Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai
109 Dr. Présing Mátyás 1953. január 12. Nagytevel - 2015. június 17. Tihany Présing Mátyás (MSc, Ph.D.), a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Lim- nológiai Intézet (Tihany) tudományos főmunkatársát munkahelyén, munka közben érte a kegyetlen halál. A váratlan, megmásíthatatlan történés fiatalon, 62 éves korában szólította el közülünk, pedig tele volt tervekkel, tenni akarással. Kollégáival szemben mindig, mindenkor segítőkész, önzetlen volt. Emberi tartása példaértékű, társaihoz való viszonya nyílt, megbízható és baráti volt. Személyében nemcsak kiváló kollégát, hanem mindig vidám, melegszívű barátot veszítettünk el. 1953. január 12.-én született Nagytevelen, Veszprém megyében, ahol gyermekkorát töltötte. 1967-1971-ben a Veszprémi Vegyipari Technikumban vegyésztechnikusi képesítést szerzett. 1971-1976 között a Pannon Agrártudományi Egyetem Keszthely, Mezőgazdaság-tudományi Kar, Agrárkémia Szakán agrármémök-agrokémikus diplomát kapott. Diplomamunkáját a gyomirtószer-marad- ványok bioteszttel történő kimutatásából készítette. 1980 -ban summa cum laude védte meg egyetemi doktori értekezését a Pannon Agrártudományi Egyetemen (Keszthely). Címe: ,JD ikonirt hatása a balatoni zooplankton- ra". 1985-ben a Tudományos Minősítő Bizottság a biológiai tudomány kandidátusának nyilvánította az Odesz- szai Állami Egyetem Hidrobiológiái Tanszékén (Ukrajna) szerzett fokozata alapján. Értekezésének címe: A növényvédő szerek hatása az édesvízi gerinctelenekre. 1976-1978. években az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetében (Tihany) kezdte tudományos pályafutását tud. ösztöndíjas gyakornokként. 1978-1981 között az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetében (Tihany) tudományos segédmunkatársi beosztásban tevékenykedett. 1981-1994 években tudományos munkatárs, 1994-től haláláig tudományos főmunkatárs, csoport- és osztályvezető, esetenként az igazgató helyettese volt. Az élet úgy hozta, hogy tudományos pályafutása során, többször tudomány területet kellett váltania. 1976— 1985 között kutatási témája a , ,Nö vény védő szerek hatása az édesvízi gerinctelenekre" címet viselte. A kutató munka a Balaton vízgyűjtőjéről bemosódó növényvédőszerek akut és krónikus hatásának az édesvízi gerinctelenek, különös tekintettel a zooplankton túlélésére és szaporodására gyakorolt vizsgálatával kezdődött. 1985-1989 években müveit témája a Nehézfémek hatása az édesvízi puha- testüekre” terjedt. A tó nehézfém szennyezettségének felmérésében és nyomon követésében édesvízi puhatestűeket használtak. Részletesen vizsgálták különböző szerveik kadmium felvételét, és annak kiürülését. S az e- gyik legtermékenyebb periódus 1989-től élete végéig tartott, mialatt az „Édesvízi ökoszisztémák nitrogénforgal- wá”-val foglalkozott. Mindhárom területen maradandót alkotott, de kétségtelen, hogy a Balaton nitrogén-forgalmával kapcsolatban lett nemzetközi hírű szakember. A tápelemekkel foglalkozó kutatók évtizedekig úgy hitték, hogy a növényi szerves anyag termelést kizárólag a különböző foszfor-formák idézik elő. Az 1970-es években jelentek meg világszerte a légköri nitrogén megkötésére képes kékalgák, s ezzel párhuzamosan mutatták ki Kanadában a P mellett a N tápelemkénti szerepét. A tó nitrogénforgalmi kutatásai a nyolcvanas években kezdődtek, amikor a Balaton vízminőségét rohamos eutrofi- záció veszélyeztette. A munka során meghatározták a fi- toplankton nitrogénfelvételét különböző nitrogénformák (ammonium, nitrát és karbamid) esetén, leírták azok kölcsönhatását a felvételre és megállapították a kékalgák nitrogénfelvételének és légköri nitrogénkötésének viszonyait. A kutatások stabil izotópok (15N, 13C) felhasználásával folytak. Újabb vizsgálataik kiterjedtek a vízoszlopban és üledékben lejátszódó ammonium újratermelődés mérésére, és annak megállapítására, hogy milyen folyamatok befolyásolják a tó belső nitrogénterhelését. A kutatási eredmények új lehetőséget és megközelítést nyújthatnak a tó oligotrofizációs folyamatainak felmérésében és megvalósításában. Vizsgálataikat stabil nitrogénizotóp technikával végezték. A szén és nitrogén stabil izotóp a- rányainak természetes megoszlás-változását széles körben felhasználták a tó ökoszisztémájának kutatásában: az algák által termelt szerves anyag további sorsának nyomon követésében, a nád lebomlási folyamatainak jellemzésében, az oldott humin anyagok eredetvizsgálatában, és különböző táplálkozási kapcsolatok felderítésében. Az egyetemi oktatásba számos diplomadolgozat és PhD hallgató témavezetőjeként kapcsolódott be. Angol középfokú és orosz felsőfokú nyelvismerettel rendelkezett, mindkét nyelvterületen számos tanulmányúton és kutatómunkában vett részt. 1981-1985 között az Odesz- szai Egyetem Hidrobiológiái Intézetében gyomirtó és szúnyogirtó szereknek az édesvízi élővilágra gyakorolt hatását vizsgálta. 1992-93-ban a Royal Society ösztöndíjasaként Glasgow-ban, a Skót Egyetemek Kutató és Reaktor Központjában a stabil izotópon nitrogénforgalmi és ökológiai kutatásokban való alkalmazását tanulmányozta. 1996-ban Olaszországban, a Maggiore-tavi Hidrobiológiái Kutatóintézetben a fitoplankton tápanyagellátását vizsgálta stabilizotóp-technikával. 1976-tól a Magyar Hidrológiai Társaságnak, 2005-tól az MTA Hidrobiológiái Bizottságának tagja, és az MTA Veszprémi Területi Bizottsága (VEAB) Biológiai Szak- bizottságának titkára. Tudományos közleményeinek száma 100 fölötti, többsége idegen nyelven jelent meg.
