Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Heilmann Diána: Nemzetközi integrált vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Tisza vízgyűjtőn
44 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 2. sz. A Duna vízgyűjtő természeti erőforrásainak nagy része ugyanakkor jelentősen veszélyeztetett vagy károsodott. Éppen ezért a vízgyűjtő egészének védelme, mind hosszú távú jólétünk, mind egészségünk védelme szempontjából fontos érdekünk. A Tisza folyó, a Duna leghosszabb mellékfolyója és legnagyobb a részvízgyűjtő területe is. A 966 km hosszú Tisza folyó öt országot átszelve 157 186 km2 vízgyűjtő területet ölel fel. Változatos természeti adottságai Európa egyik legfestőibb szépségű vízgyűjtőjévé emelik. A Kárpátokból induló és sebesen lerohanó folyó szélesen terül el a Nagy Alföld területén, hogy aztán Vajdaságba érve Titel közelében a Dunába ömöljön. Ukrajna, Románia, Magyarország, Szlovákia és Szerbia nemcsak a vízgyűjtő szépségeiben osztozik. A számos természeti érték mellett a területet árvizek, aszályok sújtják illetve olyan ipari katasztrófák, melyek a vízminőséget veszélyeztetik. Ahhoz, hogy a vizek mennyiségi és a minőségi paramétereit érintő problémákra egyaránt megfelelő intézkedések születhessenek, a határon átnyúló együttműködés mellett integrált vízgyűjtő-gazdálkodási megközelítésre / szemléletre van szükség. A Duna Védelmi Egyezmény Nemzetközi Bizottsága (International Commission for the Protection of the Danube River - ICPDR) keretében 2004-ben, a Tisza vízgyűjtő országai együttműködési szándéknyilatkozatot (ICPDR Tisza MoU 2004) írtak alá azzal a célkitűzéssel, hogy elkészítsék az integrált Tisza vízgyűjtőgazdálkodási tervet. A szándéknyilatkozat aláírásával a Tisza vízgyűjtő országai létrehozták az ICPDR Tisza Csoportot, mely a vízgyűjtő gazdálkodási terv elkészítésén túl szerepet vállal a Tisza vízgyűjtőjén található nemzetközi, országos, valamint regionális szervezetek és programok közötti tapasztalatcserében is. Az országok 2011 -ben frissítették az egyezményt, és az ungvári Tisza-miniszteri konferencia keretében megújították az együttműködési nyilatkozatot, és a kötelezettség vállalást megerősítették. EGYÜTTMŰKÖDÉS DUNA VÍZGYŰJTŐ SZINTEN A Duna Védelmi Egyezmény végrehajtására 1998-tól állandó Nemzetközi Bizottság (International Commission for the Protection of the Danube River - ICPDR) alakult, és az Egyezmény titkársága működéséhez, Ausztria Kormánya Bécsben biztosított feltételeket. Magyarországon az Egyezmény a 74/2000. (V.31.) Korm. rendelettel került kihirdetésre. A Duna Védelmi Egyezmény kiemeli a vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok fontosságát és hangsúlyozza, hogy a Szerződő Felek törekednek a fenntartható és méltányos vízgazdálkodásra, ide értve a vízgyűjtő felszíni- és felszín alatti vizeinek lehetőség szerinti megőrzését, javítását és ésszerű használatát. A Szerződő Felek erőfeszítéseket tesznek a vízre veszélyes anyagokkal, továbbá az árvizekkel és a jégzajlással kapcsolatos veszélyek szabályozására, valamint hozzájárulnak a Fekete-tengerbe a vízgyűjtőről bekerülő szennyezőanyag-terhelés csökkentéséhez. Ennek érdekében a Felek prioritásokat határoznak meg, hazai és nemzetközi szinten a Duna-medence egészére kiterjedően összehangolják és koordinálják az intézkedéseket, melyek biztosítják a vízkészleteknek a települési, ipari és mezőgazdasági célokra történő fenntartható használatát az ökoszisztémák megőrzésével és helyreállításával együtt (Duna Védelmi Egyezmény 1994). A lényeges meghatározások nagy részét a Duna Egyezmény a Helsinki Konvencióból veszi át. Külön meghatározást ad azonban a dunai állam fogalmára, amely szerint ez a fogalom azon szuverén államokat jelenti, melyek számottevő részt birtokolnak a Duna vízgyűjtő területéből, mely jelen esetben a 2000 km2-t meghaladó részesedést jelenti a teljes vízgyűjtő területből. Tervezés a Víz Keretirányelv figyelembevételével A közösségi cselekvés kereteinek meghatározásáról a víz-politika területén című, 2000. december 22-én hatályba lépett, 2000/60/EK irányelv (a továbbiakban: Víz Keretirányelv, ill. röviden VKI), az Európai Közösség víz-politikája érvényesítésének legfontosabb eszköze. Előírásai szerint az Európai Unió tagállamaiban 2015-ig jó állapotba kell hozni a felszíni és felszín alatti vizeket, és fenntarthatóvá kell tenni ezt a jó állapotot. 2015 után a tagállamok hat éves ciklusonként vizsgálják felül a végrehajtás előrehaladását és adnak számot a vízgyűjtők vizeinek minőségi állapotáról. Az ICPDR különös jelentőségét az adja, hogy a vízgyűjtő szintű koordináció mentén mind az EU mind a nem-EU tagországok együttműködnek, hiszen a VKI szintű feladatok végrehajtását az ICPDR keretében a nem-EU országok is jóváhagyták és felvállalták. A VKI hatályba lépését követően, 2000 óta, a tagországok jóváhagyásával az ICPDR hangolja össze és koordinálja a VKI által előírt feladatokat Duna vízgyűjtő szinten. A VKI egységes alapokon szabályozza a felszíni, felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelmét, a pontszerű és diffúz szennyező-forrásokkal szembeni fellépést, és előírja a vizek jó állapotának eléréséhez vezető intézkedések vízgyűjtő szintű összehangolását. A VKI szerint az egész Duna medencét kell vízgyűjtő területnek tekinteni. A VKI rendelkezéseit a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés eszközeivel kell végrehajtani az érdekeltek széleskörű bevonásával. Az EU tagországoknak első körben 2009-re kellett saját vízgyűjtő-gazdálkodási tervet (VGT) készíteniük, melyet egy 2006. december 22-ig nyilvánosságra hozott ütemtervnek és munkaprogramnak kellett megalapoznia. A VGT ütemterv és munkaprogram egyeztetése társadalmi vita keretében zajlott. A terv egyik legfontosabb része a közös intézkedési program, mely a vizek jó minősége eléréséhez szükséges intézkedéseket tartalmazza a vízgyűjtő szinten meghatározott jelentős vízgazdálkodási problémák - a szerves-, és tápanyag, veszélyes anyag és hidromorfológiai változások - kérdésköre mentén. A VGT felülvizsgálata hat éves ciklusokban történik, így 2015-re elkészültek Duna vízgyűjtő szinten a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek felülvizsgálatai, illetve a Duna vízgyűjtő szinten aktualizált VGT.
