Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 2. szám - Csibrán Adrián - Kovács Sándor: A Tisza szolnoki szakaszának jég-előrejelzése
7 A Tisza szolnoki szakaszának jég-előrejelzése Csibrán Adrián1, Kovács Sándor2 'BME, 2Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság Kivonat: A tanulmány egy empirikus összefüggéseken alapuló jégelőrejelzési eljárást mutat be, amely kifejezetten a Tisza szolnoki szakaszára készült, de átalakítva az ország bármelyik folyóján működhet. A módszer előnye egyszerűségében és számítási gyorsaságában rejlik, áttekinthető összefüggéseket állítva fel a jégképződést legjobban befolyásoló paraméterek között. Kulcsszavak: folyami jégmegjelenés, empirikus előrejelzés, negatív höösszeg.. Bevezetés A jégelőrejelzés napjaink háttérbeszorult elemzési kérdése. Ennek egyik fő oka a túlzott mértékű bizonytalanság a számítás során. Legnagyobb mértékben a léghőmérsékletek alakulásától függ a folyóvízi jég megjelenésének időpillanata, azonban kizárólag ezeknek az adatoknak a segítségével létrehozott előrejelzés rendkívül nagy szórású algoritmust adna. Nagymértékben befolyásolja az eredményt a fagypont alatti léghőmérséklet megjelenésekor mérhető vízhőmérséklet, a talajvíz-hozzáfo- lyások, a csapadék, a napsütéses órák száma, a vízhozam, de a morfológiát jellemző adatok is, amelyek a vízállás folyamatos függvényei. Ezeknek a változóknak a mérése azonban nehézkes, bizonytalan, továbbá a múltban végzett észlelések sokszor hiányosak is. A jégelőrejelzés hanyagolásának másik fő oka, hogy a jég ritkán okoz olyan magas vízállásokat, ami árvízvédekezéssel járna. Ehhez a folyamathoz hozzájárul a globális felmelegedés is. A sokéves átlagot nézve a jeges napok száma csökkenő tendenciát mutat. Egyre kisebb valószínűséggel és rövidebb ideig fagynak be folyóink. Ezt a jelenséget a Duna bajai szelvényében ki is mutatták (Keve 2002). A közeljövőben még biztosan lesznek szélsőséges időjárások (szélsőséges időjárású évek). Maga a jég megjelenése, illetve annak beállása még nem okoz problémát. A jégtömbök egymásra csúszásával jégtorlaszt létrehozó, illetve árvízzel egyidejűleg történő levonulása azonban katasztrófával is járhat. Erre példa a 1838-as budapesti jeges árvíz. Az ilyen jellegű katasztrófák elleni védekezés egyik alapja az előrejelzés. Ajég ezen kívül problémát okozhat mechanikai tulajdonságainak függvényében is. A hő hatására bekövetkező terjeszkedés és mozgás révén előálló ütközések során erőhatást gyakorol a partra, a part mentén húzódó építményekre, műtárgyakra. A vízfolyásokon és tavakon lévő műtárgyak méretezésénél erre külön is ki kell térni, e- setlegesen különleges védekezési módszerek alkalmazása is szükséges lehet. (Starosolszky, 1969) A tanulmány egy hatékony és egyszerű, adatorientált, empirikus elemzéseken alapuló jégelőrejelző módszert ismertet. A módszer kizárólag a legkézenfekvőbb és legáltalánosabb paramétereket veszi figyelembe, melyek könnyebben előrejelezhetők, meghatározásuk komolyabb számítást nem igényel. A jégmegjelenés körülményeit nagyban befolyásolják morfológiai és egyéb körülmények - empirikus számítások esetén ez különösen igaz -, ezért a számítások minden folyóra, akár minden pontra is különbözhetnek. A módszer adatforrását a Tisza szolnoki szakasza képezte. Korántsem volt evidens, hogy az előrejelzés regressziós kapcsolataihoz milyen hosszú történelmi adatsort érdemes felhasználni. Általában minél több adat áll rendelkezésre, annál megbízhatóbb az eredmény. A jeges napok számát Szolnokon már 1900 óta feljegyzik, ezért az egyik lehetőség ezt a teljes adatsort alapul venni. Ennek azonban két jelenség is gátat szab. Az egyik a globális éghajlatváltozás, ami instacionerré teszi a jégzajlás kialakulásának körülményeit. A másik, talán még jelentősebb érv, hogy nem csak az éghajlat (=átadó közeg), de az emberi beavatkozásnak köszönhetően maga a folyó (=fo- gadó közeg) is megváltozott. A legnagyobb beavatkozás 1973-ban a Kiskörei Vízlépcső, valamint az 1978-ban befejezett Tiszaújvárosi Hőerőmű indítása volt. Jeges árvizek Magyarországon a legnevesebb jeges árvíz az 1838-as évhez köthető. Az 1837-es év végén befagyott Bécs és Pest között a Duna, több helyen jégtorlaszt alakítva ki. Az árhullámot a márciusi felmelegedés indította el. A meleg hatására a Duna felső szakaszán a jég megolvadt és megindult lefelé, majd Nyergesújfalunál ismét megrekedt. A megáradt folyó március 8-án újra elindította az óriási jégtömeget, ami több rövidebb idejű megrekedés után március 15-én a Csepel-sziget csúcsánál ismét megakadt. A felduzzadó víztömeg nyomása alatt a jégtömeg újra megindult, azonban ekkorra már hatalmas vízszintek alakultak ki, az addigi jeges LNV-t 169 centiméterrel haladták meg, és katasztrofális károkat okoztak. A hivatalos adatok szerint az érintett területeken a házak 32%-a maradt csak épségben, és 153 ember életét vesztette. (Lászlóffy, 1934) A Tiszán valamivel kisebb az esélye annak, hogy az árvizet jégzajlás kísérje, mint a Dunán, azonban erre is volt példa. 1940 és 1942 között több árhullám is levonult a folyón, amelyeknek tartóssága is, száma is rendhagyó volt. 1940 telén magas jégzajlásos árvíz alakult ki, amit azután zöldár követett. 1942-ben a tavaszi hóolvadásből egy mérsékeltebb jeges árvíz vonult le a Tiszán. (Tőser, 2009) A feljegyzések alapján a Tiszán tapasztalt legjelentősebb jeges árvíz nem is olyan régen, az 1984-85. évforduló telén jelentkezett. Ezen a télen igen szélsőséges volt az időjárás, december 1. és március 31. között közel 3°C -kai volt hidegebb az átlaghőmérséklet, mint a sokévi átlag. Január 10. és 15. között véget ért a jégzajlás, és beállt az összefüggő jégpáncél, ami január 15-ére 30-40 cm vastagra hízott. Eközben december végétől jelentős mennyiségű hó hullott le, ami a fagyott felszínen nem olvadt el. A hóban tárolt vízkészlet január utolsó harmadában már több, mint 50%-kal haladta meg a sokévi átlagot. Január 21. után egy erős felmelegedés köszöntött be a Tisza vízgyűjtőjén, jelentős esőzéssel párosulva a Felső-Ti- sza vidékén. Az eső az olvadó hóval együtt néhány óra leforgása alatt heves árhullámot indított el. A gyors áradás közben a jégtakaró egészen Dombrádig felszakadozott, Szolnokon a vízszint három nap alatt 583 centiméterrel növekedett (Tőser, 2009).
