Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai

87

arman rangkorreláció, r=-0,249, p<0,001, N=257); napnyugtakor a felszíni maximális biomassza érték mellett a legalacsonyabb, míg hajnalban (6-9 óra) az alsóbb rétegekben tapasztalt minimális biomassza mellett a legmagasabb diverzitást számoltuk.

Diszkusszió

A Malom-Tisza holtág a korábbi évek kutatási eredményeit figyelembe véve (Abonyi és mtsai. 2009; Borics és mtsai. 2011; Krasznai és mtsai. 2010; T-Krasznai és mtsai. 2013) kiválóan alkalmasnak bizonyult a fitoplank- ton közösségek napszakos ritmusának tanulmányozására, mivel a holtág vízoszlop stabilitás értékei messze magasabbak az irodalmi adatokhoz képest (T-Krasznai és mtsai. 2013).

A fitoplankton vertikális eloszlását meghatározó alapvető tényezők a (i) vízoszlopot fizikai jellemzői (keveredési és rétegződési sajátosságok); (ii) a fitoplankton kompozíciót alkotó egyes szervezetek vízoszlopban maradására kialakult aktív (pl. ostor, gázvakuolum), vagy passzív (alakrezisztencia, szaporodási ráta különbségei) képességei; és (iii) egyéb biotikus hatások (pl. zooplankton összetétel, és annak eloszlása) (Becker és mtsai. 2009; Meló és mtsai. 2004).. A vizsgált 24 óra folyamán a levegő-hőmérséklet napszakos változásai extrém értékeket mutatott, a nappali 30 °C-ot meghaladó hőmérséklet hirtelen hajnali lehűlése a vízfelszín 6 C°-os hőmérséklet változását idézte elő. A holtág rendkívül stabil rétegződésének köszönhetően a megfigyelt jelenség csak az epilimnion keveredéséhez, vagyis jelen esetben csak a részleges atelomixis kialakulásához vezetett. A vízoszlopban bekövetkező fizikai paraméterek változása ezt egyértelműen jelzi, ugyanakkor jelentős hatással van a fitoplankton napszakos vertikális eloszlására is. A legmagasabb fitoplankton biomassza értékek az irodalomban leírtakhoz hasonlóan (Frempong 1981; Meló és mtsai. 2004) jelen esetben is a nap második felére estek; a hajnali vízfelszíni biomassza minimum kialakulásához ugyanakkor a zooplankton ismert „legelése” mellett (Lampert és Taylor 1985; Reichwaldt és Stibor 2005) valamint egyes fitoplankton szervezetek napszakos vándorlása mellett (Jones 1988; Smolander és Arvola 1988) a hajnali atelomixis kényszere is jelentősen hozzájárulhatott.

Annak ellenére, hogy a vízoszlop jelentős része (—2/3) anoxikus volt (Nürnberg (1995) alapján 1 mgL"1 az anoxia határ), a legmagasabb fitoplankton diverzitást a kora hajnali anoxikus hipolimnionban figyeltük meg. Ezt a felsőbb rétegek lehetséges zooplankton aktivitása mellett az egyes alga szervezetek kiülepedése vagy vertikális migrációja, valamint a részleges atelomixis az előbbiekre gyakorolt napszakos kényszerei is okozhatták, mely további kutatások tárgyát kell, hogy képezze.

Jelen kisléptékű vertikális vízoszlop-vizsgálat arra hívja fel a figyelmet, hogy a fitoplankton összes biomassza eloszlásában az ismert fizikai, kémiai és biotikus változók befolyásoló szerepe mellett az atelomixis jelenségével hazai vizeink esetében is számolnunk kell. A leírt jelenség aktualitása a vízminősítésre használt kompozit fo- tikus minta összetételének megértése mellett (Borics és mtsai. 2011) abból adódik, hogy az erősödő nyár végi a- telomixis lehet az egyik jelenség, amivel a változó klíma

hatására bekövetkező extrém hidrológiai jelenségek (Bl- enckner és mtsai. 2002; De Senerpont Domis és mtsai 2013; Joehnk és Straile 2013) hazai vetületeként számolnunk kell.

Köszönetnyilvánítás

Köszönetünket fejezzük ki Borics Gábornak, Deák Csabának, Németh Ildikónak, és Várbíró Gábornak. Munkánkat a TIKTF támogatta..A kutatás a TÁMOP 4.

2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú program finanszírozásával valósult meg. További részletforrást az OTKA (K 75552, PD 100192), valamint a TÁMOP (4.2.2.A-1 l/l/KONV-2012-0064, 1.1 Szélsőséges időjárási események hatása felszíni vizekre almodul) biztosított.

Irodalom

Abonyi, A., Krasznai, E., Borics, G., Várbíró, G., Grigorszky, I., Tóth- mérész, B., Padisák, J. (2009): Két Tisza-menti holtág rétegződési sajátságai. Hidrológiai Közlöny, 89(6): 196-198.

Barbosa, F.A., Padisák, J. (2002): The forgotten lake stratification pattern: atelomixis, and its ecological importance. Verhlnt Ver Lim- nol.28: 1385-1395

Becker, V., de Souza Cardoso, L., Huszar, V. L. M. (2009): Diel variation of phytoplankton functional groups in a subtropical reservoir in southern Brazil during an autumnal stratification period. Aquatic Ecology, 43(2): 285-293.

Blenckner, T., A. Omstedt, Rummukainen, M. (2002): A Swedish case study of contemporary and possible future consequences of climate change on lake function. Aquatic Sciences 64(2):171-184. Borics, G., Abonyi, A., Krasznai, E., Várbíró, G., Grigorszky, I., Szabó, S., Deák, C., Tóthmérész, B. (2011): Small-scale patchiness of the phytoplankton in a lentic oxbow. Journal of Plankton Research. 33:973-981.

Denman, K. L., Gargett, A. E. (1983): Time and space scales of vertical mixing and advection of phytoplankton in the upper ocean. Limnology and Oceanography. 28(5): 801-815.

De Senerpont Domis, L. N., Elser, J. J., Gsell, A. S., Huszar, V. L., I- belings, B. W., Jeppesen, E., Kosten, S., Mooij, W.M., Roland, F., Sommer, U., Van Donk, E., Winder, M., Lürling, M. (2013): Plankton dynamics under different climatic conditions in space and time. Freshwater Biology, 58(3): 463-482.

Frempong, E. (1981): Diel variation in the abundance, vertical distribution, and species composition of phytoplankton in a eutrophic English lake. The Journal of Ecology, 69:919-939.

Ganf, G. G. (1974): Diurnal mixing and the vertical distribution of phytoplankton in a shallow equatorial lake (Lake George, Uganda). The Journal of Ecology, 62: 611-629.

Hasler, P., Poulícková, A. (2003): Diurnal changes in vertical distribution and morphology of a natural population of Planktothrix agard- hii (Gom.) Anagnostidis et Komárek (Cyanobacteria). Hydrobiolo- gia, 506(1-3): 195-201.

Hillebrand, H., Dürselen, CD, Kirschtel, D., Pollingher, D. and Zohary, T. (1999): Biovolume calculation for pelagic and benthic microalgae. The Journal of Phycology: 35: 403^124.

Jones, R. 1. (1988): Vertical distribution and diel migration of flagellated phytoplankton in a small humic lake. Hydrobiologia, 161(1): 75-87.

Krasznai, E., Borics, G., Várbíró, G., Deák, C., Abonyi, A., Tóthmérész, B., Padisák, J.. (2010): A fitoplankton vertikális mintázata egy sekély holtágban. Hidrológiai Közlöny, 90(6): 81-83.

Lampert, W., Taylor, B. E. (1985): Zooplankton grazing in a eutrophic lake: Implications of diel vertical migration. Ecology, 66(1): 68- 82. Joehnk, K, Straile, D. (2013): Simulating climate change impacts on lake stratification on a continental scale [EGU2013- 6709], In: European Geosciences Union General Assembly. Longhurst, A. R. (1976): Interactions between zooplankton and phytoplankton profiles in the eastern tropical Pacific Ocean. Deep Sea Research, 23(8): 729-754.

Meló, S., Huszar, V. L. M. (2000): Phytoplankton in an Amazonian flood-plain lake (Lago Batata, Brasil): diel variation and species strategies. Journal of Plankton Research, 22(1): 63-76.

Meló, S., Huszar, V.L.M., Roland, F., Bozelli, R., Esteves, F.A. (2004): Phytoplankton diel variation in two Amazonian floodplain