukon rajta van a víz, a magyar vízgazdálkodás iránti elkötelezettség jele. A vízre általánosan utaló elnevezés felvetette a megjelenítés gondját is. Hiszen egy személyről lehet arcképes plakettet csinálni, de egy filozofikus mélységű elnevezés esetén ez nehéz, hogy kifejezzen is, de ne legyen közhelyes, hogy általános legyen, de értse is mindenki a konkrét mondandót. Ehhez kellett a művész, Vígh Tamás, a magyar éremművészet egyik kiemelkedő alakja, megújí- tója. Az érem 9,5 cm átmérőjű, bronz, egy levélen legördülő vízcseppet ábrázol. A levél kiemelkedik a plakett síkjából, negatív formával vissza is hajlik rá - így több mint szokványos érem, kicsiny szobor a maga teljességével. A levélen fénylő cseppecske pedig a víz mikrovilága, de olyan világ, amiben benne van a mindenség. Mikrokozmosz: ahogy a víz földi körforgása cseppekből áll össze, éppúgy entitása ennek a cseppecskének mindaz, ahogy majd felkerül a felhőkbe, onnan le az erekbe, majd az óceánba és így tovább. A levél pedig az élővilág. És van annak is időszerű mondanivalója, hogy a szakmánkat nem egy hidraulikai, vagy hidrológiai szimbólum, a tervező vonalzója, vagy más műszaki eszköz jelképezi, hanem egy levél: az élővilág egy kicsiny darabja. Mert az elmúlt évtizedekben integrálódott a szakmánkba az a felismerés, hogy nem elég a víz mozgását, fizikai, vagy kémiai paramétereit megfigyelni, kézben tartani, az igényekhez igazítani, hanem a víznek az élővilágban betöltött szerepéhez is, alázattal igazodni kell. A levél, és a legördülő vízcsepp együtt fejezi ki mindezt, hogy a víz az élet forrása, a természet mással nem pótolható alkotó eleme, aminek a sorsát a társadalom nagyrészt ránk, vizes mérnökökre bízta - és a díjazottak pedig sokat tettek ezért. Reich Gyula az MMK Vízépítési és Vízgazdálkodási Tagozat elnöke
