Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai
79 nitrogén-koncentráció mellett közepes feletti fényintenzitáson ágazott el intenzíven (5. ábra). Változás a tápoldat kémiai összetételében Mindkét hínárfaj hatására a tápoldat N és P tartalma szignifikánsan csökkent. A fényintenzitás csökkenésével a tápoldatból történő N- és P- eltávolítás egyre gyengült, és teljes sötétségben megállt (6. ábra), fsz aprólevelű átokhínár magas fényintenzitáson (80-180 pmol m'2 s'1) viszont dupla olyan erősen csökkentette a tápoldat nitrogéntartalmát, mint a kanadai átokhínár (7. ábra). Következtetések Az alacsony fényintenzitást az aprólevelű átokhínár jobban tolerálja, mivel fénykompenzációs pontja jóval alacsonyabb, és sötétben való tömegcsökkenése jóval kisebb, mint az Európába korábban betelepült rokonáé. Emiatt az úszó emerz növényzet, másrészt a perifita algák árnyékolása alatt jóval nagyobb túlélési esélyei vannak. Eutróf körülmények között a tápelemekért folyó versenyben a kanadai átokhínár szintén alulmarad , mivel tápelemfelvevő kapacitása jelentősen kisebb. Az E. nuttallii a közeg pH-értékét az E. canadensis-nél jóval magasabbra emeli (10,5), amely erősen gátolja a békalencsék növekedését (McLay 1976, Roijackers et al. 2004, Szabó et al. 1999, 2003, 2005). Emiatt az emerz szabadon úszó növényzettel való kompetícióban is erősebb ellenfél, mint a kanadai átokhínár. Laboratóriumi kísérleteink eredményei szerint optimális fény- és nitrogénviszonyok mellett a kanadai átokhínár növekedése (RGR) felülmúlja az aprólevelű átokhínárét. Ez az eredmény ellentmond annak a terepi megfigyelésnek, hogy Nyugat- Európában a jóval agresszívebb E. nuttallii sikeresen kiszorította az ott korábban meghonosult kanadai átokhínárt. Ennek egyik oka, hogy az E. nuttallii -bár alacsonyabb növekedési rátájú- jobban tolerálja a fénylimitált körülményeket, és ott jóval tovább képes túlélni. Másrészt árnyékos fényviszonyok között nem hoz létre „felesleges” oldalhajtásokat. Ezért képes arra, hogy adott mennyiségű biomasszából sokkal nagyobb mértékben képes megnyúlni, mint a E. canadensis. Emiatt fényszegény környezetből (alzat) az aprólevelű átokhínár gyorsabban érheti el az optimálisabb fényviszonyokat. A felszínhez közel érve viszont sűrű elágazásokból álló mennyezetet képez, és árnyékolásával képes gátolni az alzatból lassabban növő szubmerz növényeket. Ezen túlmenően intenzív tápelem-felvétele révén sikeresen képes megállítani a felszínen úszó növények betelepülését is. Elodea canadensis Elodea nuttallii 5. ábra Különböző nitrogénkoncentráción (N) és fényintenzitáson (light) nőtt Elodea canadensis és E. nuttallii kultúrák oldalhajtásszáma (db m1) 6. ábra Tápoldat össz-nitrogénkoncentrációjának változása különböző fényintenzitáson (0-180 pmol m'2 s'1) nőtt aprólevelű átokhínár kultúrákon. A hibasávok az eredmények szórásai, n=2. 7. ábra Átokhínár fajok nitrogéneltávolítása maximális fényintenzitáson (180 pmol m'2 s'1) növő kultúrákban. A hibasávok az eredmények szórásai, n=2.
