Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Rakonczai János - Fehér Zsolt: A klímaváltozás szerepe az Alföld talajvízkészleteinek időbeli változásaiban
8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF. 1. SZ. szak után a területen a kialakuló vízhiány közel 5 km ’, a- mi megközelíti Magyarország teljes év vízfelhasználását. Már a vizsgálatok ezen fázisában is nyilvánvalónak tűnt, hogy a terület egy tizedén a szárazodási folyamatok visz- szafordíthatatlannak látszanak, hiszen még csapadékos i- dőszak után sem volt lehetőség a talajvízkészletek teljes visszapótlására (Rakonczai 2002, 2006, 2007). Ezt a megállapítást a nagyon csapadékos 2010. év sem cáfolta meg - sőt még inkább megerősítette. Mostani vizsgálataink némileg pontosították a korábbiakat. A szőkébb (azaz a folyók által már nem befolyásolt) területen a változás nagyságrendje a 1950-2010 évek átlagához képest a- kár a 6 km’-t is megközelítheti. Új információ viszont, hogy ez az érték akár 9 km’ is lehet, ha azt a 1960-as é- vek második felének adataihoz viszonyítjuk. A talajvíz- készlet csökkenése a Duna—Tisza közén az 1970-es évek óta folyamatos, egy-egy csapadékos időszak csak a vízkészletek részleges visszapótlódását teszik lehetővé középtáji léptékben. A talajvízszint-változások szoros kapcsolatot mutatnak a tengerszint feletti magassággal, ami szintén a csökkenések klimatikus hátterére utal (a Darcy-törvény miatt ugyanis a magasabb részek irányából — a felszín alatt - az alacsonyabb részek felé áramlik a víz, és ha a magasabb részeken nincs kellő utánpótlódás, az ott hiányt o- koz). Erre már Pálfai (1992) is tett utalást, és Kuti és társainak (1998) megfigyelései is közvetve megerősítették. Elemzésünkben elkészítettük az 1961—1965-ös időszakhoz viszonyított változások trendvonalait több időszakra (8. ábra). Az első 15 évben még alig mutatható ki változás, majd a bő másfél évtizedes szárazabb időszak hatására már határozott trend alakult ki: a magasabb részeken jóval nagyobb a talajvíz csökkenése (az alacsonyabbakon pedig kisebb emelkedés van - ami a felszín alatti vízmozgásra utal). A későbbiekben az ekkor kialakult különbségek tartósan fennmaradtak (a trendek szinte párhuzamosan mozdulnak el). A részletesebb, gyakorlat számára is jobb hasznosíthatóság érdekében magassági szintenként és területegységre normáivá is meghatároztuk a vízhiány időbeli alakulását (10. ábra). Jól megfigyelhető, hogy a változások már az 1970-as évek elején kezdődtek (de először még egy átlag fölötti helyzetből) és az 1990-es évek közepére teljesedtek ki (összhangban a csapadékváltozással). Valójában az 1980-as évek elejéig egy „szinten tartás” volt megfigyelhető: ugyanis a talajvízkészletek - az erősen belvizes 1966-os, 1967-es és 1970-es évek kismérvű hatásától eltekintve — közel harminc éven át gyakorlatilag nem változtak. A legkisebb fajlagos talajvízcsökkenés a legalacsonyabb területeken következett be, viszont nem a legmagasabb területeken volt a legnagyobb. A vizsgálatok kiderítették, hogy ennek oka egyrészt a mélyebb talajvízhelyzet, valamint a talajvízfelszínek kisebb esése. Azaz a mélyebb talajvíz már lassabban reagál a külső hatásokra, másrészt a talajvíz felszínének kisebb esése miatt kisebb az elszivárgás mennyisége az alacsonyabb területek felé. A legnagyobb fajlagos talajvízveszteség a nagyobb relie- fű átmenti zónákban alakult ki. Ez a Duna-Tisza közi homokhátságon a 140-150 méter (tszf.) magasságú zóna. Ezeken a területeken — ahogyan már korábban is utaltunk rá - a csapadékhiány mellé egy horizontális jellegű (a mélyebb területek felé irányuló) elszivárgás is társul, ami még inkább fokozza ennek a zónának a vízhiányát. Az átmenti zónából való elszivárgás a peremterületeken vízkészlet-növelő hatású. így ezeken a területeken szárazabb időszakokban is sokkal később jelentkezik a készletcsökkenés, majd nedves időszakokban sokkal gyorsabban tud regenerálódni a talajvízhiány, viszont tartós nedves időszakok idején ez a terület van leginkább kitéve a belvizeknek. Úgy tűnik, hogy egy-két csapadékos év nem képes arra, hogy — a 120 méternél magasabb területeken —pótolja a korábban kialakult másfél évtizedes vízhiányt. Jól mutatják ezt a különböző magassági helyzetben levő kutak vízállásváltozásai (77. ábra). i 0,5 '<Z o -0,5-2,5-3--------1981-1985 —1995.1999 —2000-2004 —2010 2011
