Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 1. szám - KÖSZÖNTŐ - Konecsny Károly - Gauzer Balázs - Varga György: A 2006 tavaszán levonult nagy tiszai árvíz kialakulását befolyásoló hóviszonyok fő jellemzői
50 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 1. sz. BEVEZETÉS A 2006 tavaszán levonult nagy tiszai árvizek kialakulásakor már részletesebb vizsgálatok hiányában is egyértelmű volt, hogy táplálásában jelentős szerepe volt a hóból származó olvadékvíznek. Korábbi megállapítások szerint (FETIVIZIG, 1996), a Felső-Tiszán és mellékfolyóin tisztán hóolvadásből jelentős árhullám nem keletkezhet, mivel a nagy magasság különbségek miatt egyszerre csak ritkán alakul ki a teljes vízgyűjtőre kiterjedő nagy intenzitású hóolvadás. Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy a Duna és a Tisza vízgyűjtő területein a csapadék tevékenység nélküli tiszta olvadás esete nagyon ritka, az eseteknek csak 10-12 %-át teszik ki (Takács, 1993). Decembermárcius időszakban tehát, az árhullámok szinte kizárólag vegyes keletkezésűek, csak kivételes időjárási körülmények között származhatnak tisztán hóolvadásből. Az utolsó 100 év legnagyobb tiszai árvizei közül az 1879. évi, az 1888 évi, 1895. évi, 1919. évi, 1932. évi, 1941. évi, 1947/48. évi, 1984/85. évi jelentős részben hóolvadásből keletkezett (Szlávik, 2003 a). Az 1999. márciusi árvíz kivételesen döntően, a 2000. áprilisi tiszai árvizek jelentős mértékben, a 2001. márciusi árhullám pedig, csak kisebb mértékben tekinthető hóolvadásből keletkezett árvíznek (Konecsny, 2003 és 2004a; Szlávik, 2003b). Magyarországon a Duna vízgyűjtő hóviszonyainak klimatológiai vizsgálatát Kéri (1952), és Péczely (1966, 1971) végezték el. A VITUKl-ban 1963-1973 időszakra vonatkozó országos hó-adatgyűjtemény, majd hidrológiai értékelés készült (Kovács, 1979). A Duna vízgyűjtő és ezen belül a Tisza hófelhalmozódási és hóolvadási folyamatának modellezését Gauzer (1990, 1991), majd a vízkészletek csapadékból történő rácspontos számítógépes meghatározásának módszertanát Gauzer és Bartha dolgozta ki (2005). Az utóbbi években az országhatárokkal osztott Felső-Tisza teljes vízgyűjtőterületén egy-egy jellemző téli idény- és a sokévi hó felhalmozódást és hóolvadást jellemző hidrológiai sajátosságait is vizsgálták (Konecsny, 2004a és 2006; Konecsny és Lucza, 2005). A TISZAI HÓVISZONYOKAT BEFOLYÁSOLÓ TERMÉSZETFÖLDRAJZI ÉS ÉGHAJLATI JELLEMZŐK A Tisza forrásától a Dunába torkolásáig (Titel) 964 km hosszú, 157.200 km2 vízgyűjtőterülettel rendelkezik és öt országra terjed ki; Ukraj- na/Kárpátalja 12.800 km2 (8,1 %), Románia/Erdély 71.300 km2 (45,4 %), Szlovákia/Felvidék 16.000 km2 (10,2 %), Magyarország/Alföld és Északiközéphegység 47.000 km2 (29,9 %), Szerbia/Vajdaság 10.100 km2 (6,4 %) (Andó 2002). A teljes vízgyűjtőterület vízrajzi szempontból a következő nyolc nagyobb részvízgyűjtőre tagolható: Felső-Tisza (13.173 km2), Szamos-Kraszna (19.024 km2), Bodrog (13.579 km2), Sajó-Hernád (12.708 km2), Zagyva-Tarna (5.676 km2), Körösök (27.537 km2), Maros (30.332 km2), Béga (5.377 km2). A vízgyűjtőterület magassági övezetek szerinti megoszlása: 1200 m feletti magashegység 1 %, 600-1200 m középhegység 21 %, dombvidék 32 %, síkság 46 % (Somogyi, 1961). A magasságkülönbségek miatt jelentősek a sokévi átlagos léghőmérsékleti különbségek is. A magasabb hegyvidéken a sokévi éves átlaghőmérséklet 3-5°C, a síkvidéken 10-11°C. A csapadék területi eloszlása egyenetlen. A legcsapadékosabb térség a kárpátaljai Tarac és Talabor völgyek felső szakasza. Itt a csapadék sokévi átlaga meghaladja az 1500 mm-t. Erdélyben csapadékos a Gutin, Lápos, Avas, a Kelemen-, és Görgényi- havasok, valamint a Bihar hegység nyugatidélnyugati lejtője (1000-1400 mm). Az Alföld mellett csapadékszegények (550-650 mm), a nedves légáramlatok elől elzárt Kőrösmezői-, Máramarosi-, Gyergyói-medence, és az Erdélyi-fennsík. Az Alföldön, a téli félévi (október-március) sokéves átlagos területi középértéke 200 mm körüli, a Kárpátokban 450-500 mm. Akárcsak a téli összeg, külön-külön a december, január, február hónapok esetében is a Kárpátokban nagyobbak a csapadék- mennyiségek (1. ábra). 1. ábra. A sokévi átlagos csapadék alakulása három állomásnál (Konecsny, 2006) Figure 1. Long-term average precipitation of three stations (Konecsny, 2006) Sokévi átlagban a hóié részesedési arányszáma a Tisza Bodrog torkolatáig terjedő szakaszán 22-30 %, a Bodrog alatti mellékfolyók vízgyűjtőterületén már csak 15-20 % (Péczely 1971). Nyáron, a Kárpátokban, 2000 m szintig általában nem havazik, ettől feljebb azonban az év bármely időszakában lehetséges szilárd csapadék. 1800 m felett októbertől február második feléig a csapadék csak szilárd halmazállapotban fordul elő (Bázác, 1983).
