Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Nagy László: A gátszakadás alakja és a kopolya kialakulása
49 MAG^fJL^^^átszakadá^lal^és^kogol^aJdaJakulá^ 3. fénykép. Kaliforniai árvízvédelmi gát szakadása A gátszakadás alakjának vizsgálatánál nem szabad elfelejtkezni a kopolya1 képződésről. A történelmi adatok vizsgálata szerint az 1945 utáni 300 db. Kárpát-medencei gátszakadás 19 %-nál van információ arról, hogy keletkezett kopolya, 16 %-nál arról, hogy nem. A maradék 195 esetben (65 %) nem volt információ a kopolyáról. Kopolya definíciójaként elfogadhatjuk a „Vízkárelhárítási értelmező szótár” meghatározását: „Árvízvédelmi töltés szakadásán átbukó víz elragadó ereje okozta üst- szerü talajkimosás. Mélysége a talaj kötöttségétől, az átbukó víztömeg sebességétől, az áttörés irányától függhet, s kedvezőtlen esetben a 15-20 m-t is elérheti.” Nem szól azonban a definíció arról, hogy mikortól nevezzük a mentett oldali elmosást kopolyának. Ennek felvételére 0,2 méter javasolható. Korábbi másik definíció szerint a kopolya: „Áradás vájta vízzel telt gödör” (Magyar értelmező kéziszótár 1972) A kopolya kialakulása egyértelműen a gátszakadás helyén átáramló víz elragadó, elsodró, elmosó hatásának eredménye. A bukó képlet alapján könnyen belátható, hogy a magyarországi árvízvédelmi gátak szakadásában is kialakulhat 4-5 m/s-nál nagyobb vízsebesség. Kopolya képződés ott kezdődik, ahol a rohanó víz sebessége megtörik, és áramló vízzé alakul, vagyis a mentett oldalon. Általános volt a feltételezés, hogy a kopolya ritkán átterjed át a vízoldalra. A kopolya alakjára, felületére nagyon kevés információval rendelkeztünk. Különböző adatok, elképzelések terjedtek megbízható hivatkozások nélkül. Ugyancsak nagyon kevés adattal rendelkeztünk a kopolya mélységére. Helyenként meglepően mély kopolyákról maradtak fenn adatok. 1 A „kopolya” szó eredetét nem ismerjük, azonban Péch (1892) könyvében megemlít egy gátszakadást 1890-ben a „Kopolyai Duna záró- gát’’-nál, ahol a „40 méter széles szakadáson keresztül 4 méternél nagyobb mélységgel tört ki a víz. Kosárhengerek és rőzsepokróc segítségével 1,2 méteres vízszint különbség mellett sikerült a zárást elkészíteni.” Elképzelhető, hogy ennél a gátszakadásnál keletkezett kimosás emlékét hordozza a „kopolya” szavunk. A „kopolya” kifejezést valamikor a XX. század elején használták először. Az 1876 évi árvíznél még a „szakadási gödrök” kifejezést említették. A gátvédelemről írt könyvében 1892-ben még Péch József sem alkalmazta a kopolya megnevezést. A „kopolya” szó nem található a 18 kötetes Nagylexikonban sem. 4. fénykép. Kettős-Körös 1980júniusi árvíz, Hosszúfoki 5. fénykép. Túr bal part alsó gátszakadás töltéscsonk védelme 2001 A KOPOLYA KELETKEZÉSÉNEK FELTÉTELEI A kopolya keletkezése a gyakorlati ismeretek alapján több tényezőtől függ, elsősorban a gát altalaj viszonyainak függvényében képződik, de kialakulásában alapvetően szerepe van az átbukó víz sebességének és a gát tönkremeneteli mechanizmusának is. A kopolya-képző tényezők - nem fontossági sorrendben - a következőkben foglalhatók össze: • a tönkremeneteli mechanizmus, • a kiömlő víz átbukási magassága, ezáltal a víz sebessége, • az árvízvédelmi gát altalajának geotechnikai adottságai, • az idő szerepe, • az árvízvédekezők aktivitása. Bár egzakt formában manapság még nem tudjuk leírni a kopolya képződés elvi feltételeit, azonban gyakorlati ismereteink alapján néhány megállapítás tehető: • Kopolya kialakulására a legritkább esetben lehet számítani, ha az altalaj felszínét kemény, erősen kötött (kövér és közepes agyag) talaj alkotja.
