Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kerekesné Steindl Zsuzsanna: Vízminőség-védelmi politika és a vizek állapota Magyarországon
Kerekesné Steindl Zsuzsanna: Vízminőség-védelmi politika és a vizek állapota Magyarországon 75 irányelv által előírt minőségi paraméter vizsgálatát. Az 5 féle biológiai elem megfigyelése (fitoplankton, fitobentosz, makrofita, makrozoobentosz és halfauna) az ökológiai állapot meghatározását szolgálja. Az ún. kiegészítő paraméterként rendszeresen meghatározásra kerülnek a különböző alap fizikai-kémiai komponensek (pl. szerves anyagok, tápanyagok, sókomponensek, vízgyűjtő-specifikus szennyezőanyagok) és a releváns hidro- morfológiai jellemzők is. A VKI nagy hangsúlyt helyez a speciális, antropogén eredetű kémiai szennyezőkre, jelenleg kb. 45 féle elsőbbségi veszélyes anyag rendszeres monitorozását írják elő a jogszabályok. Az operatív monitoring alprogramokban a mintavételi gyakoriság alacsonyabb, mint a feltáró monitoring alprogramokban, általában csak évi 4 alkalom, és csak az indikativ paraméterek vizsgálatára terjednek ki a vizsgálatok. A felszíni vizek minősége minden paraméterre kiterjedően, havi gyakoriságú mintavétellel, összesen 118 folyami és 26 állóvízi mintavételi ponton történik a kétféle feltáró monitoring alprogram keretében, valamint kisebb gyakorisággal, összesen 1134 mintavételi helyről származó mintákból a 8 operatív alprogram keretében. Speciális esetekben (pl. rendkívüli vízszennyezés) vizsgálati monitoring mintavételi program indul, és a vizsgálatok a problémás paraméterekre terjednek ki. A VKI vízminőségi monitoring rendszer működtetését - a vízvédelemért felelős miniszter szakmai irányítása alapján - a kormányhivatalokhoz tartozó akkreditált környezetvédelmi hatósági laboratóriumi hálózat (7 laboratórium) végzi állami feladatként. A vízrajzi (mennyiségi) mérőhálózat üzemeltetését a vízügyi igazgatóságok látják el, biztosítva az ökológiai állapot értékeléséhez szükséges vízhozam és vízállás adatokat és a morfológiai állapotra vonatkozó információkat. A VKI programon kívül a jogszabályokban kijelölt ún. „védett területeken” (kijelölt fürdővizek, felszíni vizes ivóvízbázisok, nitrát érzékeny területek, stb.) és a kiemelt fontosságú felszíni vizeink esetében speciális monitoring rendszerek is üzemelnek (pl. Felső-Duna szigetközi térsége, Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó). E feladatokban más minisztériumi tárcáknak (környezetvédelemért, népegészségügyért felelős minisztériumok) is vannak feladatai. A fontosabb határvizeken - a hazai monitoring rendszerrel összehangoltan - a szomszédos országokkal közös vízminőségi monitoring mérések történnek évtizedek óta, melynek alapját a bilaterális határvízi egyezmények képezik. Mindezeken túl a Duna folyóra vonatkozóan az ún. Nemzetközi Vízminőségi Monitoring Hálózat (TNMN) került kijelölésre a Nemzetközi Duna Védelmi Egyezmény (ICPDR) keretében, a dunai országok (14) együttműködésében. A Dunán és főbb mellékvízfolyásain összesen 114 mintavételi hely került kiválasztásra a nemzeti monitoring rendszerekből, ezek közül 15 db magyar vízgyűjtőterületen található (3. ábra). A nemzeti laborok által alkalmazott mintavételi és az analitikai módszerek összehangoltak. A laboratóriumok közös nemzetközi interkalibrációs körmérési programban vesznek részt, így az adatok összehasonlíthatósága biztosított. Az adatok értékelése és publikálása évente megtörténik. Hatévente úgynevezett Közös Duna Vizsgálatokra („JDS”) is sor kerül az Egyezmény keretében, amikor a Duna eredetétől (Fekete Erdő, Németország) a torkolatáig (Fekete tenger, Románia) terjedően összehangolt mérésekre kerül sor, laboratóriumi vizsgálóhajó igénybevételével, és nemzetközi szakértői team közreműködésével. Az utolsó ilyen programot (JDS3) 2013-ban valósították meg. 3. ábra. A Nemzetközi Duna Vízminőségi Monitoring Hálózat (TNMN) mintavételi pontjai (ICPDR 2016) Figure 3. Danube Transnational Monitoring Network (TNMN) sampling sites (ICPDR 2016) icpdr
