Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 1. szám - KÖSZÖNTŐ - Szöllősi-Nagy András: Harminc év...
5 Harminc év... Igen, pont harminc éve történt, amikor utoljára megújítottuk a Hidrológiai Közlönyt. Belsejében és külsejében egyaránt. Akkor már fújtak a változások szelei, s nagy kockázat nélkül lehetett újítani. Azt ígértük, hogy megőrizve változtatunk - megőrizzük az akkor hetven éves lap nemes hagyományait, ám sok mindenben változtatunk a kor igényeihez igazodva. Iparkodtunk a nemzetközi szakmai újságírás normáihoz igazodni, kezdve az idézés módjától a titkos lektorálásig. Ez utóbbiból lett is aztán nagy kalamajka, amikor - építve a szaklektorok őszinte, ám kendőzetlen véleményére - lendületesen visszautasítottuk egy akkori miniszteriális politikai vizesnyolcas gyengécske szösszenetét. Harminc éve történt, hogy ifjú - ha nem is titánként, de legalábbis - törökként megbízott a Magyar Hidrológiai Társaság vezetése, hogy lássam el a lap főszerkesztői teendőit. Vágás István és Békési János szerkesztőtársaim csodálatos segítsége és bíztatása nélkül ez azonban kudarcra lett volna ítélve. De végül is sikerült az áttörés. A lap megújult külcsínében és belbecsében egyaránt, mindahányunk örömére. Öt évig volt szenvedélyem és örömöm a lap szerkesztése. Izgalmas idők jártak akkoriban a szakmánkra. Bár szolgálatnak éreztük, amit teszünk, mégis szándékunkon kívül lett szakmánk a politikai változások bűnbakja. Csépelték is rendesen. Kapott is kosarat szájára. A Hidrológiai Közlöny volt akkoriban az egyetlen lap, ahol a magyar sajtószabadság jelentős szégyenére, a szakmát pocskondiázok népes seregével ellentétes vélemények egyáltalán megjelenhettek. Refuznyiki című rovatunk a hivatalos magyar sajtó által visszautasított szakmai cikkek és vélemények mentsvára lett, az idézett sajtószabadság nagy dicsőségére. Mára azonban ez már történelem. Tovább kell lépnünk. Annál is inkább, mert az elmúlt harminc évben forradalmi változások zajlottak le a nyomtatott sajtó területén is. Az elektronikus szerkesztés és terjesztés valóban forradalmian új távlatokat nyitott, amelyhez nem alkalmazkodnunk több lenne, mint bűn. Ezért határozta el az MHT tavalyi Közgyűlése által mandátumot kapott új vezetés, hogy ismét eljött az ideje a váltásnak és változásnak. Mielőtt ennek főbb vonalait vázlatosan áttekinteném, fejet kell hajtanom a lap korszakos alakja: Vágás István előtt mindazért, amit az elmúlt több, mint fél évszázadban a lapért tett a rovatvezetéstől a főszerkesztésig. Ez utóbbi posztot huszonhat évig látta el töretlen lelkesedéssel, hittel és munkabírással. Köszönjük Pista! Nos, mi az, amiben nem tervezünk változást? Elsősorban abban, hogy lap elsődleges célja a vízzel kapcsolatos magas szintű szakmai ismeretek magyar nyelven történő közzététele, egyrészt a vízzel kapcsolatos tudás bővítése, másrészt szakmai továbbképzés és oktatás céljából. A Társaság jellegéből következően a HK nem tisztán tudományos lap, jóllehet zömében a víztudományok (hidrológia, hidrometeorológia, hidraulika, hidromorfológia, hidrobiológia, vízkémia) területéről közöl tudományos igényű közleményeket, de éppúgy átfogja a technológiai fejlesztés (vízépítés, vízellátás, szennyvíztisztítás), valamint vízügyi igazgatás és gyakorlat, továbbá az általánosabb vízgazdálkodás kérdéseit is. Míg főleg a vízzel kapcsolatos releváns mérnöki és természettudományok területéről közlünk cikkeket, azonközben a lap alapvető feladata kell legyen a helyes magyar műszaki nyelv ápolása is. Ezt a bevált irányzatot a lapnak folytatnia kell. Nyitnunk kell azonban a tágabb kontextus felé, különösen a társadalomtudományok (hidroökonómia, hidroszociológia, vízjog, vízdiplomácia) és a vízzel kapcsolatos interdiszciplinaritás irányába. Változtatunk kell a lap hatásán (impaktján), s hogy hány olvasót szolgálunk. Ez utóbbit illetően jelentős javulást várunk attól, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság közel háromezres tagsága mostantól folyamatosan illetménylapként jut a Közlönyhöz elektronikus formában. (Egy bizonyos idő elteltével pedig a lap mindenki számára szabadon hozzáférhető lesz az egyre bővülő, a korábbi összes számot tartalmazó adatbázisban.) Természetesen folytatjuk a nyomtatott formában való megjelenést, immár színes ábrákkal és műmellékletekkel - meg hát persze hirdetésekkel is. Marketingpolitikánk célja nemcsak a lap előállítási költségeihez való hozzájárulás, hanem új információs felület nyitása a gyártó, tervező és kivitelező cégek számára is. Megújult a Szerkesztőbizottság is, listája a kolofonban látható. Törekedtünk arra, hogy a tagok a szakmák, a tudomány és a gyakorlat, a nemek és a térségek közötti megfelelő egyensúlyt képviseljenek. Örömünkre a külhoni magyarság vezető vizes szakemberei is részt vesznek munkánkban, s faragjuk tovább együtt az ’’ötágú sípot”. Végül jelentős változás az, hogy új főszerkesztőnk van: Fehér János, aki vállalta, hogy átlavírozza a lapot a változás Szküllái és Kharübdiszei között. Kérem minden szerzőnket és olvasónkat, hogy segítse János munkáját cikkel, hírrel, hozzászólással, vitával és mindennel, ami a szakma és a haza javára válik. Lectori salutem! Szöllősi-Nagy András A Szerkesztőbizottság elnöke
