Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai

86 Atelomixis hatása a fitoplankton napszakos eloszlására egy eutróf holtág esetében T-Krasznai Enikő1, B-Béres Viktória1, Kókai Zsuzsanna1, Török Péter2, Abonyi András3 'Tiszántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16. 2MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. ^MTA-PEJLimnoökológian<utatócsojjortj>8200^eszj)rémjJíg^etemji;^0;^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ Kivonat: A fitoplankton napszakos (24 h) vertikális eloszlását mintáztuk a stabilan rétegződő Malom-Tisza holtág teljes vízoszlo­pában, 2007 júliusában. A következő kérdésekre kerestük a választ: (i) megfigyelhető-e napszakos ritmus a rétegződés stabilitásában?; (ii) milyen napszakos eltérések tapasztalhatóak a fizikai és kémiai paraméterek tekintetében?; valamint (iii) a napszakos változások megnyilvánulnak-e a fitoplankton mennyiségi viszonyainak megváltozásában? Az eufotikus zóna és az epilimnion mélysége ~ 2 m volt, melyben a vízhőmérséklet, az oldott oxigén koncentrációja és a pH mutatta a legnagyobb napszakos ingadozást. A legmagasabb fitoplankton biomassza értékeket a nap második felén mértük. A fito­plankton biomassza eloszlása az atelomixis napszakos változásainak megfelelően alakult, amiből arra következtethetünk, hogy az atelomixis jelenségével hazai vizeink esetében is számolnunk kell. Kulcsszavak: stabil termikus rétegződés, holtág, atelomixis, klímaváltozás. Bevezetés A fitoplankton napszakos vertikális mozgása DVM) mind a tengerek (Denman és Gargett 1983; Longhurst 1976), mind az édesvizek (Ganf 1974; Salonen és Ro­senberg 2000) esetében vizsgált jelenség. Az édesvízi vizsgálatok mind a mérsékelt- (Frempong 1981; Hasler és Poulícková 2003), mind a trópusi- és szubtrópusi terü­letekre kiterjednek (Barbosa és Padisák 2002; Becker et al. 2009). Az atelomixis jelenségével a limnológia iro­dalmában főként trópusi (Barbosa és Padisák 2002) és szubtrópusi (Becker és mtsai. 2009) tavak esetében talál­kozunk, ahol a napi hőmérsékleti ingadozás sekélyebb vízoszlop esetén annak teljes felkeveredését eredménye­zi. Általános megállapítás, hogy az ostorral (pl. Crypro- monas sp., Jones 1988), vagy gázvakuólum segítségével mozgó (pl. Planktothrix agardhii, Hasler és Poulícková 2003) szervezetek felelősek a fitoplankton össze­tételében tapasztalható jelentősebb napszakos különbségekért. Az újabb kutatások a faj eloszlás megváltozásán túlmenően már funkcionális csoportok segítségével vizsgálják a napszakos eltéréseket (Becker és mtsai. 2009; Meló és Huszar 2000). Napszakos fitoplankton vizsgálatok történtek mind mély- (zmax = 30 m, Becker és mtsai. 2009), mind pedig sekély tavak esetében (zmax = 1 m, Hasler és Poulícková 2003); legtöbbször fél (Hasler és Poulícková 2003), 1 méteres (Meló és Huszar 2000), vagy még ritkább (fel­szín, 3, 10 és 30 m, Becker et al. 2009) rétegközöket al­kalmazva. Munkánk során a fitoplankton napszakos, fi- nomléptékü (25 cm) vertikális változását vizsgáltuk a Malom-Tisza holtág teljes vízoszlopában, 2007 júliusá­ban. Arra kerestük a választ, hogy (i) megfigyelhető -e napszakos ritmus a rétegződés stabilitásában?; (ii) mi­lyen napszakos eltérések tapasztalhatók a fizikai és ké­miai paraméterek tekintetében?; valamint, hogy (iii) a napszakos változások megnyilvánulnak-e a fitoplankton mennyiségi eloszlásában? Anyag és módszer A mintákat három óránkénti gyakorisággal gyűjtöttük egy 24 órás perióduson belül 2007. július 21. és 22. kö­zött a Malom-Tisza holtág legmélyebb pontján (zmax= 9 m; É48o01’14”, K210H’27”). A vízkémiai mintavétel Ruttner-típusú (HYDRO-BIOS) mintavevővel történt, a- hol a mintavételi rétegköz minden esetben 1 m volt. A fi­toplankton mintákat cső-mintavevő segítségével vettük, ahol a csapok 25 cm-ként helyezkedtek el (egy időpont = 33 minta). Helyszínen mértük a vízhőmérsékletet (°C), a pH-t és az oldott oxigén koncentrációt (mgL"1). A fitoplankton szempontjából fontos tápanyagok mennyiségi meghatá­rozása a hatályos hazai szabványok szerint történt. A fi­toplankton mintákat Lugol-oldattal a helyszínen tartósí­tottuk és Leica fordított mikroszkóppal 100-630x nagyí­táson, Utermöhl (1958) módszerével vizsgáltuk. A bio­masszát az egyes fajokhoz leginkább hasonlító geometri­kus alakból számítottuk (Hillebrand és mtsai. 1999). Welch (1992) alapján becsültük a relatív vízoszlop stabilitás (RWCS) értékét, az üledék feletti és a felszíni vízréteg sűrűsége közötti különbséget a 4 és 5 °C-os víz sűrűségkülönbségéhez viszonyítva. A fitoplankton diver- zitását Shannon diverzitás alapján (log2), a biomassza el­oszlásból határoztuk meg. A fitoplankton biomassza és diverzitás kapcsolatát Spearman rangkorreláció segítsé­gével elemeztük. Az eredmények grafikus ábrázolása a Surfer Surface Mapping System 9.0 segítségével, a Kri- ging metódust használva történt. Eredmények A vizsgált napok termikus rétegződése a teljes vízosz­lopot figyelembe véve rendkívül jelentős volt (7. és 2.a. ábra). Az epilimnionban azonban egy napszakos ritmust is megfigyeltünk. Éjjel 21 óráig stabil rétegződés állt fenn, nemcsak a vízhőmérséklet, de az oldott oxigén (18 óráig; 2.b. ábra) és a pH (2.c. ábra) tekintetében is. Az éjszaka folyamán 24 és reggel 6 óra között a felszín kö­zeli víz hőmérséklet lecsökkent, mely a vízoszlop felső 2 méterében keveredést eredményezett, vagyis a teljes víz­oszlopot figyelembe véve részleges atelomixis alakult ki. A keveredési mélységben jelentős napszakos változáso­kat a tápanyagok esetében csak a nitrát-N esetében ta­pasztaltunk (3.a-e. ábra). A 24 óra alatt a fitoplankton összes biomassza értéke igen tág határok között változott (0,1-31,6 mgL'1, 4.a. ábra), mely ugyancsak napszakos változásokat mutatott. A legmagasabb biomasszát a vízfelszín közelében nap­nyugtakor (21 órakor) tapasztaltuk. Hajnali 3 és 6 óra között a vízoszlop felső 2 méterén a biomassza mennyi­ségének csökkenését észleltük (~ 5-6 mgL"1). A fitoplan­kton napszakos eloszlásában tapasztalt különbségek e- gyeztek a Chl-a napszakos eloszlásával (3.f ábra). A fi­toplankton biomassza alapú diverzitása (4.b ábra) az ös­szes biomassza mennyiségével negatívan korrelált (Spe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom