Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai

55 zsökből is származhatnak az itt található pikocianobakté- riumok, hiszen a mintázott tavak esetében ezek a sóréte­gek képezik a tó fenekét. A Synechococcusok terjedését azonban kevés tényező korlátozza, ezért potenciálisan széleskörűen előfordulnak. A pikocianobaktériumok je­lenlétét kimutatták a troposzférában (8-15 km magasság­ban) is, amely rávilágít ezen algák hidrológiai ciklus ré­vén való terjedésére (DeLeon-Rodriguez és mtsai, 2012). Az adott helyeken az ökológiai hatásoktól függően más Synechococcus genotípusok fordulnak elő (Felföldi és mtsai, 2012; Ahlgren és Rocap, 2012). Logikus a ma­gyarázat, hogy miért élnek kontinentális vizekben tenge­ri Synechococcusok, mert az általunk vizsgált Erdélyi- sóvidék tavai a tengerhez hasonló só-összetétellel (NaCl) rendelkeznek (Hegyi és mtsai, 2012; Keresztes és mtsai, 2012). Hasonló jelenségről, vagyis tengeri pikocianobak- térium filotípusok kontinentális vizekben megfigyelhető előfordulásáról, beszámoló közlemény a szakirodalom­ban eddig nem látott napvilágot. Köszönetnyivánítás A kutatást részben a Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézete (209/37/2009), a Human Resources Development Program (POSDRU 88/1.5/S/60185) és C- NCSIS/UEFISCDI TE306/70 programok támogatták. Somogyi Boglárka és Felföldi Tamás munkáját a Ma­gyar Tudományos Akadémia Bolyai János kutatói ösz­töndíja segítette. Keresztes Zsolt Gyula munkáját a Col­legium Talentum (Tatatbánya) és a TÁMOP-4.2.4.A/2- 11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program (A2-CT- FOK-12-0008) támogatta. Irodalom Ahlgren NA, Rocap G. 2012. Diversity and distribution of mari­ne Synechococcus-. multiple gene phylogenies for consensus classi­fication and development of qPCR assays for sensitive measure­ment of clades in the ocean. Front. Aquat. Microbiol. 3: 213. Alt schul SF, Madden TL, Schaffer AA, Zhang J, Zhang Z, Miller W, Lipman DJ. 1997. Gapped BLAST and PSI-BLAST: a new ge­neration of protein database search programs. Nucleic Acids Res. 25:3389-3402. Antal S. 19S5. Földtan IV: Magyarország szerkezeti és regionális föld­tana. Budapest. Műszaki Kiadó. ISBN 963-10-6607-X. Castenholz RW, Norris TB. 2005. Revisionary concepts of species in the Cyanobacteria and their applications. Algol. Stud. 117: 53-69. Crosbie ND, Pöckl M, Weisse T. 2003. Dispersal and phylogenetic di­versity of nonmarine picocyanobacteria, inferred from 16S rRNA gene and cpcBA-intergenic spacer sequence analyses. Appl. Envi­ron. Microbiol. 69: 5716-5721. DeLeon-Rodriguez N, Lathem TL, Rodriguez-R LM, Barazesh JM, An­derson BE, Beyersdorf AJ, Ziemba LD, Bergin M, Nenes A, Kon- stantinidis KT. 2012. Microbiome of the upper troposphere: Speci­es composition and prevalence, effects of tropical storm, and atmo­spheric implications. Proc. Natl. Acad. Sei. USA 110: 2575-2580. Dufresne A, Ostrowski M, Scanlan D, Garczarek L, Mazard S, Palenik B, Paulsen I, de Marsac N, Wincker P, Dossat C, Ferriera S, Joh­nson J, Post A, Hess W, Partensky F. 2008. Unraveling the geno­mic mosaic of a ubiquitous genus of marine cyanobacteria. Geno­me Biol. 9: R90. Felföldi T, Somogyi B, Márialigeti K, Vörös L. 2009. Characterization of photoautotrophic picoplankton assemblages in turbid, alkaline lakes of the Carpathian Basin (Central Europe). J. Limnol. 68: 385-395. Felföldi T, Somogyi B, Márialigeti K, Vörös L. 2011. Notes on the bio­geography of non-marine planktonic picocyanobacteria: re-evalua- ting novelty. J. Plankton Res. 33: 1622-1626. Felföldi T, Somogyi B, Keresztes ZsGy, Márialigeti K, Vörös L. 2012. A tudományos közlemények megbízhatóságának problémái a kon­tinentális vizekben élő legkisebb cianobaktériumok példáján. Híd­ról. Közi. 92:25-26. Fuller NJ, Marie D, Partensky F, Vaulot D, Post AF, Scanlan DJ. 2003. Clade-specific 16S ribosomai DNA oligonucleotides reveal the predominance of a single marine Synechococcus clade throu­ghout a stratified water column in the Red Sea. Appl. Environ. Microbiol. 69: 2430-2443. Hegyi A, Felföldi T, Máthé I, Jurecska L, Palatinszky M, Barkács K Márialigeti K. 2012. A Medve-tó mikrobaközösségeinek vizsgála­ta molekuláris módszerekkel. Hídról. Közi. 92: 38-40. Huang S, Wilhelm SW, Harvey HR, Taylor K, Jiao N, Chen F. 2012. Novel lineages of Prochlorococcus and Synechococcus in the global oceans. ISME J. 6: 285-297. Jasser I, Królicka A, Karnkowska-Ishikawa A. 2011. A novel phyloge­netic clade of picocyanobacteria from the Mazurian lakes (Poland) reflects the early ontogeny of glacial lakes. FEMS Microbiol. Ecol. 75: 89-98. Keresztes ZsGy. 2012. Studies on picophytoplankton biodiversity in so­me Romanian salt lakes. PhD disszertáció. BBTE, Kolozsvár. Keresztes Zs Gy, Felföldi T, Somogyi B, Székely Gy, Dragon N, Mária­ligeti K, Bartha Cs, Vörös L. 2012. First record of picophytoplank­ton diversity in Central European hypersaline lakes. Extremophi- les. 16: 759-769. Laloui W, Palinska KA, Rippka R, Partensky F, Tandeau de Marsac N, Herdman M, Iteman 1. 2002. Genotyping of axenic and non-axenic isolates of the genus Prochlorococcus and the OMF-‘Synechococ­cus’ clade by size, sequence analysis or RFLP of the Internal Tran­scribed Spacer of the ribosomai operon. Microbiol. (UK) 148: 453- 465. Rocap G, Distel DL, Waterbury JB, Chisholm SW. 2002. Resolution of Prochlorococcus and Synechococcus ecotypes by using 16S-23S ribosomai DNA internal transcribed spacer sequences. Appl. Envi­ron. Microbiol. 68: 1180-1191. Sambrook J, Russell DW. 2001. Molecular cloning: a laboratory manu­al. Chapter 8: In vitro amplification of DNA by the polymerase chain reaction, 3rd Ed. Cold Spring Harbor Laboratory Press, New York, 8-115. Tamur a K, Peterson D, Peterson N, Stecher G, Nei M, Kumar S. 2011. MEGA5: Molecular evolutionary genetics analysis using maxi­mum likelihood, evolutionary distance, and maximum parsimony methods. Mol. Biol. Evol. 28:2731-2739. Zwirglmaier K, Jardillier L, Ostrowski M, Mazard S, Garczarek L, Va­ulot D, Not F, Massana R, Ulloa O, Scanlan DJ. 2008. Global phylogeography of marine Synechococcus and Prochlorococcus reveals a distinct partitioning of lineages among oceanic biomes. Environ. Microbiol. 10: 147-161. Marine picocyanobacteria in Transylvanian saline lakes Mentes A, Keresztes ZsGy, Hegyi A, Márialigeti K, Máthé I, Somogyi B, Vörös L and Felföldi T Abstract: Members of the picocyanobacterial genera Prochlorococcus and Synechococcus contribute up to 80% to the planktonic primary production in open ocean ecosystems. In many cases, the globally significant main phylogenetic groups (clades) of Synechococcus denote ecologically distinct units. Members of the genus Synechococcus can be found in continental ffeshwaters and saline aquatic habitats as well, but freshwater phylotypes can be grouped into phylogenetically completely distinct clades apart from those typically occurring in the open ocean. Taxonomic identification of these small cyanobacteria is based on molecular biological techniques, because their distinctive morphological features are limited. Our aim was to characterize the picocyanobacterial community of saline lakes in the Transylvanian Basin (Lake Tarzan in Turda, Lake Cabdic in Ocna Dej and Lake Ursu in Sovata) by means of molecular biological tools: comparative sequence analysis of a non-coding region in the rRNA operon (ITS) and the 16S rRNA gene. It has been shown that the Synechococcus community of all the three lakes was dominated by phylotypes characteristic to oceans and seas. It seems that Transylvanian salt lakes have distinct picocyanobacterial communities compared to those occurring in other continental waters. Keywords: saline lakes, Transylvania, picocyanobacteria, genus Synechococcus, 16S ribosomai RNAgene, ITS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom