Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 1. szám - KÖSZÖNTŐ - Konecsny Károly - Gauzer Balázs - Varga György: A 2006 tavaszán levonult nagy tiszai árvíz kialakulását befolyásoló hóviszonyok fő jellemzői
Konecsny K. - Gauzer B. - Varga Gy.: A 2006 tavaszán levonult nagy tiszai árvíz kialakulását befolyásoló... 51 A hónak az árvizek kialakulására gyakorolt hatását jellemzi, hogy pl. a Felső-Tiszán a november-április között - amikor az árhullámok eső és hóolvadás együttes hatásaként jönnek létre - keletkezik az évi tetőző vízállások 77-80 %-a (Illés és Konecsny, 2001). A 2005-2006. TÉLI IDÉNY HÓVISZONYAIT BEFOLYÁSOLÓ IDŐJÁRÁS FŐ JELLEMZŐI A vizsgált vízgyűjtőterület legnagyobb részén a hó október-április időszakban van jelen, ezért az időjárási jellemzőket is erre az időszakra vonatkozóan tekintettük át, de ezen belül elsősorban a hófelhalmozódás és olvadás szempontjából legfontosabb január-április hónapokra összpontosítottunk. 2005. október és november hónapok középhőmérséklete nem tért el jelentősen a sokévi átlagtól, a csapadék mennyisége viszont kisebb volt az átlagtól. November csapadékosabb második felében havazott először (Schlangen, 2006a). Decemberben a sokéves átlagnál némileg magasabb hőmérsékletek voltak, január és február viszont az egész vízgyűjtőn jóval hidegebb volt az átlagosnál. A 2005. december 1-től 2006. február 28-ig terjedő időszakban a Tisza tokaji vízgyűjtőjére, 173 mm, a szegedi vízgyűjtőre, 150 mm, csapadék hullott. Ezek az értékek meghaladják az elmúlt 20 év átlagértékeit (163 mm és 124 mm), azok 106 %, illetve 121 %-a. December nagyon csapadékos volt, a szegedi vízgyűjtőn csaknem kétszerese esett a sokévi átlagértéknek. Januárban kevés csapadék volt, a február pedig, lényegében átlagosan csapadékosnak bizonyult. Az idényre vonatkozó adatokat az előző évekkel összehasonlítva, a Tisza Tokaj feletti vízgyűjtőjén az elmúlt öt év szárazabb éveihez, a szegedi vízgyűjtőn pedig az elmúlt öt év csapadékos éveihez hasonló mennyiségű csapadék hullott. Február 28-ig a Tisza vízgyűjtő területén, elsősorban a délkeleti vízgyűjtők (Körösök, Maros) csapadékos időjárása következtében, az átlagosnál több csapadék hullott (VITUKI, 2006). 2006 márciusában ugyan a napi átlag alatti hőmérsékletben nem voltak szélsőségesen alacsony értékek, de elhúzódott a tél (Kalmárné, 2006). Az év első két hónapjához hasonlóan, március is több mint 1 °C-kal hidegebb volt a sokévi átlagnál. Országszerte 15-20 nap volt fagyos. Március csapadékösszege mintegy 20%-kal haladta meg a sokévi átlagot (Schlanger 2006/b). A március közepén bekövetkezett fokozatos felmelegedés hatására a hótakaró elolvadt. A külföldi vízgyűjtőrészen a legtöbb volt, és közel 40 %-kal csapadékosabb volt az átlagnál (Schlanger, 2006b). A 2005 november és 2006 áprilisa közötti időszak csapadék mennyisége átlag feletti volt (VITUKI, 2006). A HÓ FELHALMOZÓDÁSA ÉS OLVADÁSA A 2005-2006. TÉLI IDÉNYBEN A határvízi adatcsere szabályzatok korszerűsítésének és kiegészítésének-, a partnerigazgatóságok közvetlen nemzetközi kapcsolatainak fejlődése, illetve szakembereink erőfeszítéseinek köszönhetően, az utóbbi másfél évtizedben - ha vannak is hiányosságok - sokat javult a külföldi vízgyűjtőrészekre vonatkozó adatokhoz való hozzáférés. A Tisza vízgyűjtőterületén, 2006 tavaszán mintegy 650 állomás végzett hóméréseket, melyeknek 2/3-a a külföldi vízgyüjtőrészeken: Ukrajna (5 %), Románia (44 %), Szlovákia (17 %), Magyarország (33 %), Szerbia (1 %). Vizsgálatunkban adathiányok miatt ennél kevesebb, 552 állomás adatát tudtuk felhasználni, (1 állomás 285 km2-enként), míg a hóvízegyenérték adatok mindössze 66 állomásról álltak rendelkezésünkre. Ennél a paraméternél az is gondot jelent, hogy nem azonos napon végzik a méréseket (Ukrajnában és Romániában ötnaponként, Szlovákiában és részben a magyarországi üzemi állomásoknál hetenként). Az állomások tengerszint feletti magasság szerinti eloszlása azt mutatja, hogy - a hóléből képződő lefolyás mennyiségének szempontjából legjelentősebb - a vízgyűjtőterület 22 %-át kitevő 600 m feletti hegyvidék állomásainak részaránya alig 14 %. Az állomások 86 %-a jellemzően kisebb hóvízkészletű síkvidékeken, dombvidékeken találhatók. Áttekintve a hótakarós napok számát, az Alföldön 30-70 nap, a dombvidékeken és középhegységekben 70-150 nap, az 1200 m-nél magasabb hegyekben 200-300 nap a sokévi átlag. A 2005/2006. téli idényben, pl. Vigyázón október 17-én, a Jezeren október 18-án jelent meg az első hótakaró. A középhegységekben október végén (Biharfüred X.18.) míg novemberben (Garamfő XI. 18., Kékestető XI. 19.) jelentették az első hótakarós napot. Az Erdélyi fennsíkon és a Felvidéken november 19-e és 22-e között alakult ki először a hóréteg. A hó eltűnésének átlagos időpontja a 2005/2006. idényben, síkvidéken március 15-17. között, a dombokon és középhegységekben március 11-30. közé esik, a magashegyi állomásoknál ezek az időpontok mintegy 2-3 hónappal később, Jezernél, a Vigyázón és Biharfüreden májusban, az Omul csúcson júliusban, a Lomnici csúcson szeptemberben következtek be. A legtöbb esetben sokévi átlagot meghaladó vagy átlaghoz közeli volt a hótakarós napok száma, így Maroshévíznél (Toplita) 36 nappal, a Lomnici csúcson 27 nappal, Sztropkónál 24 nappal, Dévánál 22 nappal volt hosszabb az átlagnál. Jezeren és az Omul csúcson viszont 45 nap, illetve 9 nap az elmaradás az átlaghoz viszonyítva. A legnagyobb hótakarós napszám természetesen a hegyekben volt kimutatható: Lomnici csúcs 338 nap, Omul csúcs 263 nap, Jezer 246 nap, Vigyázó 218 nap, Biharfüred 194 nap, Kékestető 148 nap, Garamfő 145 nap. A dombvidékeken és alacsonyabb hegyeken 80-130 nap közötti értékeket, a síkvidéken 30 és 80 nap közötti értékeket jeleztek.
