Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - TÖRTÉNELMI PILLANATKÉP - Fejér László: Az árvízi előrejelzés Magyarországon
Fejér László: Az árvízi előrejelzés Magyarországon 5 Amikor 1952-ben létrehozták az országos vízgazdálkodási feladatok ellátásához szükséges kutató intézetet, a VITUKI-t, az árvízi előrejelzési rendszert új alapokra kellett helyezni. A két világháború közötti időszak előrejelzési segédletei a folyamatos ellenőrzés, valamint a lefolyási viszonyok menet közben bekövetkezett változásait figyelembe vevő átdolgozásának elmaradása miatt már nem voltak használhatóak. Ráadásul a „vasfüggöny” politikai következményeként akadozott a nemzetközi együttműködés a vízállásadatok forgalmában is. Jellemző volt a helyzetre, hogy az 1954. évi dunai árvíz idején a védekezést irányító győri központban a bécsi rádió vízállásjelentéseit figyelték, s annak alapján vontak le következtetéseket a várható vízállásokra. Ezt követően komoly fejlesztések történtek ezen a téren. Szesztay Károly vezetésével az 1950-es évek második felében a hidrológiai előrejelzések átfogó fejlesztését hajtották végre, s módszere alapján grafikus korrelációval előrejelzési segédletek készültek a Dunára, a Tiszára, a Körösökre és a Sió-Kapos vízrendszerre (Stelczer 1986). A módszertani kutatásokon túlmenően fejlesztési tervek készültek az időjárási radarhálózat létrehozására, az országos vízrajzi adattávjelző rendszer kiszélesítésére. 1961 áprilisában Budapesten rendezték meg az első "Nemzetközi hidrológiai előrejelzési konferenciát", amelynek szervezésében a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Hidrológiai Társaság és az OVF vettek részt. Ettől kezdődően kétévenként, mindig más dunai országban rendezték meg a Duna menti országok hidrológiai előrejelzési konferenciáját, amely nagyban hozzájárult a kutatási eredmények, hidrológiai adatok cseréjéhez, és a közös vizsgálatok tapasztalatainak kiértékeléséhez. A VITUKI keretében működő OVSz 1972-ben megkezdte a hidrológiai előrejelzések cseréjét - a KGST országok Tisza-völgyi együttműködése keretében - amelynek során Magyarország előrejelzéseket küldött Csehszlovákiának, a Szovjetuniónak és Jugoszláviának, és előrejelzési adatokat kapott a szovjetektől és Romániától. A nemzetközi adatcsere-forgalomban beérkező hidrológiai adatok feldolgozása az 1980-as évek elejétől már - a folyamatosan fejlesztett - számítógépes program- rendszerekkel történt. MINDEZ MA MÁR TÖRTÉNELEM! A közmunka és közlekedési miniszter 1867. november 19-én kelt utasítása mellékletében szereplő térkép egy országos vízállástávirati hálózat létesítéséről. IRODALOM Lászlóffy Waldemár (1982). A Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a Tiszai vízrendszerben. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 230-513. Stelczer Károly (1986). A vízrajzi szolgálat száz éve. VÍZDOK Vízügyi Dokumentációs Szolgáltató Leányvállalat, Budapest, ISBN 963 602 357 3. Fejér László (1997). Árvizek és belvizek szorításában. Vízügyi Történeti Füzetek 15., Budapest.
