Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai
92 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF. 5-6. SZ. sztria]) egyszeri mintavétel történt 2014. július 16-án. A Somogy-megyei halastavak közül kilenc tóban 2014. augusztus 11-én (Irmapuszta II-IX. sz. tó, Marcali-tározó) vettünk vízmintát. A Duna-Tisza közi szikes tavak esetében a Szabadszállási Büdös-székben, a Zab-székben, a Kelemen-székben, a Böddi-székben, a Fehér-székben és a Sósérben 2014 július 8. és augusztus 28. között, négy alkalommal vizsgáltuk az AAP szervezetek mennyiségét. Az a-klorofill koncentrációt frissen szűrt mintából, forró metanolos extrakciót követően, spektrofotométer (Shi- madzu UV-VIS 160A) segítségével határoztuk meg (Németh, 1998). \\A ti#* Ae S*P ysF & 1. ábra: Az irodalomban közölt AAP (aerob anoxigenikus fototróf baktérium) abundancia értékek. A nyílt óceán (Csendes-és Atlanti-óceán), a hegyvidéki tavak (Ausztria), a tengeröblök (New Jersey) és a sós sztyepptavak (Nyugat- Szibéria) esetében leírt abundancia értékeket Schwalbach és Fuhrman (2005), Lami és munkatársai (2007), Cuperová és munkatársai (2013), Waidner és Kirchman (2007), Medová és munkatársai (2011) munkái alapján ábrázoltuk. Az aerob anoxigenikus fototrófok abundanciáját a sejtek infravörös autó fluoreszcenciája révén becsültük Jiao és mtsai (2006) szerint. A vízmintákat 0,2 pm átmérőjű, fehér polikarbonát membránszűrőre (Millipore) szűrtük, majd a szűrőt glicerinbe ágyaztuk és a preparátumot Olympus BX51 epifluoreszcens mikroszkóppal vizsgáltuk lOOOx nagyítás mellett. Először a különböző pigment típusú pikoalgákat azonosítottuk kékesibolya (U-MWBV- 2) és zöld (U-MWG2) gerjesztőfény segítségével, a látható fényt érzékelő mikroszkóp kamerával (Olympus D- P71) Maclsaac és Stockner (1993) szerint. A következő lépésben az AAP szervezeteket detektáltuk kék gerjesztőfényt alkalmazva (350-550 nm), infravörös emissziós filter (>780 nm) és infravörös kamera (Olympus XM10) segítségével. Az AAP szervezetek gerjesztése során alkalmazott fény hatására a pikoalgák is mutatnak közeli infravörös autofluoreszcenciát, amely csak az infravörös kép elemzése révén nem különíthető el az AAP szervezetek autofluoreszcenciájától. Éppen ezért az AAP szervezetek és a pikoalgák elkülönítése az egyazon látótérről a két különböző kamerával készített felvétel (minimum 10 látótér v. 300 sejt) összevetése alapján történt CellD szoftverrel (a hagyományos kamerával csak a pikoalgák láthatók, az infravörös kamerával a pikoalgák és az AAP szervezetek is láthatóak voltak). A teljes bakterioplankton mennyiségi meghatározásához DAPI (41,6-diamidino-2-fenilindol-dihidroklorid) festési eljárást alkalmaztunk (Hobbié és mtsai, 1977). A vízmintákat a DAPI fluorokróm hozzáadása után 5 percig inkubáltuk, majd 0,2 pm átmérőjű, fekete polikarbonát membránszűrőn (Millipore) átszűrtük. A preparátumokat Olympus BX51 mikroszkóppal vizsgáltuk lOOOx nagyítás mellett, ultraibolya fénnyel (UV-MNU2) gerjesztve. A prepartátumokról digitális kamerával (Olympus DP71) felvételeket készítettünk (minimum 10 látótér v. 300 sejt), majd azok kiértékelésével határoztuk meg a sejtek abundanciáját. Eredmények és értékelésük A Balatonban a pikoalgák mennyisége átlagosan 2,5 x 10? sejt mL"1 volt (2/a ábra). A legkisebb értéket a Sze- mesi-medencében kaptuk (9><104 sejt mL'1), míg a legnagyobbat a Keszthelyi-medencében (4,5 xlO5 sejt mL'1). Az AAP szervezetek hasonló abundancia értékekkel voltak jelen: átlagos abundanciájuk 3*105 sejt mL'1 volt (2/ b ábra). A maximális abundancia értékeket (5,9x 105 sejt mL'1) a pikoalgákhoz hasonlóan a Keszthelyi-medencében kaptuk, míg a legkisebb abundancia értékeket (1,3 * 105 sejt mL'1) a Siófoki-medence balatonfuzfői mintavételi pontján tapasztaltuk. A heterotróf baktériumok abun- danciája a Balatonban 22,2><105 sejt mL'1 és 178,8* 105 sejt mL'1 között változott, átlagosan 108,4x 10S sejt mL'1 volt. A Fertőzugban található szikes tavakban mind a pikoalgák, mind az AAP szervezetek abundanciája nagyobb volt, mint a Balatonban. A pikoalgák tekintetében az átlag érték 6,4x10' sejt mL'1 volt (2/a ábra). A minimális abundancia értéket a Borsodi-dűlőben kaptuk (1,5* 105 sejt mL"1), míg a legnagyobbat a Nagy-Herlakniban (16,5x10" sejt mL'1). Az AAP szervezetek abundanciája minden mintavételi ponton jelentősen felülmúlta a piko- algákét: átlagosan 17xl05 sejt mL"1 abundancia értékeket tapasztaltunk (2/b ábra). A legkisebb abundancia értékeket a Fertő tó nyílt vízi területén (7xl05 sejt mL'1), a legnagyobb értékeket pedig a Nyéki-szálláson (35x105 sejt mL'1) észleltük. A heterotróf baktériumok abundanciája a vizsgált szikesekben 52,5xl05 sejt mL'1 és 91,6x 105 sejt mL'1 között változott, átlagosan 70x 105 sejt mL'1 volt. A Somogy-megyei halastavakban nagyobb különbségeket figyeltünk meg a pikolalgák és az AAP szervezetek mennyisége között: a pikoalgák abundanciája átlagosan 13xl05 sejt mL'1 volt, ezzel szemben az AAP szervezetek maximális abundanciája meghaladta 4,5 milliót (49 x 105 sejt mL'1) (2/b ábra). A heterotróf baktériumok abundanciája 140,5x]05 sejt mL"1 és 420xl05 sejt mL'1 között változott, átlagosan 272x10" sejt mL'1 volt. Mind a pikoalgák, mind az AAP szervezetek esetében a legnagyobb abundancia értékeket a Duna-Tisza közi szikes tavakban észleltük. A pikoalgák mennyisége a kimutatási határ és 341xl05 sejt mL'1 között változott, átlagosan 96x10" sejt mL'1 volt (2/a ábra). Az AAP szervezetek esetében a szikesekben jelentősen nagyobb abundancia értékeket tapasztaltunk (min: 8xl05 sejt mL'1, max: 943x105 sejt mL'1, átlag: 227x105 sejt mL'1), mint a pikoalgáknál (2/b ábra). Az AAP szervezeteket tekint
