Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Faludi Gábor - Szádeczky Attila: Baja 1956, jeges árvíz, Vörös-híd
64 erdő, sok-sok elpusztult állat, kísérteties moraj, kiszolgáltatottság, félelem, emberfeletti küzdelem, életveszély. Van a percenként változó konkrét körülmények diktálta gyors döntési, cselekvési kényszer, és van összefogás, de emberi tragédia is. A jeges ár közelről - szemelvények visszaemlékezésekből: „A dunafóldvári híd közelében és a környező gátak mentén ezerszámra volt széthányva különböző típusú harckocsi-akna és százszámra álltak őrizetlenül robbanóanyagos ládák, gyújtószerek. A teljes káosz képe fogadott mindenütt, amíg Bajára megérkeztünk. Az egyetlen megnyugtató tény az volt, hogy tisztjeink és katonáink mindenütt fáradhatatlanul serénykedtek, dolgoztak (...). A vízügyi mérnökök egybehangzó feltételezése az volt, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy Baja déli térsége, valamint a Mohácsi-sziget egy része víz alá kerülhet”. (Nemes Imre) „Március 10-én, szombaton megkezdődött a város közvetlen védelme. A Nagypandúr szigetre körös-körül belépett a víz a nyári gátakon. Ezen a napon erős hófúvás volt, a víz egyre nőtt, az álló jeget minden bombázás, robbantás ellenére sem sikerült megindítani. Súlyosan veszélyeztetett pontok voltak a Hajógyár, Gázgyár, Transzformátorház a Gyapjúszövö-gyár, a Nádgyár, Vágóhíd, a Tüzép telepe, a Terméktároló nagyraktár és az egész szentjánosi városnegyed az ÁFOR benzin és olajraktárával, valamint a Műszaki és Légvédelmi laktanyával együtt. Március 11-én, vasárnap délelőtt-délután még mindenütt sikerrel folyt a védekezés (...). Ajég hatalmas rögökbe tornyosulva állt a Dunán - Dunaföldvártól Gombosig, mintegy egységes, megmozdíthatatlan torlasz. Egész nap fagypont alatt volt a higany. Goromba, hideg szél fújt. A víz nőttön nőtt. (Koszt« István). „1956. március 8, 9, 10-én édesapám folyamatosan autó (teherautó) megszerzésében foglalatoskodott az akkori városi tanács elöljáróinál, hogy a család Kölcsey Ferenc u. 45 alatti családi házból a pakolást megkezdhesse. Sajnos igyekezete nem járt sikerrel, a hivatalos szervek azzal hárították el a kérését, hogy pánikot okozna a költözködés lebonyolítása. Én akkor 11 éves gyerek lévén szüleimmel, felnőttekkel folyamatosan kint a Dunán és a Sugovicán néztük az árvédekezési munkákat. Láttam azt az emberfeletti erőfeszítést, ahogy készült a Bajcsy-Zsilinszky út déli oldalán jegenyefák tövében homokzsákból épült nyúlgát. Délben apám tudott szerezni kézikocsit, melynek segítségével a Méntelep emeletére Veres Karcsi bácsinak, a Méntelep i- gazgatójának segítségével felcipeltük a tűzhelyet, konyhaasztalt, székeket. Délután 5 óráig többször fordultunk, de a nagyobb szekrények, bútorok a házban maradtak. Délután 5 órakor az egyik forduló után hazaérve láttuk, hogy katonai teherautó áll a házunk előtt és a többi szomszédos ház előtt, és édesapám pakol 2-3 katonával. Egy óra múlva a Kölcsey utcán már 20 cm-es víz állt, folyt befelé a mi udvarunkba is. A jeges vízben gázolva hordtuk a paplant, ruhákat a kocsira. A katona sofőr a víz megjelenésétől kezdve, folyamatosan mondta, hogy már hagyjuk abba a pakolást, és már járatta is a motort. Édesanyám, nővérem, nagyanyám és én a teherautóval távoztunk édesapám unokatestvéréhez, Albert Sándoméhoz. Apám valahonnan szerzett addigra egy ladikot, és az állatokat próbálta megmenteni. Bevitte őket a házba. Sajnos éjjel, másnap reggelre a víz az ablak magasságát is elérte, a szárnyas állatok elpusztultak. A közvetlen szomszédságban lakó Vancsura erdésszel még két napig éjjel-nappal próbálták menteni, amit lehetett. A házunk a harmadik napon összedőlt” (Turánszky Béla) „ A pecáló szoborral ellátott régi, híres Vörös-híd belső oldalán betörés keletkezett... a víz hihetetlen erővel és gyorsasággal bezúdult a mögötte lévő medencébe.” (Koszta István) „Márciua. 11-én 17,45 órakor a bajai Vörös-híd a nagy víznyomás következtében átszakadt. Nem sokkal ezután a Posványos mellett húzódó védtöltés (ún. Kistöl- tés) is átszakadt, s víz alá került a posványosi és a józsefvárosi városrész.” ( Bullái István) „A Vörös-hídnál történt víz - jég áttörés után — zavaros kapkodó körülmények között folyt a vita arról, hogy a közelben lévő megrakott uszályokat célszerű-e elsüllyeszteni, hogy megállítsa vagy fékezze az áttörést. A katonák az uszályok berobbantásos elsüllyesztése mellett voltak. Richter József védelemvezető szerint az elsüllyesztésnek nincs sok értelme, a víz az uszályok mellett utat törhet, és szélesítheti a szakadást, az elsülylyedt uszályokat rakománnyal kiszedni nehéz, bonyolult, költséges, és annak sincs garanciája, hogy az uszályok a megfelelő helyen süllyednek el. Tizenkettedikén délelőtt a katonai parancsnok, egy őrnagy azt kérdezte tőlünk, van-e nagyméretű ponyvánk. Igen, válaszoltunk. Akkor hozzák ide és 40-50 katona megállítja a vízfolyást arra az időre, amíg a köveket a ponyva mögé a szakadásba bedobálják. Az ötlet gyermeteg volt, de akkor ott, ellenkezésünk nem lehetett. Mamuzsics Lajos és Szántó Imre a szertártelepről, az új, egyszer kibontott kb. 25x10 méteres ponyvát a helyszínre hozta. Katonák kiterítették, a négy sarkára kötelet kötöttek. Egy részük a gázgyári oldalon, a másik részük a város felöli oldalon fogta a kötelet és elkezdték húzni a Duna felé. Ahogy a ponyva- kb. 10 %-a vízbe merült, a megfeszült kötél kitépődött a katonák kezéből (többen elestek) és a jeges víz hullámaiban pillanatok alatt eltűnt. Hát, ez nem sikerült — mondta az őrnagy”. (Szegfű Tibor) „A félelmetes vízbetörést, mint látványt 12 éves gyerekként éltem meg a budai Nagy Antal utca 74. szám alatti családi házunk egyik ablakából nézve. Vasárnap este volt, úgy kb. 10 óra tájban első álmomból ébresztettek fel, nagymamám hátsó szobájában ruhástól a- ludtam el. Teljes erővel, folyamatosan dudált a Posztógyár. A bátyámmal előre rohantunk a középső utcai nagyszobába, ahol a testvérem felhúzta a redőnyt és kinyitotta az ablakot. Borzalmas kép tárult elénk, szabályos halálfélelem fogott el, hallva a dudáló gyárkéményt és morajló víztömeget, ami a sötétben meg-megcsillanva még félelmetesebb helyzetet mutatott, mint másnap világosban. Szüleim, akik egész nap megállás nélkül mentették a padlásra az ingóságokat, rám parancsoltak, hogy nagyanyámmal együtt azonnal induljunk el a kereszt- anyámékhoz. Házunktól mintegy 60-80 méternyire, a Bodrogi utcai mélyedésnél már térdig érő vízben gáHIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF.l. SZ.
