Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kovács Sándor - Lovas Attila - Gombás Károly: Magyarország árvízvédelme az integrált vízgazdálkodásban a Tisza folyó példáján
Kovács S., Lovas A. és Gombás K: Magyarország árvízvédelme az integrált vízgazdálkodásban a Tisza folyó példáján 7 vízgazdálkodás teljes spektrumával, melynek 12 alegysége vízgyűjtőre szervezett, nem közigazgatási határokkal tagolt. Az újabb korra térve; mikor a Tisza első nemzetközi Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve készült, még konkrét jogi előírás nélkül is integrált terv jött létre. A probléma nagyságrendje miatt a vizek mennyiségi és minőségi problémáit szétválasztva nem lehet kezelni. Hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz és a közösség által elfogadott irányelvek (Víz Keretirányelv, Árvízi Irányelv stb.) teljesítése ezt a tézist még inkább megerősítette. Hazánk vízgazdálkodása bizonyos tekintetben kiszolgáltatottnak mondható, mivel az ország területére érkező vizek közel 96%-a külföldről érkezik (Váradi 2003). A külföldi vízgyűjtőkön tett lényegében tőlünk független beavatkozások, a tározók üzemeltetése, a hordalék esetenként a szennyeződés hozzánk érkező mennyisége nagyban függ felvízi szomszédjaink vízgazdálkodási magatartásától. A DUNA „A Duna vízgyűjtője Európa régebben kontinensi táblává vált részének peremén, a hegységképző folyamatok által a harmadkorban a kontinenshez csatolt új területek - az ún. Neo-Európa - zónájában helyezkedik el. A terület végleges kialakulása változatos belső geológiai erőhatások következtében rendkívül mozgalmas volt és gyakorlatilag a harmadkor végén a miocénban indult meg, s csak a negyedkorban érte el jelenlegi állapotát.” (Neppel és társai 1999) A Duna magyarországi szakaszán döntően kétféle típusú árvíz alakulhat ki. Az egyik a tél végi - kora tavaszi, amikor a vízgyűjtő terület középső és alacsonyabb részeinek hóolvadása, sokszor összegződve az időközben lehulló esővel vonul le. Napjainkban egyre ritkább jeges árvizek, régebben (pl. az 1876., 1891., 1893., 1940., 1941., és különösen az 1956 évi dunai jeges árvíz) különleges helyet foglaltak el a hazai árvizek történetében (OVF 2016a). A másik a nyári árvíz, mely intenzív csapadék hatására az Alpok magasabb részeiről indul el. Jégmentes nagyvizek közül vízhozamuk tekintetében a nyári árvizek (2002., 2013.) különösen veszélyesek. Magyarország helyzete a Duna vízgyűjtőn, árvízi jellegzetességek Mint már említésre került, Magyarország területe egyedülálló módon, egy egységen, a Duna folyam vízgyűjtőjén helyezkedik el. Ennek kiterjedése mintegy 817 000 km2 és 19 országot érint. A Duna a második leghosszabb folyam Európában (a Volga után). Németországban, a Fekete-erdőben ered és innen délkeleti irányban 2,850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig 10 ország áthaladva. Éltető vízkincse mellett fontos nemzetközi hajóút, a németországi Rajna-Majna-Duna-csatoma 1992-es megépítése óta részét képezi a 3,500 km-es transzeurópai vizi útnak. Nagy mellékfolyói az Isar, Inn, Traun, Enns, Morva, Vág, Dráva, Tisza, Száva és az Olt. A Duna vízjárása az érintett országokat hasonló feladat elé állítja az árvizek elleni felkészülést/védekezést illetően, és a klímaváltozékonyság miatt az egymásrautaltság is egyre fokozódik. A vízgyűjtő-szemlélet felismerésének és a szomszédos országok közeledésének hatására több nemzetközi csoport is létrejött, melyben az árvízi kérdések kiemelt szerepet játszanak. Ilyen az ICPDR - International Commission for the Protection of the Danube River (1998) és a Duna Régió Stratégia (2011). Előbbiben hazánk az árvizvédelmi szakértői csoport (FP-EG) elnöklését látja el, utóbbiban pedig a környezeti kockázatok kezelése prioritási terület (PA5) társkoordinátora. Magyarország elkötelezettsége és aktivitása a nemzetközi együttműködések területén kimagasló, melyet a nagy érdeklődésre számot tartó magas színvonalú vízépítő mérnöki tudáson felül az ország kitettsége is indokol. Mivel folyóvizeinek mintegy 96%-a külföldről érkezik, így nem meglepő, hogy mind a hét szomszédos országgal határvízi szerződések rendezik a vízgazdálkodási kérdéseket. A nemzeti vízjelző szolgálat kiemelkedően fejlett, már elérhető a 10 napos megbízható előrejelzés is - köszönhetően természetesen a felsőbb vizgyűjtőn elhelyezkedő országokkal való együttműködésnek is. Hazai vízkárelhárítás a Dunán Hazánkon keresztül 417 km hosszan folyik keresztül a Duna, javarészt szabályozott keretek között. 142 km hosszban a folyam Szlovákiával közös határvonal is egyben. Az 1267. évi a legrégebbi dunai árvíz, amelyről biztos tudomásunk van. A XIII-XV1. században 14 jelentős árvízről van feljegyzés, köztük számos jeges árvíz is lehetett. A XVII. században öt jelentős árvizet jegyeztek fel (Szlávik 2013). Zawadowski Alfréd 1891-ben megjelent monográfiájában a XVIII. századra vonatkozóan 24 dunai árvízről tett említést. A XIX. század elejéről még 7 árhullámról közölt információkat a monográfiájában. Részletesebb adataink a Budapestet pusztító 1838. évi eseményről állnak rendelkezésre. A XX. században 1954 és 1965 években alakultak ki katasztrofális méretű elöntések a tavaszi-nyári időszakban. Azonban nem csak a nagy vízhozamok, hanem a hőmérsékleti szélsőségek is óriási kockázatokat hordoznak: Az 1862, 1876, 1941 és 1956 években a jeges árvizek okoztak drámai veszteségeket, főleg töltésszakadások miatt. Az ezredforduló után, 2002-ben addig sosem látott vízszintek alakultak ki, majd 2006-ban egyes szakaszokon még ennél is magasabb értékkel tetőzött az árviz. Az eddig észlelt legnagyobb vízmagasságot, azaz az „LNV” értékeket - egy kivételével - az ország összes dunai vízmércéjén azonban a 2013. évi árvíz jelölte ki. Az állami intézmények és a lakosság összefogásával heroikus küzdelemben sikerült úrrá lenni a soha nem tapasztalt helyzeten, és elöntések, áldozatok nélkül vonult le az ár. Az országban a védvonalak létesítése folyamatos volt az elmúlt évszázadokban (1. ábra). A 2004. évi Európai Uniós csatlakozás után megnyíló fejlesztési forrásokat a vízügyi ágazat sikeresen használta fel az árvédelmi rendszer fejlesztésére, és a jelenleg futó operatív programok is kiemelt részarányban támogatják a biztonság növelését, megteremtését. Ezen túlmenően az országos és regionális vízügyi szervek nagy hatékonysággal pályáznak határokon átnyúló projektekkel is, melyek tovább segítik a nemzetközi együttműködés fejlesztését.
