Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Borics Gábor - Ács Éva - Boda Pál - Boros Emil - Erős Tibor - Grigorszky István - Kiss Keve Tihamér - Lengyel Szabolcs - Reskóné Nagy Mária - Somogyi Boglárka - Vörös Lajos: Magyarország fontosabb vizeit érintő problémák, beavatkozások és a jelenlegi állapot áttekintése
88 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. dig az ezredfordulóra a terhelés a teljes vízgyűjtőre vonatkoztatva sem érte el a 20 tonnát. Ennek köszönhetően az 1980-as évek óta a foszfor-koncentráció is csökkent (Wolfram és társai 2014). Napjainkban az a-kloroftll koncentráció maximális értéke 30-40 pg.L'1 között változik. A múlt században a halállomány jelentős változásokat szenvedett el, elsősorban a halászat és az idegenhonos halfajok (kínai razbóra, naphal) behurcolása miatt. Az őshonos faunára az egyik legsúlyosabb csapást a múlt század közepén kezdődött angolnatelepítés mérte (Wolfram és társai 2014). Ez ugyanis a kistestü halak, mint például a lápi póc és a réti csík lokális eltűnéséhez vezetett. A 21. század elejétől, amikor az angolnatelepítést leállították, az angolnák állománya jelentősen csökkent. Újabban a tó magyar részére olyan fajokat telepítettek vissza, amelyek 7. és 8. ábra. A Fertő tó Figure 7. and 8. The open water and the Velencei-tó A Velencei-tó Magyarország geológiai, természetvédelmi és ökológiai szempontból is egyedülálló értékeket hordozó, második legnagyobb kiterjedésű, alkalikus szikes tava, egyben fontos idegenforgalmi központ is (Reskóné 1999). Nyugati területének kivételével az oldott sók emelkedett koncentrációja miatt magas fajlagos vezetőképesség (3 000 pS.cm'1 körüli érték) jellemzi, az uralkodó ionok a nátrium, magnézium, szulfát és hidrogén-karbonát, a pH jellemző értéke a tó szikes területén 8,8-9. A Velencei-tó átlagos területe 24,5 km2, hossza 10,8 km, szélessége 2,3 km. Vize sekély, átlagos mélysége 1,6 m, vízgyűjtője 602,4 km2. A tó medre és partvonala az elmúlt két évszázadban az emberi beavatkozások miatt sokat változott. Az első beavatkozás 1880-ban volt, amikor lecsapolták a Nádas-tavat, amely a Velencei-tó DNY-i részén elterülő nagy kiterjedésű nádas-, vizenyős terület volt. Ezzel egy időben megépítették a Dinnyés-Kajtori-csatomát, ami a tó vízszint-szabályozásának kezdetét jelentette. Az 1930-as évektől kezdődően a tó körül egyre több üdülő épült, felgyorsítva az emberi beavatkozástól függetlenül is előrehaladott természetes eutrofizálódás folyamatát. A nád mind a part mentén, mind a tó meder belső részein egyre jobban elterjedt, és a gyökérzete között felhalmozódott iszap alacsony vízállás idején megakadályozta a nyugati területek jellegzetes képződményeinek, az úszólápoknak a mozgását (Gorzó 1990). Az 1960-as évek elejére már a tó területének 59%-át nádas borította. Ezek sok helyütt teljesen összefüggőek voltak, és másutt is csak keskeny átjárókkal kötötték össze a nádassal körülvett tisztásokat. A belső korábban lokálisan eltűntek, mint például a réti csík (Wolfram és társai 2014). Napjainkban kevesebb, mint 15 hivatásos halász dolgozik Ausztriában, amíg a 19. század végén körülbelül 40-50 halász volt. A tó magyar részén a nádasok nagy kiterjedésének köszönhetően a halászat és a horgászat sosem volt olyan jelentős, mint Ausztriában. A Fertő tó, élőhelyi sokféleségének köszönhetően, számos élőlény számára biztosít életteret. Különösen fontos élőhely a vízimadarak számára, éppen ezért a tó és a Fertőzug 1982 óta Ramsari terület. Mindemellett a tó és környezete az 1991 -ben alapított Fertő-FIanság Nemzeti Park és az 1993-ban alapított Neusiedler See-Seewinkel Nemzeti Park (Ausztria) közös védelmét élvezi (Loiskandl és társai 2012). nyíltvize és nádas öve reed belt of Lake Fertö/Neusiedlersee víztereknek (tisztásoknak) alig volt egymás közti vízcseréjük. Ebből adódóan egyedi vízminőség alakult ki, ami mozaikossá tette a tavat. Míg a tó délnyugati részét a huminanyagokban gazdag, fenékig átlátszó barna vizek jellemezték (9. ábra), addig a középső részén a hullámzás miatt gyakran felkeveredő és az üledéktől kevéssé átlátszó, szürke színű vizek voltak jellemzők (10. ábra). 9. ábra. A tó nádassal borított, barna vizű DNY-i része Figure 9. Brown-water in the southwest part of the Lake Velencei covered with reed Az északkeleti területek vize az algák tömeges elszaporodása miatt zöld színű volt, az 1970-es évek elejére az a-klorofill-koncentráció értéke esetenként meghaladta a 300 ug.L-1 értéket. A tó vízminőségét erősen rontotta a vízgyűjtők területéről bejutó tetemes növényi tápanyag. A
