Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)

2016 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Tamás János: Kihívások az aszálykutatás területén

16

Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 2. sz.

A korrekciós tényezők közül a hőmérsékleti tényező (kj) a tárgyévi és a sokévi nyári középhőmérséklet viszonyát, a csapadék tényező (k2) a tárgyévi legszárazabb nyári hónap csapadékának a megfelelő sokévi átlaghoz való viszonyát, míg a k3 tényező a megelőző három év csapadékviszonyainak hatását fejezi ki (Kozák és társai 2012). A hétfokozatú skálán PaDI, °C/100 mm <4 aszálymentes, míg >30 extrém erősségű aszályt jelez, amely erős korrelációt mutatott az SPI értékeivel. Jelenleg az OVF aszálymonitoring csoportja dolgozik egy hazai mezőgazdasági aszály index létrehozásán, amely várhatóan a talaj és növényaszály együttes értékelésére lesz alkalmas a tesztelési időszak után (URL1).

A hidrológiai aszály kialakulása némi késéssel követi a meteorológiai aszályt. Ennek mértékében jelentős szerepe van a lefolyási és a párolgási viszonyoknak. Mindkettőt jelentősen befolyásolja a földhasználat módja mellett a domborzat és a talaj adottsága. Az egyik legnagyobb változékonyságot a talajtulajdonságok területi mintázata okozza, mivel a talaj hazánk legnagyobb kapacitású - potenciális - természetes víztározója. A talaj felső egy méteres rétege potenciálisan mintegy 45 km3 víz befogadására és 25-35 km3 víz raktározására képes. Ennek mintegy 55-60%-a a növény számára nem hozzáférhető „holtvíz”, míg 40-45%-a „hasznosítható víz”. A lehulló csapadék hasznosulását alapvetően befolyásolja, hogy abból ténylegesen mennyi szivárog be a talajba. Az akadálytalan beszivárgást sík területen a következő tényezők nehezítik: a talaj tározóterének telítettségi mértéke, a felszín fagyott volta, lassú víznyelésű rétegek (VáraIlyay 2010).

A talaj vízháztartása nemcsak a növény vízellátásának lehetőségeit szabja meg, hanem befolyásolja a talaj anyag- és energiaforgalmának, ökológiai tulajdonságainak (levegőforgalom, biológiai tevékenység, tápanyag- és szennyezőanyag-forgalom) egyéb elemeit is. Schofield (1935) vezette be a vízpotenciál (pF) fogalmát, ami alapján a talaj nedvességtartalmát értékelhetjük. A háromfázisú talaj kapilláris vezetőképessége nem egy számmal, hanem egy pF függvénnyel jellemezhető. A pF görbékről közvetlenül leolvasható, hogy egy adott nedvességtartalom mellet a talaj pórustere milyen mértékben telített vízzel. Összességében egy növénytermesztő számára a pF 0-4,2 tartomány az érdekes. Ezen belül is a hasznosítható (diszponibilis) vízkészlet (DV) az a vízmennyiség, amelyet a növények a szabadföldi vízkapacitásig telített talajból felvehetnek, hasznosíthatnak (pF ~ 2-2,2). A növényfajtától függően a szántóföldi növények általában tartós hervadásnak indulnak, ha az aktuális nedvességkészlet pF 4,2 erővel kötött. Ezt fel nem vehető holtvíztartalomként (HV) értelmezzük. Talajaszály veszélye akkor fordul elő, ha a vízkészlet tartósan a DV érték 50% alá esik. A pF mérő kapacitások és általában a vízgazdálkodáshoz kapcsolódó talajfizikai szolgáltatások (vezetőképesség, szemcseállóság stb.) kiépítése a jelenleginél sokkal jobban indokolt lenne. Ezek megoldást jelenthetnének az okszerű vízgazdálkodás legfőbb hiányosságainak pótolására is. Ma már kaphatók azok a talajnedvességet térfogatszázalékban mérő távjeladós újabb eszközök, melyek az időigényes gravimetriát kiválthatják. A TDR (Time

Domain Reflectrometry) mellett az olcsóbb FDR (Frequency Domain Reflectrometry) is alkalmas valós idejű mérési adatszolgáltatásra.

A talajok szívóereje a fizikai - kémia tulajdonságok mellett erősen függ a különböző porozitástól, amely a mikro-mezo-makro pórusterek relatív arányával jellemezhető. Ideális, ha ezek 1:1:1 arányban fordulnak elő. A talajok aktuális porozitását vízmegtartó/leadó meglevő képességeit módosítja a talajmüvelés (elsősorban a lazítás) módja, amely egy olyan országban mint Magyarország, ahol a szántók a terület közel felét teszik ki, nagyon fontos szabályzó erő (Gyuricza és társai 2015).

Az egyre gyakoribb nagyintenzitású csapadékok eróziós rombolását megsokszorozza a helytelenül alkalmazott sekély talajmüvelés, ahol az elporosodott felsőréteg alatt tömör műveleti réteg alakul ki. Itt a leiszapolódott talajfelszín zsugorodása után fokozott aszálykárok fordulnak elő. A ma sokszor alkalmazott és olcsósága miatt népszerű öntöződobos-vízágyús vízpótlások is főleg kötött réti talajokon hasonló talaj leromlást okoznak, amely megfelelő cseppképzés mellett elkerülhető lenne. Itt kell megemlíteni az öntözővíz minőségével kapcsolatosan a víz magas sótartalmát, mint egyik rendkívül fontos problémát. A magas sótartalmú vizek veszélye a másodlagos szikesedési jelenség kapcsán nagy gazdaságokban ismert, azonban az elterjedt illegális kutak tulajdonosai ezzel nem számolnak. Gyakori hiba az is, hogy a nyílt üzemi csatornákkal szikfokot vágnak keresztül, amelynek az eredménye nagy területek lassú szikesedése. Hasonló veszélyeket rejt a most induló belső víztározók létesítése is, ha a környéken mélyben sós talajok találhatóak.

Sajnos a jelentős hazai és határon túli talajfizikai, valamint vízgazdálkodással kapcsolatos kutatások (Nagy és társai 2013) a gyakorlatban csak katasztrófák kialakulásánál kapnak igazán figyelmet. Az ilyen aszályhelyzetek kialakulása más katasztrófáknál lassúbb, kevésbé látványos, viszont hatásában tartósabb, a károkozásában pedig nagyságrendekkel kiemelkedőbb.

A vízgyűjtőkön a természetes (elfolyás, párolgás) és a mesterséges (belvízvédelem) vízelvezetést követő csapadékszegény nyári időszakban, a talajban tárolt csekély vízmennyiség csak rövid ideig képes a növényzet vízigényét kielégíteni, ezáltal a tavasszal belvizes vagy túlned- vesedett területek tekintélyes részén komoly aszálykárok jelentkeznek - akár ugyanabban az évben is. A tényleges károk kialakulásában fontos szerepe van a földhasználat módjának. A vízgazdálkodás szempontjából, a mezőgazdaság, mint a legnagyobb földhasználó, nagyon változatos hatást tud okozni. Ez esetben már egy kisebb tudományos előrelépés is jelentősnek számítana. A probléma a hidrológiai léptékváltásból származik, azaz míg egyed szintjén a párolgási viszonyok (stóma ellenállás, gázcsere) viszonylag jól mérhetőek, állományban és vízgyűjtők szintjén a rendkívüli változékonyság jelentős bizonytalanságot okoz. A földhasználat nem csak a párolgási viszonyokra hat. A birtokszerkezet, azaz a használt táblák nagysága és alakja is jelentősen befolyásolja a lefolyási összegyülekezési viszonyokat, a vízkormányzási lehetőségeket. A folyamatos tulajdonosváltás rövid távú érdé-