Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Könyvismertetés: Szentgyörgyi Zsuzsa: A Sziget
79 Könyvismertetés Szentgyörgyi Zsuzsa: A Sziget (Ötven éves az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete) Typotex Elektronikus Kiadó Kft., Budapest, 2014. - 20 x 12,5 cm form., 316 szöveg-oldal, 26 kép-oldal. * Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök, nukleáris szakmérnök, egyetemi doktor. Életpályája során volt ipari mérnök, tudományos kutató és államigazgatási középvezető. Jelenleg szabad úszó szakíró. Mintegy 50 tudományos és több mint kétezer tudományos-műszaki ismeret- terjesztő cikk, illetve a jelenlegivel együtt immár 27 könyv szerzője, társszerzője vagy szerkesztője. Szentgyörgyi Zsuzsa a Hidrológiai Közlönynek 1993. óta megbecsült szerzője. Különös érdeklődésre tartottak számot Mosonyi Emillel lefolytatott beszélgetései, amelyek tübb más akkori folyóiratban is megjelentek. * 2014-ben ötvenéves alapítását ünnepli a SZTAKI, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete. Ám „a SZTAKI nem egyszerűen kutatóintézet volt. hanem egy meglehetősen zordon anyagi és szellemi javakkal gazdálkodó, többnyire kemény parancsokkal irányított társadalmi közeg sekély vizekkel körülvett szigetecskéje, ahol nem csupán kedvező körülményeket teremtettek meg a Sziget vezetői a nyugalmas tudományos kutatói munkához, hanem a szellem szabadságát is" - jellemzi Szentgyörgyi Zsuzsa, a kötet szerkesztője és részben írója a hazai informatikai kutatás központját. Az alapító-igazgató Benedikt Ottó emlékét sem felejtik felidézni írásaikkban az intézet későbbi igazgatói, a társ-alapító Vámos Tibor, illetve utódai, Keviczky László, majd Inzelt Péter. Vámos Tibor és a kötet előkészületei során elhunyt Roska Tamás egy-egy hosszabb interjúban is áttekintik az intézmény történetét. Mellettük a kutatások fő irányait kidolgozó, és az intézmény arculatának kialakítása szempontjából jelentős munkát végző munkatársak: Bokor József, Edelmayer András, Haideg- ger Géza, Kovács György, Kovács László, Monostori László, Rónyai Lajos, Szántó György, Váncza József, Várady Tamás és Verebély Pál dolgozzák fel írásaikban egy-egy kiemelkedő szakterület múltját és jelenét. A kötet Kaleidoszkóp című zárófejezetében egykori és jelenlegi munkatárrsak emlékeznek meg az évfordulóról személyes, őszinte hangon. * Idézzük a következőkben magának Szentgyörgyi Zsuzsának előszavát, amelyben tulajdonképpen összefoglalja a könyv lényeges mondanivalóit. Rendhagyónak számít ez a könyv a Typotex Kiadónál megjelent Életutak sorozatban, mivel az eddigi kötetek hősei emberek voltak - szakmájuk kiemelkedő művelői -, akiknek életét egy iparág, a közúti járműgyártás történetének néhány szeletével körítve mutattam be. A mostani kötet viszont egy közösség, jelesül egy tudományos kutatóintézet, a SZTAKI keletkezésének és ötvenéves "életének" története, beleértve az intézményt alkotó, ott dolgozó emberek sorsát. Mindez meglehetősen szubjekktív hangnemben szólal meg. Nem véletlenül, minthogy részben szerzőként, egyúttal szerkesztő krónikásként nem vagyok külső idegen: magam is két évtizedig tevékenykedtem itt, az alapító tagok egyikeként. Leszögezhetjük tehát, nem történetírást kap kézhez az Olvasó, hanem visszaemlékezéseket - olykor humoros, többnyire bensőséges, nem egyszer csipkelődő, de általában tárgyszerűségre törekvő hangnemben. Talán felvetődhet a komoly objektivitás, a tényszerű adathűség igénye, ám ne feledjük, nem hivatásos történetírók a szerzők, haanem olyan emberek, akik a saját életük egy fontos darabját, önnön eredményeik, sikereik, nem egy esetben kudarcaik lenyomatát adják vissza. Meglehet persze, hogy ha generációk múltán akad hivatásos történész, aki a mi korunk magyarországi tudományos kutatásáról, intézményeiről ír monográfiát, jó hasznát veheti majd egy elfogulatlan műnek (mert addigra a kortársak, sőt az ő u- nokáik is elporrladtak). Ám tegyük hozzá, az objektivitás sem maradt ki a könyvből: ez a meghatározó alapja a fontos témákról, a kutatási folyamatokról, az eredményekről, az Intézeti közösségek munkájáról szóló négy fejezetnek. A Sziget. Nem véletlen a könyv címe. A SZTAKI nem egyszerűen egy kutatóintézet volt, hanem az anyagi és szellemi javakkal meglehetősen zordon módon gazdálkodó, többnyire kemény parancsokkal irányított társadalmi közeg sekély vizekkel körülvett szigetecskéje, a- hol nem csupán kedvező körülményeket teremtettek meg a Sziget vezetői a nyugalmas tudományos kutatói munkához, hanem a szellem szabadságát is. Itt szabadon lehetett vitatkozni, nem járt megtorlás egy-egy viccért, visszabeszélő, nem egyszer szabadszájú hozzászólásért - nem csak tudományos, hanem bizony a közéletet bíráló kérdésekben is. 1960 és 1981 között voltam az AKL, majd az AKI, végül a SZTAKI munkatársa. A nevek különböznek, de én majdnem végig ugyanabbban a szobában dolgoztam, (Sz. Zs.) Az Intézet nevében az "SZT" (számítástechnika) ösz- szevonás eredményeként járult az "A"-hoz (automatizálás). A "KI" persze a kutatóintézetet jelöli. Miközben a kötet jelentősebb része foglalkozik az Automatizálási Kutatóintézet (AKI) megteremtésévei, majd a SZTAKI létrejöttével, a IV. fejezetben Dömölki Bálint és Szele- zsán János széles áttekintést ad a másik komponensről, a Számítástechnikai Központról. A SZTAKI-nak eddig négy igazgatója volt, közülük az első, az egyik alapító, Benedikt Ottó jelentős személyiség volt, és kiemelkedő tudós, de ő már sajnos nincs köztünk. A másik három direktor viszont részletesen - különféle szemszögekből, fénytörésekkel - járul hozzá az elmúlt időkről szóló emlékezésekhez. Az intézet megte
