Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Scheuer Gyula: A Kács-Sály-i dél-bükki karsztforrások makro- és nyomelem vizsgálata
73 A Kács-Sály-i dél-bükki karsztforrások makro- és nyomelem vizsgálata Scheuer Gyula 1126 Budapest, Szendrő u. 6. Kivonat: A Bükk hegység déli lábánál Kács és Sály községektől északnyugatra nagy hozamú karsztforrások fakadnak, amelyek hőmérséklete meghaladja a típusos karsztos vízkilépések hőmérsékletét. Ezért e források a hűvös és langyos karsztforrások típusát képviselik. Az elvégzett nyomelem vizsgálatok szerint a forráscsoportok egységesen a stronciumos típusú vizek sorába tartoznak magas fluorid tartalommal. De a karsztvízben kisebb feldúsulásban jelentkezett még a bőr, a bárium és bróm is. Továbbá megállapítható, hogy a források nyomelem összetevői közelítően egyeznek az Eger környéki szintén hűvös és langyos karsztvizekkel, mert ezekben is a domináns nyomelem a stroncium és a fluor. így megállapítható és levonható az a következtetés, hogy a nyomelemekre vizsgált karsztrendszer mikroelem feldúsulásai rendszerbeli sajátosságot képviselnek. Kulcsszavak: karsztforrások, vízhőmérséklet, vízkémiai összetevők, domináns nyomelemek. 1. Bevezetés A közelmúltban részletesen vizsgáltam a délnyugatbükki karszt és karsztos hévizek nyomelem adottságait (Scheuer Gy. 2011). Ennek továbbfolytatása érdekében célszerűnek ítéltem a kácsi-sályi forrásokat is nyomelemekre is megvizsgálni, miután még 1964-65-ben irányításommal e dél-bükki forrásoknál részletes vízkutatási munkálatok történtek a vízföldtani adottságaik megismerése érdekében. E vízkutatások eredményeit a Hidrológiai Tájékoztatóban még 1967-ben Almássy B.-tal részletesen ismertettük (Almássy B.-Scheuer Gy. 1967). így lehetőség nyílik arra, hogy a nyomelem adottságaik megismerésével, az eddigi vízföldtani ismeretek és tapasztalatok tovább bővüljenek. A vizsgált források helyeit és a két forráscsoport egymáshoz viszonyított helyzetét az 1. ábra szemlélteti. A korábbi helyi ismeretekre támaszkodva még 2010- 2011. között négy vízmintát gyűjtöttünk be. Kácsnál három mintavétel történt, mert e területen belül különböző hőmérsékletű források törnek fel. így e részen a langyos forrásokból két minta vételére került sor a hűvös vizű főforráson túlmenően (2. ábra). Súlynál pedig helyi adottságok ismeretében elegendő volt egy vízminta begyűjtése. így a két forrásból négy minta vizsgálatára került sor. A minták vizsgálata a MÁFI laboratóriumában történt. A mintavételekben a Smaragd Kft. is közreműködött. 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a Kács-Sály-i források feltüntetésével 1. Kács-i források, 2. Sály-i Vízfő-forrás 2. ábra. A Kács-i forrásterület vázlatos Itelyszínrajza 1. Tükör-forrás, 2. Meleg-forrás, 3. Hideg források 2. A karsztforrások vízföldtani adottságainak áttekintő ismertetése A Kács-i-Sály-i nagy vízhozamú karsztforrások víz- földtanilag a Bükk hegység déli lábánál és a dél-bükki hévíz karsztrendszer északi peremén lépnek a felszínre, részben a Kácsi-patak mélyfekvésü területén, részben pedig a Sályi-patak völgyfőjében. A szakirodalmi adatok és a vízkutatást megelőző helyszíni bejárások alapján (Papp F. 1957, Balogh K. 1963) került sor a vízkutatás végrehajtására 1964-65-ben. A fúrásokkal bizonyítást nyert, hogy a források vízadó karsztos kőzete a felső eocén mészkő, amelyre Kácsnál kisebb vastagságban holo- cén patakhordalék települ, míg Súlynál közvetlenül a mészkő repedéseiből-járataiból lép a felszínre a víz. A források környezetében még vízzáró oligocén és neogén képződmények és negyedidőszaki löszös üledékek jelentős elterjedésben fordulnak elő. Továbbá megfigyelhető, hogy Kácsnál az elfolyó vízből forrásmészkő képződik a patak mederben. Súlynál a patakhordalékra települő 4-5 m vastagságú ma már nem képződő érdekes kifej lődésű forrásvízi mészkő előfordulás keletkezett, bizonyítva a források mészképző hajlamát. A kácsi forrásokról Papp F. (1937) beszámolójában részletes ismertetést adott. Ebben megadta egyes források kilépési helyét, hőmérsékletét és vízhozam adataikat megállapítva, hogy a kácsi területen egymás közelében 15-24°C közötti források fakadnak. Magyarország Vízföldtani Atlaszában és magyarázójában (Schmidt E. R. et al. 1962) a tárgyalt vízkilépéseket szerkezeti források típusába sorolják, amelyek ÉNy-DK irányú nyitott szét- húzásos tektonikával állnak genetikai kapcsolatban, mert egyes fúrások 60-80 cm nyitott repedéseket tártak fel. A kácsi források hőmérsékleti területi eloszlását vizsgálva megfigyelhető, hogy a hidegvízű források a forrásterület északi részén fakadnak, míg a melegvizüek ezek-
